Budapest harcba száll a 2024-es olimpia és paralimpia megrendezésének jogáért – legalábbis ezt a döntést hozta június 23-án a Fővárosi Közgyűlés. A legjóindulatúbb becslések szerint is több mint 700 milliárd forintba kerülő projekt régi álma a magyaroknak – hogy erre jó időben kerül-e sor, az már vitatható. Mindenesetre a 2012-es londoni olimpia – melyet minden idők legzöldebb ötkarikás játékaként tartanak számon – , jó példát mutathat arra, hogyan lehet egy ekkora beruházást a legkisebb környezeti károkozással „megúszni”.
Az olimpia a Föld legrangosabb sporteseménye, kétségtelenül a sport ünnepe. Az egyes országok versenyzői négy évig küzdenek azért, hogy eljuthassanak a játékokra, hogy ott aztán kiderüljön, ki a gyorsabb, ügyesebb, erősebb, azaz ki a világ legjobbja.
A verseny színvonalához mérten az olimpiák szervezői igyekeznek nagyot álmodni, és elnyerni a legemlékezetesebb olimpia címét.
Nem volt ez másként a 2012-es londoni játékok alkalmával sem.
A legzöldebb
A londoni olimpia szervezői azt a nemes célt tűzték ki maguk elé, hogy övék lesz minden idők „legzöldebb” ötkarikás játéka. Már a tervezés korai fázisában kiemelt szerepet kapott a zajvédelem, a vízvédelem, a biodiverzitás fenntartása, a hulladékkezelés és egy sor más környezetvédelmi intézkedés is.
Az ok: a korábbi olimpiák – különösen az építkezések és a szállítmányozás miatt – komoly károkat okoztak a természetes környezetben. Ezzel szemben az angolok az Olimpiai Parkot a London keleti részén található Stratford területén – egy elhanyagolt terület felújításával – alakították ki. Szigorú feltétel volt, hogy a helyszínek kivitelezése során a felhasznált alapanyagoknak legalább az egynegyede újrahasznosított legyen (az Olimpiai Stadionnál már használaton kívüli csövek is beépítésre kerültek).
A biodiverzitás megőrzése érdekében pedig egy fajokban gazdag parkot alakítottak ki, és a vizes élőhelyeket is igyekeztek megóvni.
A folyamatos energiaellátás – és a hagyományos, fosszilis technológiák kiváltásának érdekében – szélturbinákat „vetettek be”, sőt még a vízisportoknak helyet adó medencékből kifröccsenő víz újrahasznosítására is kialakítottak egy elvezető rendszert. Emellett az olimpiára érkező nézők – környezetvédelmi újításként – egy különleges járdán közlekedve maguk termeltek energiát. A találmány működése azon alapszik, hogy a lépések hatására a járda öt millimétert besüpped, az ebből keletkező mozgási energia pedig hasznosítható. Egy lépés annyi energiát termel, amely egy LED-izzó félperces égetéséhez szükséges. Ezzel a módszerrel a külső világítást kívánták megoldani.
Azonban ezek az intézkedések csak a kezdetét jelentették annak a hosszú távú, többlépcsős tervnek, amely az Olimpiai Park – a játékok lezárulta utáni – átépítését, hasznosítását célozta meg; a környező kelet-londoni városrész fejlesztése mellett.
Ennek zökkenőmentes lebonyolítására még 2012-ben létrehozták a London Legacy Development Corporation (LLDC – London Örökség-fejlesztő Testület) névű szervezetet.
Első lépésként kialakítottak egy parkot tájba illő fajátékokkal, virágos rétekkel, sétányokkal. Így egy csodálatosan szép, minden igényt kielégítő – játszóterekkel tarkított – közösségi helyszín jött létre.
Az új zöldterület központjába egy 115 méter magas épület került, amit már most a környék jelképének, a „londoni Eiffel-toronynak” neveznek. Az acélépítmény tervezője a Turner-díjas indiai Anish Kapoor volt. Ő és munkatársa mintegy 23 millió fontból készítették el a hivatalosan ArcelorMittal Orbit névre hallgató szerkezetet.
Az Olimpiai Park a versenyeket követően átnevezésre került, és a keresztségben a Queen Elizabeth Olimpiai Park nevet kapta. A fejlesztések szakaszosan készültek el, az első részt 2013-ban, a másodikat 2014-ben nyitották meg a nagyközönség előtt.
Azonban ez korántsem jelenti a projekt végét. A 227 hektáros területen található parkok és sétányok, folyóvölgy, illetve (most már) kerékpárutak mellé egy több mint 3000 lakásos lakóövezet épül (törekedve a zéró széndioxid-kibocsátásra).
Annak érdekében, hogy egy új, élhető városrész jöhessen létre, oktatási intézmények létesítését tervezik. Lesz két általános iskola, egy középiskola, egy egyetem, valamint egy akadémia, és természetesen az itt tanuló diákok lakhatását biztosító kollégiumok is helyet kapnak.
Végső lépésként a korábban elhagyatott területen egy kulturális negyed kerül kialakításra, valamint egy több ezer munkahelyet biztosító kereskedelmi- és üzletközpont kialakítását célozták meg.
Összefoglalva azt láthatjuk, hogy Londonnak sikerült egy valóban fenntartható olimpiát rendeznie. Sőt, példamutató, hosszú távú tervezéssel egy szinte elhagyatott városrész felvirágoztatását is elérték, mivel a fent említett intézkedéseknek köszönhetően Stratford látványos fejlődésnek indult. A versenyhelyszínekre – a korábbi gyakorlattal szemben – nem az enyészet várt, hanem bekerültek a város vérkeringésébe.
Bízom benne, hogy a londoni megoldás követendő példa lesz a jövőbeni olimpiák szervezői számára is!
A képek forrása: Queen Elizabeth Olympic Parc
