Egyre többen érezik úgy, hogy szeretnének egy igazságosabb, hosszú távon fenntartható életmódot biztosítani nemcsak saját maguknak, hanem utódaiknak is. A Védegylet égisze alatt működő Átalakuló Közösségek program a helyi kisközösségekből kiindulva próbálja ezt a célt megvalósítani. Az első “hivatalos” hazai kezdeményezés, az Átalakuló Wekerle mozgalom egyik alapítójával, Tracey Wheatley-vel beszélgettünk.
Tracey a skóciai Glasgow városából származik, magyar férjével és fiukkal Budapest egyik különleges területén, a Kispesthez tartozó Wekerletelepen élnek, amit erős hagyománytisztelet és lokálpatriotizmus jellemez.
Az, hogy Tracey katalizátorává vált a hazai átalakuló közösségeknek nem meglepő, hiszen fiatal kora óta aktivistaként tevékenykedik, elsősorban környezetvédelmi témájú programokon dolgozik.
A helyi civilekkel való első emlékeiről így mesél:
“Épp a Kós Károly téren vágtam át, amikor észrevettem, hogy valamiféle ünnepség zajlik. Kíváncsi lettem, így hát közelebbről megnéztem, mi történik: az Életfát avatták és ennek apropóján egy időkapszulát is eltemettek a földbe. A Wekerlei Társaskör Egyesület (WTE) akkori elnöke beszédében azt mondta, reméli, hogy 100 év múlva, a kapszulát kiásó utódok ugyanolyan szép és stabil Földön fognak élni, mint az őseik. Ez szöget ütött a fejembe.”
Az Életfa avató ünnepséget követően Tracey csatlakozott a WTE-hez, mivel korábbi munkái során olyan módszertanokat is kutatott, amelyekkel közel lehet vinni az éghajlatvédelmet az emberekhez. A Nagy-Britanniában akkor már egyre ismertebbé váló Átalakuló (Városok) Hálózatra (Transition Network) egy skót barátnője hívta fel a figyelmét.
“A WTE-ben először a “Klímabarát, emberbarát Wekerle” programot indítottuk el. Ez 3 évig futott, a Védegylettel partnerségben. Az Átalakuló Wekerle (ÁW) mozgalom ebből nőtt ki – miután tanulmányoztuk az Átalakuló Városok ideológiát.”
A Wekerletelepen lakók jó “alapanyagnak” bizonyultak, ugyanis az itt élők tisztában vannak lakóhelyük jelentőségével, műemléki jellegével, a közösségi életre ható tudatos térelrendezéssel. Itt mindenki mindenkit ismer, az emberek köszönnek egymásnak az utcán. Erős wekerlei identitástudat él a helyiekben, úgy tartják
És valóban, míg erről beszélgetünk a Kós Károly téri cukrászdában, egy hölgy lép oda hozzánk és számonkér Tracey-n egy környékbeli fakivágást. Azonban hiába tagja a kerület Környezetvédelmi Bizottságának, az ilyen döntések előtt nem kérik ki a véleményét, így csak annyit tud javasolni a felháborodott asszonynak, hogy tegyen panaszt írásban az önkormányzatnál. Miután a hölgy távozik, Tracey mosolyogva meséli, hogy bizony, ez igen gyakran megesik vele, sokan ismerik, ha csak látásból is, és tudják, hogy ő a “zöld” nő a környéken.
De hogyan “nyerte el” ezt a státuszt?
Átalakulás: miből mivé?
Az ÁW Magyarország első hivatalos átalakuló közössége, 2011 óta a nemzetközi Átalakuló (Városok) Hálózat tagja.
“Egy olyan társadalomnak akarunk a része lenni, ami egészségesebb, vidámabb, és összetartóbb, ahol nemcsak az egyéni boldogulás számít, hanem a körülöttünk élő embereké is, ahol a környezet ajándékaiért hálásak vagyunk, és nem csak a haszonélvezői. Az idáig vezető folyamatot hívjuk átalakulásnak” – mondja Tracey.
“Ez valójában egy nagy társadalmi kísérlet, ami a helyi lakóközösség erején és kreativitásán alapszik, és a közös “ügyekben” való részvételre ösztönöz. A gyakorlatban azt jelenti, hogy piacot szervezünk (csütörtök esti piac); keressük a kistermelőkkel a kapcsolatot (bio-dobozrendszer); megtermeljük magunknak a saját kertjeinkben és közösségi kertjeinkben a zöldséget-gyümölcsöt; csökkentjük a fosszilis energiafüggőséget (szigetelő program); komposztálási programot indítunk (utóbbi kettőt az önkormányzattal együttműködve), a mobilitást közösségi módon oldjuk meg; a helyi gazdaság erősítésével új lehetőségeket teremtünk a helyi vállalkozóknak és értelmes munkát saját magunknak” – részletezi szerteágazó tevékenységüket.
A mozgalom híre a programokon – például a paradicsompalánta-osztáson, vagy a csütörtök esti piacon – keresztül jut el az emberekhez, új érdeklődőkhöz.
A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a közösség képes magához vonzani a hasonló érdeklődésű wekerleieket.
Tracey hangsúlyozza, hogy a kezdeti szabályozott működés, szervezett forma helyett ma
“A tevékenységünkkel elértünk egyfajta kulturális, gondolkodásbeli változást, ennek köszönhetőenaz emberek könnyebben tudják integrálni a saját életükbe is a kisebb – fenntarthatóságot, környezetvédelmet érintő – változásokat. Ezért mára az ÁW szerepe megváltozott, nehezebben megfogható” – magyarázza.
“Ugyanakkor ez egy oda-vissza ható folyamat! Ránk is hatással vannak más kezdeményezések, amikkel azonosulni tudunk és amiket jó iránynak érzünk. Példa erre a Wekerlei Kultúrházban történő“kismesterségek” nyári tábor, ahol a gyerekek régi mesterségeket próbálhatnak ki; vagy a Forrásházban működőújrahasznosításon alapuló szociális foglalkozások; vagy a helyi iskolákban több éve működőkonyhakertészkedés” – sorolja Tracey.
“Számomra ez a legérdekesebb része a “hatásunknak”, hogy “küszöb” szerepet töltöttünk be, ajtót nyitottunk egy újfajta gondolkodásmódra, az aktív közösségi létre. Nem biztos, hogy az átalakulás csak miattunk történik, elképzelhető, hogy párhuzamosan több hasonló dolog “érik be”. Az mindenesetre biztos, hogy ebben a pozitív folyamatban egy nagyobb társadalmi változás lehetősége rejlik.” – és érzem, hogy ez a távoli cél az, ami őt igazán motiválja.
Közösségi önszerveződés
Az átalakuló kezdeményezések – mert ma már több is van belőlük Magyarországon – keveset beszélnek az előttünk álló globális krízisekről, a klímaváltozás fenyegetéséről. Tudomásul veszik, hogy sok minden kiszámíthatatlanná vált.
A kérdés szerintük az, hogy hogyan tudnak ez ellen tenni?
Tracey, aki a Védegyleten belül a Kisközösségek Átalakulásban program vezetője és a nemzetközi Átalakuló Hálózat képzője is, kollégáival azon dolgozik, hogy másoknak is segítsen elindítani a helyi átalakulást.
“Az első lépés, hogy tudjuk, hol szeretnénk tartani, mit szeretnénk elérni. Nemcsak magunkért, hanem egymásért, a közösségért. Ez az egymásra utaltság egyfajta megélése. Mi egyébként a közösségi önszerveződés kifejezést használjuk, ez jobban kifejezi azt, hogy nem egy külső fejlesztő foglalkozik a közösséggel, hanem a tagok próbálják önmagukat fejleszteni.”
Tracey szerint rendkívül nagy szükség van a jó példákra, mert a magyarokra – összehasonlítva a skótokkal – az önbizalomhiány, a másikra mutogatás, egyfajta negativitás jellemző. Viszont az erőt ad, ha látják, hogy mások képesek megvalósítani a céljaikat. Az emberek félnek a kudarctól, ezért mások tapasztalatain keresztül arra is van mód, hogy a buktatókat elkerüljék. Ezért különösen fontosnak tartja a tapasztalatmegosztást, amire a Védegylet Kisközösségek Átalakulásban programja, illetve az évente megrendezésre kerülő KÖRFESZT ad lehetőséget.
Lépésről lépésre
A szervezetfejlesztés fontos részét képezi Tracey munkájának, mert komoly kihívást jelent az ÁW tagok motiválása, a lelkesedés fenntartása önmagukban és egymásban; illetve az, hogy ha más szervezetekkel, intézményekkel dolgoznak együtt, akkor a fellépésük egységes legyen.
Sok éves tapasztalata alapján Tracey kérésemre összegzi a tanulságokat:
“Nem az a lényeg, hogy te mit akarsz, hanem az, hogy az emberek, akikkel dolgozol, ők mit akarnak. Ezért érdemes az első időszakot arra szánni, hogy
– mosolyodik el Tracey.
“Olyan dolgokon kell elsőként dolgozni, amiken könnyű változtatni, ezzel sikerélményekre tesznek szert. Apró lépésekkel kell kezdeni. És nem szabad semmit sem siettetni, fel kell venni a közösség tempóját. Nem valószínű, hogy a legutóbbi klímatárgyaláson készült jelentéssel fogjuk tudni meggyőzni az embereket, inkább olyan, a szívükhöz közel álló dologgal, amivel azonosulni tudnak.
Ha pedig konfliktus van, hátrább kell lépni és kívülről kell szemlélni a szituációt. Ezt egyébként mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia!” – teszi hozzá.
Összetartás
Egy közösség sokféle emberből áll és bár lehetnek az értékek és célok azonosak, akkor is hagyni kell, hogy mindenki abban bontakozhasson ki, amit leginkább szeret csinálni. Hiszen az ÁW-ben mindenki önkéntesként vesz részt, senki nem kap fizetést, emiatt nem lehet számon kérni a csökkenő aktivitást sem. Ez nagyfokú rugalmasságot és megértést kíván.
“Nem könnyű elfogadni, hogy jönnek-mennek az emberek, és mindenki az élethelyzetéből adódóan különböző mértékben tud csak energiát fektetni a közös ügyekbe. Ráadásul az utóbbi időben több meghatározó tagunk is külföldre költözött, ez engem is megvisel, hiszen a barátaimról van szó” – komorul el Tracey.
Ami szintén nehézséget okoz, az az érdekérvényesítés, illetve az önkormányzat, a helyi cégek támogatásának megszerzése. Bár vannak az önkormányzattal közös programjaink, Tracey szerint ezekből lehetne több is.
“Ettől függetlenül mindig vannak új projektjeink – például a legfrissebb az Ady mozi átalakítása közösségi térré és inkubációs házzá – viszont emellett kevesebb energia és idő jut az alaptevékenység fenntartására, a forrásteremtésre, a kommunikációra.
Ugyanakkor amit eddig elértünk, érzékelhető magabiztosságot ad az ÁW-ben dolgozó embereknek, a sikeres programok előnyeit pedig egész Wekerle élvezheti” – zárja le a beszélgetést Tracey Wheatley.
Az Átalakuló Wekerle program jó példa arra, hogy a helyi lakosok bevonásával, összefogással, alulról építkezve milyen eredmények érhetők el, és hogy miként képes több – egymással párhuzamosan – futó kezdeményezés összeérve még nagyobb hatást generálni.
