A mai modern tudomány korában időnként olyan különös kutatásokról is tudomást szerzünk, amelyeket elsőre meghökkentőnek vagy épp feleslegesnek tartunk. Pedig az ilyen, látszólag értelmetlen vizsgálatok sok rejtett összefüggésre mutathatnak rá, és akár még jó tanácsokkal is szolgálhatnak.
Érdekes kutatást közölt 2013 decemberi különszámában a Medical Journal of Australia. A cikkben két tudós, Nicholas Hopkinson, a londoni Imperial College kutatója és fia, Joseph, A hobbit című J.R.R. Tolkien regény szereplőinek táplálkozási vizsgálatairól értekezett.
A kutatásukból az derült ki, hogy Tolkien regényeiben a „jók” győzelméhez jelentősen hozzájárult a „gonoszak” helytelen táplálkozása, illetve a Naptól való idegenkedésük. Ezek a tényezők bizonyos szereplőknél (például Gollamnál) D-vitamin-hiányos állapotot okoznak, aminek következtében nemcsak egészségük romlott, hanem harci kedvük is csökkent.
Gollam (Forrás: thebuzzmedia.com)
Ezzel szemben a pozitív karakterek esetében mások a viselkedési szokások. Zsákos Bilbó például – bár egy föld alatti lyukban élt – mégis elég sokat napozott (igaz pipázgatás közben). Emellett pedig a hobbitok igen változatos étrenddel is bírtak. Amikor megérkeztek a törpék, Bilbó meg tudta őket kínálni süteménnyel, teával, vörösborral, salátával, hideg csirkével, almatortával és sok más finomsággal. Vagy vegyük Beorn esetét, aki bár jellegzetes étrenddel rendelkezett (méz), mégis a rendszeres testmozgás, illetve a természetjárás híve volt.
A kutatók által elemzett történetekben egyértelműen kitűnt, hogy a gonoszok kedvelik a sötétséget: nemcsak az orkok, hanem maga Gollam is a sötétben való életmódot preferálta. Erre kitűnő példa az is, hogy a csaták során az orkok segítségére siető gonosz erők eltakarták a napot, hogy azok képesek legyenek harcolni (pl.: Öt Sereg Csatája, Minas Thirith Ostroma). Ebbe a csoportba tartozik Smaug is, aki csak este bújt ki a barlangjából, hogy vadásszon, illetve a pókok, akik sötétben éltek. E két utóbbi lény megegyezik abban is, hogy étkezésük elég egysíkú volt. Továbbá érdekes megfigyelés az is, hogy egyes orkok, amikor halas „diétát” folytattak, azonnal megerősödtek, illetve vezető szerephez jutottak ( pl.: a Nagy Goblin). Mint tudjuk a hal és a napfény az egyik fő forrása a D-vitaminnak.
Fotó: Bartha Annamária
Ezen kutatás célja kétségkívül csupán egy érdekesség bemutatása volt, mindenesetre érdemes lenne a kérdéskört más regények esetében is megvizsgálni. Ezek az elsőre talán mulatságos megfigyelések rávilágítanak arra, hogy a könyvek világából kilépve, a való életben is nagyon fontos a változatos táplálkozás és az, hogy ne zárkózzunk be, hanem lehetőség szerint töltsünk minél több időt kint a szabadban.
Ezzel nemcsak egészségünket őrizhetjük meg, hanem közösségi élményben is részünk lehet, ami pedig a lelkünknek táplálék!
