Mi az? Kék színű, elsősorban kisebb városokban, falvakban találod meg, szomjoltásra szolgál. Nem rémlik? Nem a te hibád!
Az ivókutak száma igencsak megcsappant az utóbbi években. Pedig igény lenne rájuk, hiszen a nyarak egyre tikkasztóbbak, az ásványvíz pedig drága és felesleges hulladék keletkezik általa.
Mi lehet a megoldás? Egy ötletes és hasznos magyar találmány, az Ivócsap!
De amiért a leginkább szerettem, az az utca alján álló nyomós kút volt! Tudjátok, az a kék, klasszikus, amit nagyon-nagyon óvatosan kellett nyomni, ha inni is akartatok belőle és nem csak a cipőtöket eláztatni!
Nemrégiben jártam arra, és a kútnak nyoma veszett.
És nem csak ezen a településen csökkent a számuk, országszerte egyre kevesebb van belőlük, Budapestről nem is beszélve!
Most úgy tűnik, hosszú szünet után, (végre) megérkezett az új generáció!
Az Ivócsap Projekt a városi köztéri ivóvíz-fogyasztást kívánja megkönnyíteni azáltal, hogy a mindenhol jelen lévő – jó minőségű vizet biztosító – tűzcsapokat “meglékeli”. Az egyszerű, henger alakú szerkezet könnyen rögzíthető a csapra, használata pedig gyerekjáték: egy gombnyomás és már olthatjuk is a szomjunkat!
Még mielőtt belemennénk a részletekbe, tisztázzuk: hova tűntek az ivókutak?
Habár a fővárosi víz kiemelkedő minőségű, a jelenleg működő ivókutak üzemeltetése és karbantartása nehézkes, mivel rengeteg fajta van a városban és a műszaki kialakításuk is különböző, sokszor feleslegesen bonyolult, ezért könnyen meghibásodhatnak, tönkremehetnek, és a rongálást sem bírják. Újak telepítése viszont igen költséges lenne.
Mindemellett az ivókutak eltűnésének hátterében leginkább az áll, hogy habár az üzemeltetést a Fővárosi Vízművek Zrt. végzi, de a vízfogyasztás után járó számlát az önkormányzatok kapják meg. Ez pedig mindenhol a köztéri kutak számának drasztikus csökkenését eredményezte – járt utána az okoknak az Origo még 2012-ben.
Így hát
Pedig van még egy víznyerési lehetőség, ami ráadásul városszerte kiépített.
Ez a tűzcsap.
A fentiek tükrében azonban jogos a kérdés: ki fizeti ki a tűzcsapokból érkező vizet, amit a lakosság elfogyaszt?
Zétényi Zsófia, az Ivócsap Projekt tagja válaszolt kérdésünkre:
“A tűzcsapokról nem csak tűzoltásra szoktak vizet venni, hanem például öntözéshez vagy építkezésekhez is. Létezik olyan megoldás, hogy ideiglenes vízórát szerelnek fel rájuk, de ezt általában olyan esetben teszik, amikor már számottevő vízmennyiségről van szó, ilyenkor a vízfogyasztó közvetlenül fizet a Vízműveknek. Az ivócsapok használatából fakadó vízfogyasztás ehhez képest elenyésző tétel, ezért egyelőre nem jött szóba a vízórával való mérése.
Az idei próbaüzem alatt elfogyasztott vizet a Vízművek, mint a projekt egyik fő támogatója, ingyen biztosította a budapesti lakosok részére.
A jövőben a vízfogyasztás költségét az fogja befolyásolni, hogy hány darab ivócsap lesz kint a városban, milyen helyszínen, illetve, hogy milyen hosszan – ezektől függ az is, hogy ki lesz, aki a vízfogyasztást kifizeti.”
Azaz vannak még tisztázatlan kérdések, de a projekt tagjai már annak is örülnek, hogy 5 évvel az ötlet megszületését követően végre sikerült a megvalósítás fázisába lépniük.
Ehhez az kellett, hogy a Design Terminal 2014-es Smart City Lab Budapest pályázatán a legjobbak közé kerüljön az Ivócsap Projekt és a Hosszúlépés. Járunk? közös terve. A csapatnak kapóra jött, hogy idén a Vízművek is zsűritag volt. Ők látva, hogy részletes tervezés és utánajárás áll a projekt hátterében, örömmel álltak az Ivócsap Projekt mellé.
Igaz, egyelőre csak a tesztüzemen vannak túl, de azt sikerrel teljesítették az ivócsappá alakított – ám eredeti funkciójukat is megőrző – tűzcsapok.
A 2014. október 3-12. között megrendezett Design Hét alatt 11 ivópontot vehetett használatba a lakosság Budapest belvárosában.
Zsófit a fogadtatásról kérdeztük:
“Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a próbaüzem kapcsán, hiánypótlónak és praktikusnak tartják az emberek az ivócsapokat. Többen is jelezték, hogy az Ivócsap Projekt megjelenése óta észreveszik a tűzcsapokat mindenfele a városban, megszűnt a “tűzcsapvakságuk”.
Voltak, akik arról érdeklődtek, hogy nem akadályozza-e a tűzoltók munkáját, illetve a higiénia kérdése is felmerült, de ezekre megnyugtató válaszokat tudtunk adni, mivel a projektet a Vízművekkel és a Katasztrófavédelemmel együttműködve valósítottuk meg. A Vízművek munkatársai minden tűzcsapot, amelyre ivócsap került, előzetesen átöblítettek és fertőtlenítettek, majd vízmintát is vettek és laboratóriumi körülmények között ellenőrizték a minőségét. Az ivócsap, mint tárgy, pedig úgy van kialakítva, hogy a tűzoltók egy mozdulattal le tudják szerelni a tűzcsapról, tehát a munkájukat nem akadályozza.”
Ugyan az ivócsapokat október végén leszerelték, de Zsófi azzal az ígérettel búcsúzott tőlünk, hogy 2015 tavaszán újra elindul a szolgáltatás:
“A tesztüzemünk sikeresen zárult, szeretnénk folytatni a fejlesztést és jövőre még több ivócsappal ellátni a várost. A pozitív visszajelzések mellett már konkrét megkeresést is kaptunk.”
Szétnéztem a környékemen és örömmel láttam, hogy bővelkedik tűzcsapokban. Remélem, tavasztól ivócsap is lesz köztük! Azt sem bánom, ha a szomszéd utcáig kell érte mennem.
