Beszélgetés Udvarhelyi Tesszával, a Közélet Iskolája alapító tagjával
Gyakran halljuk – hol panaszként, hol önvádként –, hogy a magyar társadalom tagjai passzívak, s az emberek többsége nem képes fellépni saját – és mások – érdekei védelmében. „Ez egy hamis önkép”– állítja ezzel szemben Udvarhelyi Tessza, az Artemisszió Alapítvány munkatársa, A Város Mindenkié aktivistája, a Közélet Iskolája egyik alapító tagja; szerinte Magyarországon az állampolgári aktivitás egyáltalán nem hiányzik az emberekből, az érdekérvényesítés és az önszerveződés képessége pedig azok számára is elsajátítható, akik eddig nem rendelkeztek vele. Ehhez nyújt segítséget a januárban indult Közélet Iskolája.
Milyen céllal és kiknek jött létre ez a szervezet?
A Közélet Iskoláját Dósa Mariannal együtt alapítottuk, akivel A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoportban dolgozunk együtt. Az AVM-ben már évek óta sikeresen működik egy Akadémia, amelynek keretében különböző elméleti és gyakorlati képzések segítik a tagok érdekérvényesítési készségeinek fejlesztését. Ezeken a képzéseken és tapasztalatcseréken azonban csak hajléktalan aktivisták és a csoport szövetséges tagjai vesznek részt, mi viszont szerettük volna szélesebb kör számára is elérhetővé tenni a hatékony érdekvédelemhez és mozgalomszervezéshez szükséges tudást. Ma Magyarországon kevesek számára adatik meg, hogy érvényesíthessék állampolgári jogaikat és beleszólhassanak az őket érintő döntésekbe, egyes társadalmi csoportok pedig – többek közt az alacsonyan képzett emberek, a munkanélküliek, a cigány lakosság, az elnyomott nők, a fogyatékkal élők –, különösen kiszolgáltatottak érdekeik érvényesítésekor.
Tudásközpontként és mozgalmi háttérintézményként szeretnénk támogatni és képezni a magyarországi társadalmi mozgalmakat és az aktivistákat.
Mit kínál a Közélet Iskolája az ide jelentkezők számára?
Többféle kurzust szerveztünk: például dokumentumfilmek segítségével vizsgáltuk a társadalmi mozgalmak történetét, a kritikai pedagógiáról tartottunk képzést, elindítottunk egy Közéleti klubot, ahol az aktuális közéleti eseményről beszélgetünk újságcikkek, hírvideók alapján. Fontos célunk, hogy a résztvevők megismerjék a társadalmi egyenlőtlenségek történelmi hátterét, tisztában legyenek állampolgári jogaikkal: ezek segíthetik őket abban, hogy megfogalmazzák és képviselni tudják a saját érdekeiket.
Arra törekszünk, hogy különböző társadalmi helyzetű emberek találkozzanak az egyes alkalmakon és tanuljanak is egymástól; a résztvevők közt vannak közmunkások, hajléktalan emberek, vidéki romák, de a civil szférában tevékenykedő aktivisták is. A képzéseket az Auróra közösségi központban tartjuk, de volt egy 12 hetes kurzusunk a Budapest Fegyház és Börtön Kozma utcai fogházában is, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek társadalomelméletét dolgoztuk fel a fogvatartottakkal; ezt a jövő félévben az állampolgári jogokról szóló kurzussal folytatjuk. És már meghirdettük az őszi félév első képzését „Érdekérvényesítés és toborzás” címmel.
A civil mozgalmak sokfélék, különbözőek a céljaik. Melyek azok a közös alapfeltételek, amelyek a segítségetekkel elsajátíthatók?
Azzal a szerveződési modellel és azokkal az elvekkel szeretnénk minél többeket megismertetni, melyeket többek között az AVM csoportban dolgoztunk ki. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy
Sok civil szervezet hibája, hogy segíteni szeretne egy hátrányos helyzetű társadalmi csoporton, és helyettük szeretné megoldani a problémáikat. Egy szervezetnek azonban elsősorban nem szolgáltatást kell nyújtania – adott esetben persze erre is szükség lehet –, hanem a tagjait kell képessé tennie arra, hogy maguk harcolják ki, amit el szeretnének érni. Másik fontos elv, hogy tömegbázist kell létrehozni: ha csak néhány elszánt aktivista tevékenységére épül egy szervezet, s ők egyéni partizánakciókkal küzdenek a „dzsungelben”, az nem sokat ér. A hasonló értékeket vallóknak közösen, a tagok aktív részvételével érdemes tevékenykedniük. Ehhez viszont ismerni kell a konszenzusos döntéshozatal, a demokratikus működés alapfeltételeit.
Nagyon fontos az is, hogy egy stratégia mentén dolgozzon egy csapat. A hazai civil szféra legfőbb gyengesége, hogy a szervezetek jelentős részének nincs kidolgozott stratégiája, és ad hoc-jellegű döntéseket hoznak.
Egy hosszú távú stratégia kidolgozását gátolhatja, hogy a szervezetek nagy része pályázatok vagy szponzorok révén kap vagy szerez támogatást, ami megszabja működési lehetőségeiket is.
Vannak olyan pozitív példaként említhető hazai szervezetek, melyek hatékonyabbá váltak stratégiájuk kidolgozásának vagy átalakításának köszönhetően?
Korábban több civil szervezettől, köztük az Artemisszió Alapítványtól és a TASZtól (Társaság a szabadságjogokért) kaptunk megbízást arra, hogy segítsünk kidolgozni a stratégiájukat. Sziszifuszi közös munka volt ez, de megtérült a befektetett energia: ennek nyomán e szervezetek sokkal hatékonyabban tudják kommunikálni és megvalósítani saját kitűzött céljaikat, s kevésbé függnek a külső lehetőségektől és elvárásoktól. Az AVM-mel együtt pedig idén nyáron is megrendeztük a Közösségi nyári egyetemet, ahol a társadalmi mozgalmak hatása és fejlődése volt a téma; a beszélgetéseken a résztvevő civil szervezetek számos pozitív tapasztalatot osztottak meg egymással.
Felhívást tett közzé a Közélet Iskolája, melyben a 70-es, 80-as évek munkásszállóin dolgozó érdekvédők, mozgalmárok jelentkezését várja; egy másik felhívás házépítő kalákák egykori résztvevőit keresi.
Ez annak a kutatómunkának a része, melyet a lakhatási mozgalmak történetéről folytatunk. Ma főként az egyetemek és profitorientált kutatóintézetek előjoga a kutatás, mi azonban szeretnénk a tudástermelést is demokratikussá tenni. Ezért a Közélet Iskolája – elsőként Magyarországon – egy részvételi és közösségi kutatóközpontot hozott létre: tanácsadással és szakmai konzultációval segítjük azokat a szervezeteket és csoportokat, akik részvételi kutatást szeretnének megvalósítani. Emellett saját kutatásokat is végzünk, melyekkel feltérképezzük a magyar társadalom alulról jövő mozgalmainak történetét, mindig azoknak a részvételével, akik a kirekesztést ma a saját bőrükön tapasztalják.
A „Tettek ideje” kutatócsoportunkban kilenc lakhatási szegénységben élő ember és két társadalomtudós szövetségesük keresi a lakhatási érdekvédelem korábbi nyomait a századelő lakásbérlő-mozgalmaitól kezdve az ’56-os forradalmat követő lakásfoglaló mozgalmakon át napjainkig.
Ma Magyarországon létezik egy hamis önkép, miszerint nálunk az emberek nem lázadnak, nem képesek magukat megszervezni és érdekeiket képviselni. Persze lehet a magyar történelemre úgy tekinteni, hogy még a forradalmaink is mindig elbuktak; csakhogy e forradalmakat követően – akár 1848-ra, akár 1956-ra gondolunk – az elnyomással szemben mindig volt egy olyan alulról jövő ellenállás, ami a hatalmat meghátrálásra kényszerítette és azt eredményezte, hogy az ország gazdasági és társadalmi viszonyai javultak. Ezért nagyon fontos, hogy minél több történeti kutatás ismertesse meg az embereket azokkal a korábbi szerveződésekkel és mozgalmakkal, amelyek bizonyítják, hogy
Mivel és mikor indul az új tanév a Közélet Iskolájában?
Szeptember 11-én lesz az évnyitónk az Aurórában, ahol bemutatkozik a részvételi akciókutatást végző csoportunk is. Őszi kurzusainkat pedig folyamatosan indítjuk és várjuk az érdeklődő civileket és szervezeteket.
