A nemzetközi reSITE konferenciára, a világ egyik legnagyobb várostervezéssel és -fejlesztéssel foglalkozó fórumára idén június 18-19-én került sor Prágában. Milyen trendek mentén alakulnak át a városaink? Hogyan válhat egy metropolisz élhetővé és fenntarthatóvá? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a világ minden tájáról érkező szakértők.
A konferenciára a Megújuló Magyarországért Alapítvány jóvoltából jutottam el, akik az országszerte egyre több településen jelen lévő, a helyi közösségek fejlesztésére fókuszáló Zöld Terasz hálózatot is jegyzik.
A nonprofit szervezet jó viszonyt ápol a Heinrich Böll Alapítvánnyal, amelynek prágai szervezete látott vendégül.
Nekik köszönhetően a reSITE-on való részvétel mellett mélyebben megismerhettem a cseh fővárost: bepillanthattam Prága legfrissebb – még elfogadás előtt álló – településfejlesztési stratégiájába, megtudtam, milyen gyalogos- és kerékpárosbarát megoldásokat dolgozott ki a köztereket kezelő szervezet, sőt, még a város egyik alpolgármesterével is megismerkedhettem.
De kezdjük az alapoktól!
Mi az a reSITE?
A reSITE több mint pusztán egy évente megrendezésre kerülő konferencia. A 2012-ben létrejött szervezet fő érdeklődési területe a várostervezési stratégiák, azon belül pedig a közterületek, vízpartok és a városi mobilitás fejlesztését tekinti prioritásnak a modern, versenyképes város érdekében.
Emellett a reSITE azt a valós gazdasági, társadalmi és ökológiai értéket is vizsgálja, amit az okosabb tervezés adhat a városokhoz.
Rendszeresen tartanak workshopokat, design versenyeket, nemzetközi konferenciákat és fesztiválokat, városi játékokat (gamification), filmvetítéseket, valamint köztéri akciókat, hogy a városokat érintő friss információk minden érdeklődőhöz eljuthassanak.
A 2015-ös reSITE konferenciára meghívott szakértők olyan városok inspiráló projektjeit mutatták be, mint New York, Prága, London, Bécs, Amszterdam, Helsinki vagy épp Budapest. Kiderült, hol, miként, mennyire hatékonyan képesek együttműködni az önkormányzati vezetők, a vállalatok, a vezető építészek és a civilek, hogy a városok jobb helyek legyenek nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is.
Az idei reSITE fókuszába a Shared City-t állították a szervezők.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Az angol “shared” szó megosztást jelent, ami definíciója szerint a tér vagy a források közös használatát takarja. Történelmileg a városok adtak teret a megosztás különböző formáinak, de nemcsak a források és terek tekintetében, hanem a gazdaság, az ötletek és a kultúra megosztása is a sűrűn lakott területekre, azaz a városokra koncentrálódott.
A modern értelemben vett ‘shared city’ az egyre terjedőben lévő sharing economy, azaz megosztáson alapuló gazdaság, valamint a smart, azaz okos technológiai megoldások ötvözetét jelenti.
Mitől más?
Rutinos konferencialátogatóként – lendület, előadói felkészültség és design tekintetében – leginkább az itthon is népszerű TED-hez tudnám hasonlítani, bár míg utóbbinál a hangsúly a “sztorin” van, itt inkább a szakmaiság kerül előtérbe.
A közönség soraiban főként cseh fiatalok ültek, de szép számmal akadtak németek, angolok, szlovákok, finnek, amerikaiak és persze magyarok is.
A konferencia felépítése mindkét nap azonos volt. Egy-egy gondolatébresztő előadás után – melyeket olyan inspiráló előadók tartottak, mint Jon Gnarr komikus, Reykjavík korábbi polgármestere, vagy James Corner, a New York-i High Line magasvasútból lett parkot is jegyző Field Operations alapítója – konkrét esettanulmányokat mutattak be a világ különböző pontjairól érkező építészek, polgármesterek, városfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. Ezenkívül különböző témákban – például a társadalmi egyenlőség tárgykörében – panelbeszélgetésekre is sor került. Végül, de nem utolsósorban nonprofit szervezeteknek, alulról jövő városi kezdeményezéseknek is lehetőségük nyílt a rövid – 5 perces – bemutatkozásra.
A legemlékezetesebbek
Mivel lehetetlen részletekbe menően beszámolni az elhangzott több mint 50 előadásról, ezért most jöjjenek – ízelítőként – a rám legnagyobb hatást gyakorlók!
A nyitóelőadást tartó angol Greg Clark, aki számos nagyváros tanácsadója és több szervezet vezető tisztségviselője, a városok és az üzlet kapcsolatát vizsgálva rámutatott, hogy
Szerinte ideje lenne a városvezetésnek az üzleti szektorra lehetőségként tekintenie, nem problémaként.
Azt is hangsúlyozta, hogy nincs egy vezető “tökéletes” város, mert bár a cél lehet azonos, azt mindenki más megoldásokkal próbálja elérni. Figyelmeztetett, hogy a jövő városainak fel kell készülniük a váratlan eseményekre, ezért a rugalmasságot tartja az egyik legfontosabb értéknek. Példaként a pusztító Sandy hurrikánt hozta fel, ami ráébresztette az USA-t, hogy mindig jöhet nagyobb vihar, erősebb széllökés, mint amire fel van készülve.
Greg Clark szerint a városok vezetőinek hosszú távra kell tervezniük és kell, hogy a szemük előtt lebegjen egy vízió, amit el akarnak érni, mert kihívásokban nem lesz hiány, de ha nem látják maguk előtt az áhított célt, akkor elveszítik a küzdelmet.
Alfredo Brillembourg a venezuelai Urban-Think Tank (U-TT) társalapítójaként hihetelen lendülettel beszélt arról, hogy építészként fontos meglátni a “kihívást”, a nemes feladatot a város kevésbé vonzó részeiben is, mint amilyen például Venezuela fővárosának, Caracasnak a nyomornegyede.
– vallja.
Egyik munkája során biztonságos játszóteret és sportolási lehetőséget alakítottak ki a szlömben élő gyerekeknek, míg egy másik projektje arra keresett megoldás, hogy az egymás hegyén-hátán, hegyoldalba épített tákolmányok ne lépcsőn, hanem felvonón keresztül legyenek megközelíthetőek (az eső ugyanis sokszor folyóként zúdul le a lépcsőkön). De mind közül talán a legismertebb a Torre David – ami egy félbehagyott toronyház Caracas üzleti negyedében – kapcsán végzett munkája, amelynek célja a toronyba beköltözött – “házfoglaló” – családok életminőségének javítása volt.
A konferencia kísérőrendezvényeként a Torre Davidról szóló dokumentumfilm is levetítésre került.
Az első nap utolsó előadója a karizmatikus reykjavíki ex-polgármester, Jon Gnarr volt, aki komikusként, inkább a poén kedvéért, egyfajta politikai szatíraként alapított egy pártot, ami – legnagyobb meglepetésére – 2010-ben megnyerte a választást, így a polgármesteri székben találta magát. Gnarr Izland történetének egyik, ha nem a legsikeresebb városvezetője lett, nyitottságával, őszinteségével levette a lakosságot – és a médiát is – a lábáról. Nem utolsósorban pedig a gazdasági összeomlás szélén álló városnak 20 év után stabilitást biztosított. Hangsúlyozta, hogy ez nem az ő érdeme, hanem a szakértő kollégáknak köszönhető. Hogy mindezek után miért nem akarta újra jelöltetni magát? Mert a hatalom megrémítette, droghoz hasonlította, aminek nem akart a rabjává válni.
Jon Gnarr vitathatatlanul a reSITE “sztárja” volt, még napokkal később is elárasztották a #reSITE2015 hastaggal érkező, tőle idézett mondatok a közösségi médiát. Mert – talán nem meglepő módon – a konferencia minden fontos gondolata azonnal megosztásra került a közönség aktivitásának köszönhetően.
Magyarok a reSITE-on
A konferencia második napján került sor a 3 magyar előadásra, melyek közül a legnagyobb érdeklődés A Város Mindenkié 2 tagját övezte. Ők a már emlegetett társadalmi egyenlőség panelben villantották fel a város másik – a konferencián addig háttérbe szorult – , kevésbé csillogó arcát. A mozgalom tagjai között ugyanis szociológusok és hajléktalan emberek is vannak, céljuk pedig, hogy Budapesten megoldást találjanak az utcán élők – kulturált körülmények közti – lakhatására. Az egyenlőségen alapuló társadalom eléréséért küzdenek, ennek érdekében, ha kell önkormányzatokkal tárgyalnak, ha kell, utcai demonstrációkat szerveznek.
Ők – tudtam meg tőlük a szünetben – mindig párban adnak elő, csak és kizárólag így tesznek eleget a felkéréseknek. Persze, nem mindenhova ők mennek, sőt, igyekeznek minél több hajléktalan embernek lehetőséget biztosítani az utazásra, a nagyközönség előtti szereplésre, hogy ezzel is növeljék az önbizalmukat, az önbecsülésüket. Mert a reSITE színpadán Udvarhelyi Tessza városantropológus mellett előadó és hatalmas ovációt kapó férfi, Balog Gyula is érintett.
Rajtuk kívül lehetőséget kapott a bemutatkozásra a Mindspace képviseletében Zsargó Szilvia, a szervezet egyik alapítója és motorja, aki a rendelkezésére álló 5 percben felvillantott néhány általuk szervezett programot az elmúlt év “terméséből”. Mesélt a “100 szóban Budapest” projektről, ami chilei mintára valósult meg; a Duna ölelésről, illetve a “Hív a Duna” projektről, amivel a városlakók és a folyó kapcsolatát kívánták szorosabbra fűzni; és a Smart City Budapest kezdeményezésről is.
Őt követte Szemerey Samu építész és urbanista, a Design Terminál tanácsadója, aki szintén 5 percben felvillantott néhány izgalmas projektet a tavalyi évből – például az Ivócsapot, amiről korábban mi is beszámoltunk – , amelyek a város élhetőségét, fenntarthatóságát szolgálják, illetve bemutatta a Design Terminál kreatív vállalkozásokat mentoráló programját, a Smart City Lab-ot is.
Az előadások után büszkén húztam ki magam a székemen, mert az elhangzottak alapján Budapestről egy vibráló, fejlődő város képe rajzolódott ki. Ugyanakkor A Város Mindenkié elődása megmutatta azt is, hogy bizony, a sikertörténetek mögött ott lapul a mindennapok rideg valósága is. Azonban ahelyett, hogy homokba dugnánk a fejünket, inkább szembe kell néznünk a problémákkal, mert csak csak így van esélyünk arra, hogy – együtt – megoldást találjunk rájuk!
A reSITE konferencia átfogó képet adott a világ városai előtt álló kihívásokról, legyenek azok társadalmi-szociális vagy épp környezeti válságból fakadóak. Felvillantott számos pozitív példát, építészeti és technológiai megoldást, és sok, még előttünk álló feladatot.
A döntés, hogy milyen úton folytatjuk tovább, a miénk, ahogy a felelősségünk is közös.
