Lehetséges úgy küzdeni a klímaváltozás ellen, hogy közben a gazdaság növekedése sem áll meg? A Better Economy, Better Climate jelentés szerint igen és azt is összegyűjtötték, mire van szükség e cél elérése érdekében.
A jelentést 2014 szeptemberében tette közzé egy hét ország kezdeményezésére alakult, kormányfőkből, pénzügyminiszterekből, vezetőközgazdászokból, valamint a gazdasági és pénzügyi világ meghatározó szereplőiből álló bizottság (Globális Gazdasági és Éghajlati Bizottság). Arra keresték a választ, hogy lehetséges-e tartós gazdasági növekedést elérni a klímaváltozás kockázatainak leküzdésével egyidejűleg.
A Better Economy, Better Climate (Jobb Gazdaság, Jobb Klíma) jelentés készítői szerint a következő 15 év kritikus lesz, mivel a globális gazdaság mély strukturális átalakuláson fog keresztülmenni, részben a gyors technológiai fejlődés és a városok növekedése miatt.
Az előttünk álló másfél évtized beruházásai a világ éghajlati rendszerének jövőjét is meghatározzák. Ugyanis ha nem csökkentjük az üvegházhatású gázok mennyiségét, a 2˚C-os átlaghőmérséklet emelkedés borítékolható. Sőt, ha a jelenlegi trendek nem változnak, az évszázad végére akár a 4˚C-ot is elérhetjük, ami végzetes következményekkel járna. Épp ezért egyre sürgetőbb lenne az alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiákra való átállás, melyet egyre több nemzetközi környezetvédő szervezet is sürget.
Olvasd el a “Fosszilis energiahordozók? Hamarosan már csak történelem!” c. írásunkat is!
Gazdasági rendszerek nagy potenciállal
Ma már hatalmas potenciál áll rendelkezésünkre a nagyobb hatékonyságba, a strukturális átalakításokba és a technológiai fejlesztésekbe történő beruházásokhoz a gazdaság három kulcsfontosságú rendszerében:
1. Városok, melyek a gazdasági növekedés motorjai. Itt jön létre a globális gazdasági össztermék mintegy 80%-a, ugyanakkor a városok felelnek a globális energiafelhasználás és az ehhez kapcsolódó üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül 70%-áért is. Az, hogy a világ legnagyobb és leggyorsabban növekvő városai miként fejlődnek a jövőben, hatással lesz a globális gazdaság és az éghajlat változásának alakulására. Az egyik lehetséges út, hogy a tömegközlekedés köré épített és szervezett városfejlesztés által olyan városok jönnek létre, amelyek gazdaságilag dinamikusabbak, egészségesebbek, és alacsonyabb üvegházgáz kibocsátásúak.
Az urbanizáció ilyen megközelítése a városi infrastruktúrafejlesztés tőkeigényét több mint 3 trillió dollárral csökkentheti a következő 15 évben.
2. A földhasználat hatékonysága fogja meghatározni, hogy a világ el tudja-e látni táplálékkal a 2030-ra már nyolcmilliárdosra becsült lakosságot a természeti környezet fenntartása mellett.
3. Az energiarendszerek adják minden gazdaság hajtóerejét. Elsősorban a szél- és napenergia gyorsan csökkenő költségei révén a megújuló és más, alacsony szén-dioxid kibocsátású energiaforrások a következő 15 évben az új energiatermelési kapacitásoknak már több mint a felét adhatják.
Változásvezérlő tényezők
A fenti rendszerekben három „változásvezérlő” tényező összekapcsolására van szükség a piaci, a politikai és az intézményi akadályok leküzdése, valamint az alacsony szén-dioxid kibocsátású növekedés elérése érdekében:
1. A forráshatékonyság növelése a lelke mind a növekedésnek, mind pedig a kibocsátás csökkentésének. Míg a tiszta energia támogatását éves szinten körülbelül 100 milliárd dollárra becsülik, addig a szennyező fosszilis tüzelőanyagok támogatására már évente mintegy 600 milliárd dollárt fordítanak. A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetése javíthatja a növekedést és olyan forrásokat szabadíthat fel, amelyeket az alacsony jövedelmű emberek támogatására lehetne fordítani.
2. Az infrastruktúra alacsony szén-dioxid kibocsátású formái a legfontosabbak a jelenlegi kibocsátási szint csökkentéséhez. Mégis sok gazdaság nem mozgósít elegendő pénzügyi forrást az ilyen jellegű infrastrukturális igények kielégítésére. Ennek oka nem a globális gazdaság tőkehiánya, hanem sok országban a közfinanszírozási kapacitás hiánya, valamint annak a piaci felfogásnak az eredménye, amely szerint ezek a beruházások alapvetően nagyon kockázatosak.
3. Az innováció ösztönzése a technológiákban, az üzleti modellekben és a társadalmi gyakorlatokban egyaránt hajtóereje lehet mind a gazdasági növekedésnek, mind pedig a kibocsátás csökkentésének. A technológia fejlődése azonban nem halad automatikusan az alacsony szén-dioxid-kibocsátás irányába. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, az állami kutatási és fejlesztési ráfordításoknak a 2020-as évek közepére meg kell haladniuk az évi 100 milliárd dollárt.
Átgondolt, jól megtervezett fejlesztés- és gazdaságpolitikák hatására ezeken a területeken a növekedési és az éghajlati célkitűzések kölcsönösen erősíthetik egymást mind rövid-, mind pedig középtávon.
Az áttérés egy alacsony szén-dioxid kibocsátású és az éghajlathoz alkalmazkodó növekedési és fejlődési pályára nem lesz könnyű, a kormányoknak pedig el kell kötelezniük magukat egy igazságos átmenet mellett. Nem minden klímapolitikai döntésnek lehet nyertese minden érintett fél, ugyanakkor néhány kompromisszum elkerülhetetlen, különösen rövidtávon. Habár sok munkahely jöhet létre és sok iparág számára nagyobb piacok és nagyobb profit lesz elérhető, minden bizonnyal munkahelyek is el fognak veszni, különösen a magas szén-dioxid kibocsátású szektorokban.
Az áttérés társadalmi és gazdasági költségeit az elbocsátott dolgozók, az érintett közösségek és az alacsony jövedelmű háztartások támogatásával kell kezelni. Szükség lesz az erős politikai vezetésre és a civil társadalom aktív részvételére, a hosszú távú szemléletre és a felvilágosult üzleti döntésekre egyaránt.
Új klímagazdaság konferencia
A jelentés nemzetközi konzultációjához kapcsolódva, Új klímagazdaság címmel szervezett konferenciát a Brit, a Francia és a Német Nagykövetség, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság 2015. február 25-én, Budapesten.
A rendezvényen a klímaváltozás elleni küzdelem meghatározó nemzetközi szakemberei tartottak előadást, többek között Pásztor János, az ENSZ klímaügyekért felelős főtitkár-helyettese, Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatója, Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára és Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának igazgatója is.
A konferencia tanulságait tartalmazó összefoglalót a szervezők – a Brit, a Francia és a Német Nagykövetség, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság – néhány héten belül elküldik a tanulmányt jegyző nemzetközi szerzőgárdának.
