A vega dilemma

Varga Judit
Szerző: · 2015-01-26 | 14:48· Be

A 71 éves apósom az előre felszeletelt, csomagolt fehér kenyeret szereti, a konzerv zöldséget és cukros lében úszkáló gyümölcsöt, és nem eszik szárnyast. Helyette évente egyszer igyekszik íjával eltalálni egy szarvast vagy vapitit. Lehet, hogy ő csinálja jól?
 

Apósom, aki az Egyesült Államokban él, szeptember hónapban minden reggel 4-kor kel, és egy hátizsákkal (benne vízzel és némi élelemmel), íjjal és nyilakkal felszerelkezve felmászik a legközelebbi – körülbelül 900 méter magas – hegyre. A célja, hogy minél nagyobb vapitit (ami a jávorszarvasnál is nagyobb méretű szarvas) lőjön, amelyet lefagyaszt és az év hátralévő részében apránként elfogyaszt.
 
Mikor erről először hallottam, felháborodtam (pedig akkor még húsevő voltam): mi az, hogy csak úgy kimegy az erdőbe és levadássza ezeket a nagyszerű állatokat? Hogy lehet az, hogy bár csirkét nem eszik – mert az “gusztustalan” –, azzal semmi gondja, hogy esetenként megöljön egy szarvast?!

Vapiti

  

Környezetbarát hús?
 

Aztán, ahogy telt-múlt az idő, és magam is megkóstoltam vapiti húsát, rájöttem: apósom sokkal tudatosabban és egészségesebben táplálkozik, mint én – legalábbis ami a húsfogyasztást illeti. Hiszen míg én megvettem a lefóliázott darálthúst a boltban – amiben ki tudja hány állat húsa keveredik; amelyek ki tudja, milyen körülmények között éltek, ettek és haltak –, addig ő csak előveszi a mélyhűtőből a saját maga által elejtett vadhúst. Amivel kapcsolatban egy dologban biztos lehet: a szó valódi értelmében természetes élelmiszer! Az állatot nem etették genetikailag módosított (GMO) szójával, nem volt ketrecbe zárva, az ürüléke nem került trágyatárolóba (majd onnan az ivóvizünkbe), nem kapott antibiotikumot vagy hormoninjekciót, hogy gyorsabban nőjön.
Azt is megtudtam, hogy a vadászatot szigorúan szabályozzák a Colorado állambeli Sziklás-hegységben – ahol apósom él –, és az állatállomány számának alakulásához igazítják a kiadott vadászengedélyek számát – ami egyébként nem olcsó.
Ráadásul néha még jót is tesz a szavasvadászat: ha ugyanis túlságosan elszaporodnak egy-egy helyen, akkor károsítják az erdőket.
Íme valami, amit nem hallunk sokszor: a környezetbarát hús!
 

Óvd a környezetet, ne egyél állatot!

 
Persze nem mindannyian tudunk – vagy szeretnénk – ennyire közeli kapcsolatba kerülni a vacsoránkkal. Ezért jobbára a hentesnél – vagy az áruházak mélyhűtőiből – vesszük meg a szokásos marhalábszárat, csirkemellet, sertéskarajt. Ha épp nem rohanunk, esetleg rákérdezünk, hogy honnan jött a darabka hús, amit éppen betesz a műanyag szatyorba; és hogy vajon tudja-e, hogy az állatot milyen körülmények között tartották.
A válasz valóságtartalmában azonban – valljuk be – ritkán lehetünk biztosak!
A sajtóban és közösségi média oldalakon terjengő horrorsztorik után pedig csak reménykedhetünk benne, hogy a húsunk valahonnan közelről érkezett, nincs telepumpálva antibiotikummal vagy kurkumás vízzel – hogy szebb legyen a színe.
 
Az egészségünk és az állatjóléti kérdések mellett ráadásul a hússal egyéb gondok is vannak. Az állatok ugyanis elég rossz hatékonysággal alakítják át a saját élelmüket izommá – vagyis a mi élelmünkké.
Az intenzív tartásban élő szarvasmarháknak például körülbelül 7 kg gabonát kell megenniük ahhoz, hogy 1 kg-ot hízzanak. A sertések egy kicsit “jobbak”, nekik körülbelül 4 kg táplálék elég, a csirkének pedig már 2 kg is elegendő.
Az állatok táplálékának megtermeléséhez (ami nem azonos az emberi fogyasztásra termelt gabonával) pedig természetesen kell földterület, víz és energia – ezeket a szükséges erőforrásokat pedig mind össze kell adnunk, amikor a hús környezeti hatását vizsgáljuk.
Így lehetséges például az, hogy 1 kg marhahús előállításához közel 13.620 liter víz szükséges, ugyanennyi sertéshúshoz körülbelül 4.500 liter, míg csirkehúshoz “csak” 3546 liter.

Ezenkívül a kérődző állatok emésztése során metán képződik, amely 25-ször károsabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Részben emiatt a bárány áll az első helyen a környezetterhelő élelmiszerek listáján, mivel azonban arányában sokkal kevesebb fogy belőle, mint marhahúsból, ezért a kutatások elsősorban az utóbbira koncentrálnak.
 
A marhahús környezeti hatását alapélelmiszerekkel is összehasonlították.
A szomorú eredmény szerint a marhahús előállításához kalóriánként 160-szor több termőföld szükséges és 11-szer több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mint a burgonya, rizs vagy búza termesztése során.
 
Éppen ezért az egyik leghatásosabb dolog, amit a saját ökológiai lábnyomunk csökkentéséért – vagyis a környezetünkért – tehetünk, az a húsfogyasztás, azon belül is a marhahús fogyasztás elhagyása vagy mérséklése!
 
Egy 2014-es, több mint 50 ezer ember részvételével lezajlott brit kutatás szerint azoknak, akik naponta legalább 100 g húst esznek, minimum kétszer akkora a karbonlábnyomuk (7,2 kg), mint a vegetáriánusoknak (3,8 kg), vagy a csak halat fogyasztóknak (3,9 kg).
A legkörnyezetbarátabb a vegán életmód (napi 2,9 kg széndioxid-kibocsátással), mivel ekkor a tejtermékek is kikerülnek a diétából – ugyanis a bronzérmes környezetterhelő élelmiszer a sajt.

Húsok és zöldségek üvegházhatású gáz kibocsátása a teljes életciklusuk alatt (zöld: teljes emisszió amíg a termék el nem hagyja a gazdaságot, narancs: teljes emisszió a termék további életében: szállítás, főzés, élelmiszerhulladék stb.)

Balról jobbra: bárány, marha, sajt, sertés, lazac, pulyka, csirke, konzerv tonhal, tojás, burgonya, rizs, mogyoróvaj, dió, joghurt, brokkoli, tofu, szárazbab, tej, paradicsom, lencse

 

A kihívás

 
Amikor 2010-ben összeállt bennem a kép arról, hogy mi is van a tányéromon, 40 napos böjtbe kezdtem: nem ettem húst, tejterméket és csokit, valamint kávét és alkoholt sem ittam. A tervem az volt, hogy felfedezzem, mi van a szokásos élelmiszereken túl.
A böjt – amelynek a light verziójához aztán a férjem is csatlakozott – jobban sikerült, mint vártam. Eleinte attól féltem, hogy tofut fogok enni tofuval, de ehelyett inkább a hüvelyesek és a gabonafélék domináltak. Rászoktam a zöld teára és megkóstoltam az összes olajos magot, ami kapható. S bár a kihívás után az utolsó négy élvezetre szépen lassan visszaszoktam, a húsevést azóta is hanyagolom.

Nézd meg a szerző felelős étkezésről szóló TEDxYouth előadását is!
 
Azóta sokszor hallom, hogy “a hús szükséges a megfelelő vitaminok, ásványi anyagok és az elegendő fehérje beviteléhez”; vagy azt, hogy “nélküle nem is lehet jóllakni”. Ezzel szemben nekem a hús elhagyása egyértelműen segített abban, hogy változatosabban étkezzem és mindezt sokszor olcsóbban. Bab, lencse, sok zöldség és gyümölcs, néha egy-egy tojás, egy kis sajt és hal – megvan bennük minden vitamin, ásványi anyag és bőven elegendő fehérje. (A javasolt fehérjebevitel az összes kalória 10-35%-a naponta, vagyis az átlag 2000 kalória/nap során 50-175 g.)
 
Személy szerint én azokkal az orvosi véleményekkel értek egyet, amelyek a húsmentes életmódot nem ajánlják mindenkinek, ugyanakkor az elfogyasztott húsmennyiség mérséklése nemcsak nem árt, hanem egyenesen jót is tesz az egészségnek.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a kevesebb hús – főleg vörös hús – fogyasztás hozzájárul a szívbetegségek, az elhízás és néhány krónikus betegség elkerüléséhez.
 

Persze azzal is javíthatsz az egészségi állapotodon, ha megdolgozol a húsodért – például egy hónapon át reggel 4-kor kelsz és megmászol egy hegyet. De ha többnyire otthonülő típus vagy, akkor válaszd inkább a zöldségeket, gabonákat és magvakat! Kezdd például egy-egy Húsmentes Hétfővel, amivel nemcsak egészségesebb, de környezettudatosabb is leszel! 

 

Címkék: ,