A Felelős Gasztrohősök nagy kőbe vágták a fejszéjüket. “Fogj kezet a termelővel!” című kampányuk során fényképes és videós riportsorozatot készítenek a Fehérvári úti piacon áruló kistermelőkkel. Elbeszélgetnek a gazdákkal, lekísérik őket a földjeikre és leírják a történetüket, közel hozva ezzel őket a vásárlókhoz. Céljuk, hogy arra buzdítsák a városlakókat, az áruházak helyett a piacokon vásároljanak.
Törekvéseikkel egyetértve a következő hetekben – vendégírásként – a ReCity Magazin oldalain is elolvashatjátok az egészséges, friss, hazai élelmiszereket az asztalunkra – és a gyomrunkba – juttató gazdákkal készült interjúkat.
A piacon áruló termelőknek érdekük, hogy minőségi árut adjanak el, hogy kiépítsék a törzsközönségüket, akiknek a megélhetésüket köszönhetik. A piac fontos tanulási tér, ahol a városi ember a szezonalitással, helyi különlegességekkel, hagyományokkal ismerkedhet. Itt frissebb, egészségesebb ételekhez jutunk.Piacon vásárolni sokkal környezetbarátabb is: üzemanyagot és csomagolóanyagot spórolunk meg, ha a magyar termelőtől és nem a spanyoltól vásárolunk.
És mi van az el nem adott termékekkel? A szupermarketekre szigorú szabályok vonatkoznak, csak az előírásoknak megfelelő külsejű, nagyságú, állapotú zöldségeket árulhatnak, ami nem megy át a rostán, az ételhulladék.
A kéz, ami az ételt adja
A Budapest 11. kerületében lévő piacra hétfő délelőtt mentünk ki először. Bár ezen a napon sok asztal üresen állt, azért sikerült néhány árusnak bemutatkoznunk és elmesélnünk, hogy mi a célja a Fogj kezet a termelővel! projektünknek.
Be kell vallanunk, az első reakciók egy kicsit elkeserítettek bennünket: úgy tűnt, sokan vonakodnak beszélgetésbe elegyedni velünk – pedig nem voltunk túl ijesztőek. Néhányan azt mondták, jól megy az üzlet és nincs szükségük rá, hogy írjunk róluk; néhányan viszont szerencsére megörültek és büszkén mesélték el portékájuk történetét.
Aztán ahogy teltek a napok, és mi ketten – egy jegyzetfüzettel felszerelt, állapotos lány és a szórólapot osztogató, kamerával bajlódó barátnője – egyre csak visszatértünk, úgy tűnt, a piacosok elkezdtek megszeretni minket.
Kedden, mikor az előző napon nem áruló kofáknak akartunk bemutatkozni, már nem tudtunk sok újat mondani: “Tudom, kik vagytok, mesélték a Sándorék”.
Most pedig ismerjétek meg a Fehérvári úti piac egyik termelőjét, Varga Bélánét!
Varga Béláné szégyenlős volt, nem hagyta, hogy lefényképezzük, így be kellett érnünk a termékeivel, amikre viszont nagyon büszke. Legbüszkébb az éppen akkor érő bio bébi spenótra és bio sóskára volt, amit féltő gonddal nevelt, csalánlével és rebarbaralével permetezett – de egy igazi XXI. századi piaci kofához híven hamarosan kipróbálja az interneten talált diólevél permetet is.
Varga Béláné termékei
Kíváncsiak voltunk minek bajlódik a bioval, a piacon kikérdezett termelők nagy része ugyanis “nem hisz” a bioban:
Ráadásul hiába tesznek meg mindent a vegyszermentesség érdekében, a szelet, vizet, levegőt – és az abban érkező vegyszereket – nem küszöbölhetik ki.
Vargánétól azonban nem ezt az álláspontot kaptuk: “A vásárlóim között vannak kisgyerekes anyák és terhes kismamák, akik kifejezetten keresik a bio termékeket.” A többi termék permetezéséről pedig naplót vezet a szabályoknak megfelelően, amit a felügyelőség rendszeresen ellenőriz is. A permetező anyagra rá van írva a kötelező várakozási idő, – amelyet mindig betart – , azt is vezetni kell a naplóban.
Ezt bármikor ellenőrizhetik is, de az elmúlt három évben csak egyszer-kétszer jöttek ki a hatóságok mintát venni.
Varga Béláné 300 m2-es kertje Budapesttől 30 kilométerre, Ócsán található. Itt nincsenek nagy táblák, ő maga is mindenből csak egy kicsit termel – főleg a családnak – , és csak azt hozza el a piacra, ami megmarad. A földeken jelenleg van paprika, paradicsom, uborka, eper palánta, mandula-, szilva- és apró szemű cseresznyefa.
“Dióm is van, azt frissen, gyakran itt a piacon töröm, hogy ne avasodjon meg.”
Vargáné eddig is az életünk része volt, ugyanis évtizedekig a leveleinket gondozta a postán, és csak három éve – mióta nyugdíjazták – főállású termelő. Persze azért nem kezdő, már 1990 óta cipeli fel a maradék termékeket szombatonként a piacra, mivel sajnálta azokat kidobni. De asztala akkor még nem volt.
Szinte sugárzik az arca, amikor a termésről és a piacozásról beszél: “Szeretek a kertben lenni, de itt is szeretek lenni! Egy héten négyszer jövök árulni, mert jó itt a közösség” – mondja míg egy pillantást vet a szomszéd asztalon Erzsike portékáira.
Varga Béláné egyébként általában vándorol a piaci asztalok között, mert a különböző helyek különbözőképp jövedelmeznek.
“Az első sor a legjobb, ott állnak meg a legtöbben. Az is köztudott, hogy az oszloptól balra, mintha elvágták volna a vásárlói kedvet, akik ott árulnak, csak nagyon nehezen tudnak eladni.”
A Fehérvári úti piac
Éppen, amikor az asztalon található tojásokról kérdeztük – amikről kiderült, hogy kapirgálós tyúkoktól származnak – , érkezett egy vásárló. Gyorsan lecsaptunk rá és megkérdeztük, miért vásárol piacon, és miért pont ennél az asztalnál.
“Inkább kifizetek több pénzt, viszont jó minőségű terméket kapok érte. A piacon azért szeretek vásárolni, mert megbízhatóbb, mint egy szupermarketben: óriási különbség van aközött a piskóta között, amit az itt vásárolt és amit a boltban vásárolt tojásból készítek” – tudtuk meg a nevét el nem áruló hölgytől. “Én nem járok gyógyszertárba és nem szedek gyógyszereket, hanem inkább itt költöm el a pénzt egészséges dolgokra” – tette hozzá.
Amikor az árról kérdeztük, Varga Béláné szintén a megbízhatóságot említette: igen lehet, hogy egy kicsit drágábbak a termékei, mint másoké, de biztosan jó minőségűek.
Búcsúzáskor az utolsó szó jogán még hozzátette: “Én most is bíztatom a fiatalokat, hogy termeljenek, akár maguknak, akár piacra!”
Szóval hajrá, fiatalok, termelésre – és piacra járásra – fel!
Olvasd el a Felelős Gasztrohősökkel készített interjúnkat is!
