A dunaföldvári lokálpatriótákból álló baráti társaságot a tiszai szemétszedési akción, a PET Kupán ismertem meg. Hamar kiderült róluk, hogy náluk az önkénteskedés nem egyszeri és kivételes alkalom, a hétköznapokban is a köz javára tevékenykednek – csak épp a Dunánál. A július óta Aztakeservit Értékőr Egyesületként működő csoport a természetvédelmet, a sportot és az alkotást ötvözi projektjeiben. Energiájuk, elszántságuk és eddigi eredményeik ismertséget hoztak nekik szűkebb környezetükben.
Itt az ideje, hogy az Aztakeservit nevet mi is megjegyezzük!
Az Aztakeservit csapat különleges színfoltja volt a PET Kupának. Talán rájuk illett leginkább a kalózok titulus. Összeszokott társaság, különböző korosztályok képviselői, maguknak valók, egyéniségek.
„Furcsaságukat” bizonyítja az is, hogy minden este tüzet raktak és a szabad ég alatt aludtak. Ez eleinte – budapesti lányként – érthetetlen volt számomra. Nem fáznak? Nem zavarják őket a bogarak? Na és mi lesz, ha elered az eső?
Ma már – jobban megismerve őket – úgy látom, ez nemcsak a szabadságszeretetüket és a természettel való szimbiózisukat jelképezte, de azt az erős baráti köteléket is, ami összefűzi őket.
A PET Kupa végére a kíváncsiságom csak tovább nőtt, úgyhogy elhatároztam, meglátogatom őket szűkebb pátriájukban.
Kincs, ami…
Jártatok már Dunaföldváron? Igazi gyöngyszem ez a 8000 fős kisváros a Duna partján, másfél órányira Budapesttől. Habár minden lényeges turisztikai attrakcióval – várral, múzeummal, csodás kilátással, termálfürdővel és kiváló halászcsárdával – rendelkezik, ami indokolná a turisták hosszú tömött sorokban való érkezését, mégis csak elvétve bukkannak fel a településen. Mint sok más kisváros számára Magyarországon, Dunaföldvárnak is a lakosságszám csökkenése, az elvándorlás jelenti a legnagyobb gondot.
Panoráma a Csonka-toronyból
Ottjártamkor a 2016. július 1-je óta hivatalosan is egyesületként működő Aztakeservit néhány tagja kalauzolt keresztül a városon. Első utunk a Duna-partra vezetett, ahol a megtisztított Merengő forrást mutatták meg a fiúk. Habár az eredeti verziót – szerencsére – nem ismertem, a mostani állapot kecsegtető volt. Véleményem szerint ugyanis lehet bármilyen ötletes vagy épp költséges egy területfejlesztést célzó projekt, ha azt a helyiek nem veszik birtokba, nem kezdik el használni. A Merengő forrást, amíg ott voltam, egy átlagos hétköznapon, folyamatosan látogatták a környékbeliek. Persze, ehhez az kellett, hogy az Aztakeservit időt, energiát szánjon rá és megtisztítsa a szeméttől, az aljnövényzettől az elhanyagolt területet. Tűzrakóhelyet építettek és leselejtezett asztalokat, padokat vittek ki, eszkábáltak össze, amiért a kirándulók azóta is hálásak. A forrás pedig újra megközelíthetővé vált.
A srácok építettek fából, a Duna fölé egy kis kiszögellést, kvázi teraszt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a folyóra. Ennél tökéletesebb helyet nem is találhattunk volna a beszélgetésre.
Ferenczi Zsolt, az egyesület elnöke elmondta, hogy a helyi természeti és kulturális értékek őrzésére és átadására, a település élhetőségének javítására és a közösségi élet felvirágoztatására jött létre az Aztakeservit Értékőr Egyesület.
A kezdetekről kérdezve elmondta, hogy a 2015-ös PET Kupa indította el a szervezett közös munkát. A FeHoVa kiállításon a világjáró vitorlás, Méder Áron hívta fel Zsolték figyelmét a PET Kupára. Nekik azonnal megtetszett a kezdeményezés és regisztráltak a versenyre. Innentől datálódik az Aztakeservit.
Az Aztakeservit (egy része) a 2016-os PET Kupán
Aztán a PET Kupán, az egyik szervező, Hankó Gergely hulladékgazdálkodási szakember (aki szintén alapítótag az egyesületben) mondta ki a kulcsszót: „funkcióváltás” – ez adott irányt a folytatáshoz.
„Csinálj a településnek egy programot, és csatlakozni fognak a jó ügyért – mondta Geri. Úgy gondoltuk, ezt mi is meg tudjuk tenni” – meséli Baracskai Sándor.
„Abból indultunk ki, hogy elégedetlenek vagyunk és ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül. Az Aztakeservit névválasztás is ezt az elégedetlenséget fejezi ki. Itt van egy gyönyörű kisváros, rengeteg természeti értékkel és kihasználatlan. Az utánunk következő generációnak, a saját gyerekeinknek szeretnénk jót, hogy szép, rendezett környezetben nőhessenek fel. A gyerekek egyébként is nagyon nyitottak erre a témára, velük szeretnénk a jövőben többet foglalkozni” – mondja a motivációkról és céljaikról Ferenczi Zsolt.
Szemét Szüret
Az Aztakeservit első rendezvényének fókuszába az addig szemetes és rendezetlen Duna-partot állította. A Szemét Szüret 1.0-n az önkéntesek segítségével több tonna hulladéktól sikerült mentesíteni a területet.
A Szemét Szüret azonban – a funkcióváltás jegyében – több volt, mint egy folyópart tisztító akció. A meleg étellel, sporttal, koncertekkel tarkított ingyenes programon a város apraja nagyja összegyűlt és nemcsak együtt dolgoztak egy mindannyiuk számára fontos ügy érdekében, de együtt is szórakoztak – és szereztek új, közös élményeket.
Az első Szemét Szüret olyannyira jól sikerült, hogy a harmadikon már több mint 180 regisztrált önkéntes vett részt és jelenleg is zajlik a negyedik szervezése.
És hogy miből tudják mindezt finanszírozni?
Eleinte a tagok dobták össze a szükséges összeget, illetve sikerült néhány támogatót, helyi vállalkozót megnyerniük az ügynek. Egy régi, és kisközösségekben, ahol az emberek jól ismerik egymást működőképes megoldást választottak, gyűjtésbe kezdtek. Ahogy ők fogalmaztak, „kalapoztak”, azaz körbejárták a település vállalkozóit, elmondták mit szeretnének megvalósítani és ahhoz adományt, felajánlásokat – akár anyagit, akár tárgyit – kértek. És működött.
Persze, ehhez az is kellett, hogy a Szemét Szüret látványos eredményeket hozzon.
Aztán belátták, hogy ez hosszú távon nem lesz fenntartható, ezért úgy döntöttek, egyesületet hoznak létre. Baráti társaságként ugyanis pályázatokon sem tudtak elindulni és az alvállalkozókkal sem tudtak szerződni.
Az Aztakeservit Értékőr Egyesület egy nonprofit szervezet, ahol a bevételeket, támogatásokat a programok megvalósítására fordítják. Bevallásuk szerint, már annak is örülnének, ha nullszaldósra sikerülne kihozni a következő Szemét Szüretet.
Alkotni jó!
Az Aztakeservit következő „nagy dobása” a város színesítése volt. Először a Kecskeugrató névre keresztelt, a Dunától a Csonka-toronyhoz vezető lépcső tetején lévő falra festették rá a város nevezetességeit. Ez nemcsak a helyiek körében aratott óriási sikert, de meghozta a következő felkérést is: immár Dunaújvárosba hívták őket, ahol a település egyik bevezető útját kísérő támfalra kerültek fel a város látványosságai – képregényes stílusban. Legutóbb augusztusban élhették ki művészi vénájukat, ekkor ismét Dunaföldváron, a régi rendőrségi – ma iskolaként működő – épület befalazott kapuját festették meg az idejáró gyerekek legnagyobb örömére és részvételével.
Ferenczi Zsolt, aki festőművészként a képek tervezője és fő kivitelezője, büszkén meséli, hogy az óvónők visszajelzése szerint a gyerekek csak azon az útvonalon hajlandóak közlekedni a városban, ahol a színes képek vannak.
A város nevezetességei a Kecskeugratónál
A barátság, ami összetart
Elmondásuk szerint csak előny származik abból, hogy mindegyikőjük mással foglalkozik, máshoz ért, hiszen így jól kiegészítik egymást. Egy azonban közös bennük, szeretik a városukat és szeretnének tenni érte. Ahogy én látom, azért van még egy nem elhanyagolható szempont is, ez pedig a barátság. Persze, mint más közösségekben, itt is előfordulnak súrlódások, konfliktusok, amiket igyekeznek minél hamarabb feloldani.
Jelenleg az egyesületnek 12 tagja van, de várják új, aktív tagok jelentkezését – a világ bármely pontjáról. Szívesen veszik a javaslatokat, ötleteket más szervezetektől és ők is örömmel osztják meg eddigi tapasztalataikat. Ugyanis úgy érzik, másfél éves fennállásuk alatt sikerült pozitív folyamatok katalizátoraivá válniuk mind Dunaföldváron, mind Dunaújvárosban.
A legjobban pedig annak örülnének, ha egyre több Aztakeservit-szerű csoportosulás alakulna az országban. Olyan közösségek, amelyek a szürkeséget színekre, a szavakat tettekre cserélnék.
Pingback: A PET Kalózok idén is kitettek magukért | ReCity Magazin()