A kávékapszula-ékszerek korát éljük. Nem véletlenül: a színes kis kapszulák alkotásra ösztönzik a dizájnereket, akik ezzel a termék élettartamát is képesek meghosszabbítani. A Cafetito még egyet csavart az ötleten: egy patent segítségével az ékszerek szín és forma szerint variálhatók.
Az alkotóval, Revuczky Eszterrel beszélgettünk.
Mikor indult a Cafetito és miben különbözik a piacon elérhető többi, kávékapszulából készült terméktől?
2013-ban kezdtem el magamnak, majd barátoknak gyártani az első próba-darabokat. Hálás vagyok, mert tesztelték, véleményezték, kritizálták, próbafotózták a prototípusokat és valójában ők ültették bogarat a fülembe, hogy érdemes lenne szélesebb kör számára is elérhetővé tenni a Cafetito-t.
Egy év elteltével láttam úgy, hogy ennek eljött az ideje. Első lépésként elindítottam a facebook oldalt, majd feltöltöttem az első termékeket a webshopokba.
Csináltam „hagyományos” kapszula ékszereket is, de azt éreztem, hogy ennél több van bennük. Mindig nehezen döntöttem el, melyik színt használjam, mindet hordani akartam egyszerre.
Így lett
mindenki maga találhatja ki a neki tetsző színt, formát, stílust, azaz az érdeklődőkre van bízva, hogyan fejezik be a saját kiegészítőiket.
A beépített patentok miatt könnyen kombinálhatóak az alapok és a díszek is, így több kollekciónyi gyűjteményt lehet felhalmozni a gyűrűkből, fülbevalókból, karkötőkből és nyakláncokból. A bőr pedig a fémek keménységét, hűvösségét ellensúlyozza, lágyságot csempész az ékszerekbe.
Honnan szerzed be az alapanyagokat?
Kiderült, hogy egész sokan használják a kapszulás kávét a környezetemben, ők gyűjtenek nekem, illetve mi is nagyon szeretjük a kávét, így itthon elteszem őket. A bőrök egy helyi cipésztől származnak, ami neki már hulladék, én meg örömmel válogatok közülük.
Mi motivál az alkotás során?
Alapvető ösztönző, hogy mindig is gyártottam – magamnak vagy ajándékba – ékszereket, egyéb apróságokat. A kézzel készített tárgyak mindig körülvettek, szeretek adni és kapni is ilyesmiket: a személytelen ajándékoknál nem sok olyan dolog van, ami jobban kiábrándít.
Az újrahasznosítás is a mindennapjaim része, és egy ideje be kell látnom, hogy igazi gyűjtögetővé váltam. Sajnálom kidobni a tárgyakat, csomagolásokat, szinte mindenben találok használhatót vagy szépet.
A történetemhez hozzátartozik a Spanyolországba költözés is. Az új nyelvi környezetben sokáig az egyik legfőbb segítségem volt a Cafetito. Kommunikációs eszközként szolgált, hiszen eleinte alig beszéltem a nyelvet és sokszor a feltűnőbb kiegészítőim indították el a párbeszédet, könnyítették meg számomra a szituációkat az ismeretlen közösségekben, támogattak az új emberek felé nyitásban.
Mennyire fontos számodra a mindennapokban a környezettudatosság?
Egyre hangsúlyosabb. (Ugyan a kávézás kapcsán nem igazán tudom magamra ezt a jelzőt használni…) Még nem tudok mindent megvalósítani, amit szeretnék, de figyelek rá.
Évek óta tagja vagyok a Zöldövezet Társulás Egyesületnek, velük számos zöld rendezvényen, projektben vettem már részt.
Sajnos Budapesten hagytam a biciklimet, helyette jellemzően tömegközlekedem vagy sétálok, szelektíven gyűjtjük a szemetet, piacon vásárolunk. A bevásárlással kapcsolatban apróság ugyan, de mindig van nálam textiltáska, mert sajnos úgy vettem észre, hogy legtöbben mániás zacskóhasználók – a vásárlók és az eladók is. A ruhacserének vagy adománygyűjtésnek is nagy híve vagyok és ami abszolút jellemző: szinte soha nem dobunk ki ételt.
Hol van nagyobb sikere a Cafetito-nak: Spanyolországban vagy Magyarországon? Szerinted melyik országban nyitottabbak az emberek a kreatív (öko)dizájnra, a DIY megoldásokra?
Azt kell, hogy mondjam, eddigi tapasztalataim alapján, körülbelül egyforma az érdeklődés a termékeim iránt. Az egyesületi tagságom miatt otthon jobban ismerem és ezáltal könnyebben elérem az erre nyitott platformokat, így ebből a szempontból Magyarországon könnyebben terjeszkedem. Itt (Alicante) – főként a kézműves vásárok alkalmával – különféle alkotókat ismerhettem meg: számos rátermett, jóízlésű és ötletes emberrel találkoztam már, vannak köztük profi művészek és hozzám hasonló amatőrök is. Nem könnyű összehasonlítanom az ökodesign tendenciákat, hiszen egy nyüzsgő, sokszínű főváros (mint például Budapest) egészen más mint egy tengerparti, turizmusorientált városka, ahol most élek. A „helyi MOME” (Escola d’Art i Superior de Disseny d’Alacant) nagyon sok tehetséges képző- és iparművészt, építészt, belsőépítészt képez, és tudtommal vannak ökotudatos projektjeik. Igaz, ha például Barcelonában vagy más nagyobb városban élnék, valószínűleg más lenne a kérdésről a véleményem, ott biztosan több teret kap ez a terület, a város tele van kreatív műhelyekkel, programokkal. Viszont még így is megkockáztatom, hogy Budapest bohém romkocsmás, design showroom-os, kreatív tervezőktől hemzsegő oldala versenybe tud szállni az ottani multikulturális környezettel, művészeti negyedekkel és gyakori design vásárokkal.
Mi az „eredeti” foglalkozásod? Kapcsolódik valamilyen szinten a kreatív munkához?
Állandóan szükségem volt/van az aktív, alkotó munkára, mivel évekig dolgoztam rehabilitációs tanárként felnőtt, látássérült emberekkel, és fejlsztőpedagógusként tanulásban akadályozott gyerekekkel. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor a tanulmányaim alatt lehetőségem volt egy rövid időre becsatlakozni az Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai tevékenységeibe is, ahol a programok szerves része volt a kézműveskedés – nem számított, ha a csoportnak vak, vagy értelmi sérült kisgyerek is a tagja volt.
Alapító tagja vagyok a Kézzelfogható Alapítványnak, ami a látássérült alkotók művészeti munkáját, az integrációt és az akadálymentes kiállításokat hivatott támogatni. Érdemes kipróbálni az Alapítvány fő programját, mert egészen új múzeumélményeket ad a látogatóknak: a bekötött szemű érdeklődőket látássérült tárlatvezetők kísérik végig a tapintható kiállításon.
Könnyen párhuzamot tudok húzni a környezettudatos szemlélettel végzett kreatív tevékenységek és a gyógypedagógia filozófiája között: módosítani, fejleszteni, újratervezni, korrigálni, új funkciókkal felruházni, helyreállítani, újragondolni… Ezek a fogalmak nekem gyógypedagógusként is alappilléreim.
Alkotóként nyilván újabb és újabb megoldásokon töröd a fejed: csak ékszerekben gondolkozol vagy más tárgyak tervezésében is?
Jóleső a gondolat, de eleve nagyon furcsa még magamra alkotóként tekinteni, hiszen nincs semmilyen hivatalos képzettségem e téren, a visszajelzésekből és a nálam tapasztaltabbak tanácsaiból építkezem. Az ötleteim jelenleg főként az ékszerkészítés körül forognak, de a DIY lakásdekoráció és konyhai kiegészítők is vonzanak, folyamatosan bővítgetem az otthonunkat. Figyelemmel kísérve a trendeket és más recycling, upcycling megoldásokat, szeretném még izgalmasabbá, különlegesebbé tenni a Cafetito ékszereket.
A Cafetito ékszerek megvásárolhatóak a Meskán, vagy az április 1-jei Gardrób Közösségi Vásáron (Bp., Király utca 8., Central Passage), ahol Eszterrel személyesen is találkozhattok.
