Edd meg a szemeted!

Varga Judit
Szerző: · 2016-02-22 | 01:09· Ki

Minden év januárjában felbukkannak az előrejelzések azzal kapcsolatban, hogy mik lesznek az adott év trendjei. Engem főleg azok csigáznak fel, amelyek az étkezésre vonatkoznak: mikorra prognosztizálja az ENSZ az éhezés felszámolását, és vajon mikor jön el annak az ideje, hogy nekünk is a fő táplálékunkká váljanak a rovarok?
Idén azonban az utóbbinál is furcsább előrejelzésekbe botlottam: a jövőben tényleg ehető lesz a szemetünk?

 

A fogyasztási cikkek csomagolásának kezelése “kis” túlzással azóta jelent problémát, mióta leszoktunk az agyagedények használatáról. A múlt század közepe óta a műanyagok széleskörű elterjedése mára oda vezetett, hogy a hulladéklerakókon kívül az utcán, a fák lombján, a folyókban, az erdőkben és az óceánokban is találkozunk műanyag zacskókkal, flakonokkal, kupakokkal. Ezek pedig nemcsak borzasztó látványt nyújtanak, de károsak a körülöttük lévő élőlényekre is.

A műanyagokat jelenleg hét kategóriába soroljuk, amelyet a termékek (dobozok, poharak) alján található szám jelez:

1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát (üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja)
2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén (játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai)
3. V vagy PVC – Polivinilklorid (csövek, palackok, háztartási olaj palackja)
4: LDPE – Kissűrűségű polietilén (fóliák, zacskók)
5: PP – Polipropilén (palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai)
6: PS – Polisztirol (kávéspoharak, élelmiszeres dobozok, joghurtok dobozai, egyéb tejtermékek dobozai)
7: Minden egyéb

493140c174f36d59e0e24b8f0eb8e405_w570

A számot körülölelő, egymásba fonódó nyilacskák pedig sajnos nem azt jelentik, hogy az adott termék újrahasznosított anyagból készült volna.
Sőt, a műanyag típusok közül nem is mindegyik újrahasznosítható, illetve nem mindegyiknek éri meg anyagilag az újrahasznosítása  (a két véglet: a PP a legértékesebb, a PS pedig nem kifizetődő). Így továbbra is rengeteg műanyagot égetünk el, rejtünk el a hulladéklerakókon, vagy szállítunk el olyan országokba, amelyek vállalják – a sokszor egészségre ártalmas – újrahasznosítási folyamatot.
Ha a három perce még kínai kaját rejtő dobozunk mégis új életre kel, abból sem doboz lesz. Ahogy a papírnál, úgy a műanyagnál sem lehet ugyanis a végtelenségig ugyanolyan minőségű terméket előállítani. Amikor egy termék újrahasznosítása során egy annál gyengébb, rosszabb minőségű keletkezik, „downcycling”, vagyis „értékcsökkentő újrahasznosítás” történik.

 

BOMLASZ ÉRTE?

A műanyagokkal kapcsolatos zavaros érzelmeinket – és információinkat – tovább bonyolítja a néhány évvel ezelőtt elterjedt „lebomló műanyag” kifejezés, aminek létjogosultsága a hulladékgazdálkodással foglalkozó szakemberek között is vita tárgyát képezi. A boltokban megjelentek a környezetbarátnak látszó, „lebomló” feliratú műanyag zacskók, amelyek azonban sajnos továbbra is a szokásos anyagokból készülnek, a “lebomlásuk” csupán annyit jelent, hogy egy idő után mikroszkopikus méretű darabjaira esik szét (degradálódik). Bár a zacskó formailag eltűnik, alapanyaga, a kőolaj ugyanúgy ott marad a helyén, csak szemmel már nem látható.
Mindez pedig azért baj, mert ezek a parányi darabkák ezután kontrollálatlanul jutnak be – és szennyezik – a termőföldet, a vizeket, a tengereket. S bár időközben sikerült genetikailag módosítani néhány baktériumot, hogy azok teljes mértékben fogyasszák el a műanyagot, ennek magas költsége nem segíti e megoldás elterjedését.

Vajon hihetünk a feliratoknak? (Kép: Bigstockphoto)

Vajon hihetünk a feliratoknak? (Kép: Bigstockphoto)

Ráadásul be kell ismernünk: nem magukkal a műanyagokkal van a probléma. Ezek az anyagok ugyanis számos hasznos tulajdonsággal rendelkeznek: könnyen formázhatók, tartósak, nem engedik át a vizet – és olcsók. Éppen ezért használjuk őket a vízvezetékektől az autóalkatrészek gyártásáig.

Gond akkor van, amikor egy ilyen erős, tartós anyagot csupán néhány percig vagy hétig használunk

– míg megisszuk a kávénkat, vagy elhasználjuk a tusfürdőnket, és nem törődünk a hulladékként való kezelés környezeti terhével.

 

INNOVÁCIÓ A KUKÁBAN

Minderre válaszul jelentek meg a nem kőolaj alapú csomagolóanyagok, melyek azt ígérik, megszabadítanak bennünket a házhozszállított gombaleves járulékos lelkiismeret-furdalásától. A cukornádból, pálmalevélből, tejsavból (PLA) készült, esztétikailag is megnyerő csomagolóanyagok számos formában, méretben kaphatóak már a piacon. Itthon néhány vendéglátóhely is használja már őket, azonban a kiskereskedelemben még nem terjedtek el.

Lebomló étkészlet (Kép: Bigstockphoto)

Lebomló étkészlet (Kép: Bigstockphoto)

A gyártók tesztjei szerint – amelyet néhány egyetemi kutatás is alátámaszt – ezek az anyagok ipari komposztálás körülményei között 3-6 hónap alatt lebomlanak. Bár az még nem került górcső alá, hogy vajon milyen hatással vannak a keletkező komposzt minőségére, és egyelőre azt sem tudjuk, hogy házi komposztban (vagyis otthon, a fogyasztó kertjében) mennyi időre van szükség ehhez.

A tudományos, szakmai szféra tehát továbbra sem adja egyöntetű áldását a növényi alapú csomagolóanyagokra, amelyeknél a bioetanol-problémához hasonló kérdés is felmerül:

vajon etikus-e élelmiszer helyett csomagolóanyag-alapanyagot termelni a földeken?

Hiszen még ha a használat után komposztáljuk és így ismét hasznos anyag (termőföld) lesz belőle, akkor is termérdek erőforrást igényel az előállításuk.

A termékek mellett időközben a komposztálási technikák is fejlődtek: ma már olyan gépek is rendelkezésünkre állnak, amelyek azt ígérik, 24 órán belül tápanyagdús humusszá varázsolnak bármilyen ételt és lebomló csomagolóanyagot, ami beléjük kerül.

 

KAPD BE!

A legegyszerűbbnek tűnő – és mindenképpen a legínycsiklandozóbb – megoldás persze az lenne, ha a csomagolóanyagra nem kellene hulladékként gondolnunk. Míg ezt nehéz elképzelni egy gyerekjáték dobozával kapcsolatban, addig nem is tűnik olyan rossz ötletnek például egy hideg szörp poharánál. Az amerikai piacon már megjelentek az ehető poharak, ötféle ízben kaphatók (citrus, meggy, vanília, zöld tea és ízmentes), és szinte mindentől (GMO, zselatin, glutén, műanyag, BPA) mentesek. Algából, bio édesítőkből és zöldségekből, gyümölcsökből kivont ízesítőkből, valamint színezékekből készülnek, egyelőre előrendelésre.

Ehető Loliware poharak több ízben

Ehető Loliware poharak

Amíg azonban az alternatív megoldások nem kerülnek mindennapi forgalomba, az alábbi néhány tippel csökkenthetitek ti is az ételetek műanyag tartalmát:

  1. Kerüljétek a túlcsomagolt termékeket!
  2. Legyen saját, többször használatos poharatok, dobozotok, tégelyetek, amelyben a kávétokat, ebédeteket kéritek!
  3. Vigyetek magatokkal saját táskát, zacskót, üveget a boltba, piacra is, és vásároljatok kimért termékeket!
  4. Válasszátok a műanyag-mentes változatot: igyatok csapvizet, használjatok vagy készítsetek szappant és kozmetikumokat!
  5. Ne kérjetek szívószálat!

Ha pedig még így is marad egy kis hulladékotok, gyűjtsetek szelektíven!

 

Címkék: , ,