Énekelni mindenki tud, az együtt-éneklés pedig nemcsak különleges élményt nyújt a résztvevők számára, hanem kitűnő közösségformáló tevékenység is – vallja Tóth Árpád, az egyik legismertebb amatőr kórus, a Csíkszerda létrehozója és vezetője. Hogy miként tehető vonzóvá a közös éneklés és mitől válik közösséggé egy amatőr kórus – a vele készített beszélgetésből ez is kiderül.
Talán sok embernek van kellemes emléke arról, milyen felemelő, szívmelengető érzés baráti társaságban közösen énekelni. A kórusban való énekléshez viszont nem feltétlenül kapcsolódnak pozitív élmények: unalmas iskolai énekpróbák, kötelező fellépések emléke rémlik fel legtöbbünkben a kórus szó hallatán.
De akár jó, akár rossz tapasztalatokra tettünk szert korábban, a Csíkszerda kórussal való találkozás garantáltan megváltoztatja a közös éneklésről való véleményünket. Nem véletlenül: a Csíkszerda – amely tagjai állandó csíkos fellépő ruhájáról és szerdánként tartott próbanapjáról nyerte a nevét –, és vezetője, Tóth Árpád a kóruséneklés szinte minden megszokott elemét újragondolja és átformálja.
De nemcsak ettől lesz minden fellépésük különleges és megismételhetetlen: az előadások ugyanis nemcsak lekottázott művek hagyományos módon történő megszólaltatásából állnak, hanem kiegészülnek a próbák során született zenei betétekkel és különféle kórus-improvizációkkal. Koncerttermek helyett gyakran lépnek fel különleges helyszíneken – énekeltek már fürdőben, bevásárlóközpont parkolójában, de metrószerelvényben is. A Csíkszerdában az éneklés mindig közös alkotássá válik –, s ez a „közösségi jelleg” rendre magával ragadja és elvarázsolja a jelenlévőket.
Tóth Árpád a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett zeneelmélet-tanár, szolfézstanár, illetve ének-zene tanár, karvezető szakokon diplomát, valamint DLA doktori fokozatot. A Zeneakadémia kecskeméti Kodály Intézetében és a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanít. 2000 óta vezényel amatőr kórusokat: jelenleg a budapesti Csíkszerda kórus karnagya, valamint alapító tagja és egyik művészeti vezetője a Halastó Kulturális Egyesületnek, kitalálója és főszervezője a Kórusok Éjszakájának. Hazai tevékenysége mellett karnagya a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának, és a szintén felvidéki Csábi Szeder Fábián Dalegyletnek. Rendszeresen tart továbbképzéseket Magyarországon, Németországban, Szlovákiában, valamint vendégtanárként Kínában és Dél-Koreában is. Karvezetői és zeneszerzői munkájának elismeréseként és a kortárs zene népszerűsítéséért 2010-ben Artisjus-díjjal tüntették ki.
A Csíkszerda több mint 100 tagból áll, és úgy tudom, folyamatosan bővül. Hogyan lehet egy ilyen nagy létszámú kórust jól működtetni?
Létszámunk a 2009-es megalakulás óta valóban folyamatosan nőtt. Jelenleg 120 aktív tagunk van, s bár vannak új jelentkezők, már csak évente egyszer tudunk tagfelvételt tartani. Személyesen én még senkit sem hívtam a kórusba – úgy gondolom, aki csatlakozni szeretne hozzánk, annak ezt saját elhatározásból, belső késztetésre kell tennie. Azt sem tartom szerencsésnek, ha egy kórustag valamiféle lelkiismereti okból jár a próbákra; annak érdemes hozzánk jönnie, aki jól érzi magát ebben a közösségben, mert úgy gondolja, különleges élmények érik a felkészülés során és a koncerteken. A jó működéshez persze a próbákra járáson kívül is sok önkéntes munka kell, de ez a Csíkszerdában megvalósul: egy közös levelezőlistán beszéljük meg és osztjuk szét a teendőket. A kóruson belül kisebb közösségek működnek, amelyek egy-egy feladatot vállalnak: vannak, akik a fellépések vagy a kórustáborok helyszínét szervezik, mások a szórólapok körüli tennivalókat intézik. Mindenki olyat vállal, amihez ért és amit szívesen csinál.
De a darabok kiválasztása, a kóruspróbák irányítása, gondolom, a karvezető feladata.
Persze, sőt a próbák során szükség van némi karnagyi „diktatúrára” is… Az új előadások témájának kiválasztása, a darabkeresés valóban az én dolgom, de a további tennivalókat már közösen végezzük.
Jövőre például egy operát szeretnénk bemutatni – az általam kiválasztott darabhoz a kottarendelést, a szövegfordítást, a karakterek felosztását már szervezik-intézik a kórus tagjai, s a hangszerelés is közös munka lesz. Amikor egy-egy előadásra készülünk, a próbák során bárki tehet javaslatokat, hozhat új ötleteket, s aztán a felkészülés folyamán eldől, hogy ezek közül mit valósítunk meg. Mindenkinek az a célja, hogy minél közelebb hozzuk a nézőkhöz a zeneművet, ezért állandóan kísérletezünk, s a ”legjobb” megoldásokat keressük. Az a tapasztalatom egyébként, hogy egy rosszul, vagy kevésbé sikerült kísérletnél sokkal frusztrálóbb tud lenni egy ki nem próbált ötlet.
A megszólaltatott művek is szokatlanok: a tavalyi előadások közül a „Kórusból faragott királyfi” magyar népdalok improvizációiból készült zenemű volt, a „Hua Mulan balladája” kelet-ázsiai dalokra és dallamokra épült. Legutóbb Giacomo Carrissimi „Jónás” című kisoratóriumát dolgoztátok fel, s az eredeti műbe magyar népdalokat is beleillesztettetek.
Az egyik célunk, hogy Magyarországon korábban nem játszott, új zeneműveket fedezzünk fel, mutassunk be. Előadásaink rendszerint egy-egy történet köré épülnek – úgy vélem ugyanis, hogy
még ma is történetekkel lehet leginkább megragadni az embereket –, s ebbe szőjük aztán bele a saját zenei reflexióinkat.
A kiválasztott művek tehát soha nem „szentek” számunkra – az előadásokba a mi érzelmeink, gondolataink is beépülnek. Az is fontos célunk, hogy mindig egyszeri, csak a jelenlévők számára átélhető koncert-élményt adjunk. Ehhez hozzátartozik a zenei hatások térbelisége: a kórus tagjai állandó mozgásban vannak, így a közönséghez folyamatosan különböző távolságokból érkeznek a hangok. Szeretnénk eltüntetni a civil-lét és az előadói lét közti falakat is, s a jelenlévőket minél inkább bevonni egy közös „rituáléba”: ezért a koncertek előtt helyükre kísérjük a nézőket, beszélgetünk velük, s ebből a közös együtt-létből bomlik ki maga az előadás.
Legújabb produkciótok Boleyn Anna sorsa köré épül. Miért lehet izgalmas a mai néző számára a tragikus sorsú angol királynő története?
Boleyn Anna élete tele van ellentmondásokkal és drámai fordulatokkal, melyek egy zenemű révén rendkívül erős érzelmeket tudnak kiváltani. A nézők VIII. Henrik korának zenei díszletei között követhetik végig Anna életének fordulatait – reményteli fiatalkorát, házasságát, halálát – melynek egyes mozzanataival bármely korban azonosulhatunk. Egyébként valódi zenés utazásra invitáljuk a közönséget: a nézők az előadás folyamán a kórussal együtt járják be a Madách Gimnázium épületének főbb helyszíneit.
"Boleyn Anna" a Madách Imre Gimnáziumban (Fotó: Yves-André Gomez)
Fellépéseitek mindig nagyon sok nézőt vonzanak, alig lehet az előadásaitokra bejutni. Legközelebb hol találkozhatunk a kórussal?
Már az elmúlt két évben is nagy sikere volt a Csíkszerda szervezésében megvalósuló Kórusok éjszakája rendezvény-sorozatnak; idén június 6-án lesznek a koncertek és a flashmobok a józsefvárosi Palotanegyed 17 különböző helyszínén. A fellépő 30 kórus között természetesen mi is ott leszünk; szeretettel várunk tehát mindenkit, aki kíváncsi ránk!
Címkék: közösség
