Jelenlegi, pénzorientált értékrendünk nemcsak boldogtalanságunk táptalaja, de környezetünkre is káros hatással van. Milyen alternatív megoldások léteznek? Folytatjuk a boldogságkeresést Tim Kasser „Az anyagiasság súlyos ára” című művének segítségével!
Az anyagi jólét mítosza 1. részében a pszichológus szerző kutatási eredménye alapján kijelentettük, hogy alapszükségleteink kielégítésén túl, pusztán az anyagi javak birtoklása nem hozza el számunkra a várva várt boldogságot. A folytatásban megnézzük, Tim Kasser milyen alternatív szemléleteket javasol, amelyek mentén érdemes tovább keresnünk a boldogságot.
A vizsgálati módszer
Empirikus vizsgálatok tucatjai bizonyítják, hogy igen magas árat fizetünk akkor, ha a fogyasztói társadalom értékrendje szerint éljük az életünket. A kutatások során többféle tesztet töltetnek ki a vizsgálati alanyokkal, majd statisztikai eljárásokkal összesítik az eredményeket, így felvázolható az anyagiasság mértéke a kísérletben résztvevőknél.
A két leggyakrabban alkalmazott mérési módszer az „értékek” és a „felmérés” módszere.
Az „értékek” módszere során a személy céljaira kérdeznek rá (pl. „Pénzügyi sikeresség a legfőbb célom”, „Lépést tartok az aktuális divat trendekkel”), míg a „felméréses” módszer esetében a konkrét kijelentésekkel való egyetértés mértékét nézik (pl. „A vásárlás nagyon élvezetes számomra”, „Jobb lenne az életem, ha vásárolhatnék néhány holmit, ami jelenleg nincs a tulajdonomban”).
Mellékhatások
Az anyagelvű célok számtalan mellékhatással járnak személyes, társadalmi és ökológiai szinten egyaránt.
Személyes szinten az erősen anyagias életszemlélet több szorongással, negatív érzésekkel, függőségekkel és sokszor nárcisztikus jellemvonással jár együtt. Azaz, kevesebb boldogsággal és több boldogtalansággal.
Habár mindenkinek a saját, szabad döntése, ha a boldogságról lemondva inkább az anyagi sikereket hajszolja, viszont nem árt tisztában lenni azzal, hogy ez más emberek jóllétére is kihat. Társadalmi léptékben ugyanis az anyagelvű ember értékei – akinél első helyen a saját anyagi haszon megszerzése áll – szemben állnak olyan szociális értékekkel, mint a segítségnyújtás, becsületesség, társadalmi igazságosság, jó szándék.
Amennyire nem törődik az anyagias személetű egyén a másik ember jóllétével, pontosan olyan mértékben közömbös a földi ökoszisztéma állapota iránt is, emiatt napjainkra a környezeti költségek igen súlyos mértéket értek el (pl. klímaváltozás, biodiverzitás csökkenése).
A krí indiánok gondolatai rávilágítanak a lényegre:
Megmérgeztétek az utolsó folyót,
Kifogtátok az utolsó halat,
Csak akkor fogtok ráébredni,
Hogy a pénz nem ehető.”
Alternatív szemlélet
A legfontosabb kérdés, hogy miként tudnánk változtatni túlzottan anyagias életszemléletünkön. Erre sajnos még nem léteznek empirikus kutatások (mert ez aláásná a jelenlegi status quo-t), azonban már működnek olyan vállalkozások, társadalmi csoportosulások, melyeknél nem a profit hajszolása az elsődleges cél. Teljesen azonban senki nem tudja kivonni magát az őt körülvevő gazdasági, társadalmi rendszer alól – legalábbis csak keveseknek sikerül huzamosabb időre –, a változásokat ezért csak lépésről lépésre haladva lehet véghezvinni.
/Ruediger Dahlke/
A kutatási eredményekből kiindulva Tim Kasser kidolgozott néhány alapelvet, amelyek gyakorlása segítheti az anyagelvű fogyasztói kultúránkat egészségesebb irányba terelni. Ezek a következők:
1. Csökkenteni kell az anyagias értékek elfogadottságát és azok intézményes terjesztését.
2. Ellenállóvá kell tenni az embereket az anyagias értékek befolyásával szemben.
3. Növelni kell annak valószínűségét, hogy az emberek az anyagias elképzelésekkel szemben a belső értékek alapján viselkedjenek.
Amennyiben jobban megértjük és átlátjuk a reklámok manipulatív szándékát, akkor a második alapelv is megvalósulhat, mert a kritikus hozzáállásunk csökkenti a fogékonyságot ezen üzenetek iránt.
A lelki bizonytalanság, üresség érzése hajlamossá teszi az egyént a kényszeres fogyasztásra és az anyagias értékekkel való azonosulásra. Ugyanakkor ezek oda-vissza hatnak egymásra, ezért szükség lenne egy egészségesebb értékrend közvetítésére, hiszen az e mentén kialakított életvitel nemcsak az egyén, hanem a társadalom egésze számára is több boldogságot eredményezhet.
Végül ökológiai szinten is javulás érhető el, mivel a boldogsággal együtt növekszik a környezeti-szociális érzékenység is.
/John Lennon/
A harmadik alapelv a kognitív disszonancia feloldására hívja fel a figyelmet, amelyet egyéni és társadalmi szinten egyaránt meg kell valósítani. Amennyiben felismerjük, hogy fogyasztási szokásaink nem állnak összhangban mélyebb lelki késztetéseinkkel, úgy nagy eséllyel igyekszünk változtatni azokon.
Közösségi léptékben a gazdasági mutatók átdolgozásával lehetne hozzájárulni a kognitív változáshoz. Ehhez olyan mérőszámokra lenne szükség, amelyek a gazdasági tevékenység növekedése mellett figyelik az emberek életminőségében beállt változásokat is (szabadidős tevékenységek, közösségi élet stb.). Kutatási eredmények támasztják alá, hogy elégedettebbek azok az emberek, akik kevesebbet dolgoznak, van idejük önmagukra és minőségi kapcsolatok kialakítására, továbbá az ökológiai lábnyomuk is kisebb az átlagosnál.
Érdemes tehát átgondolnunk, milyen értékrend mentén éljük az életünket, és összhangot érzünk-e belső eszményképeink és viselkedésünk között – hosszú távon boldogságot ugyanis csak az hozhat, ha a kettőt sikerül harmóniába hoznunk!
Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára. Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2005
