Nemrégiben kaptam a hírt, hogy az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában elindult az intézményi szelektív hulladékgyűjtés. A rutinkérdésre, hogy miért éppen most, nem várt válasz érkezett: egy Sierra Leone-i partnerség miatt. Sierra Leone? – kutattam az emlékeimben. Az a kis nyugat-afrikai ország, ami a világ egyik legszegényebbje és ami a gyémántbányáiról híres? Az. – jött a válasz. Újságírói szimatom azt súgta, ennek érdemes lesz utánajárni!
Hamar kiderült, hogy a kapcsolat a két iskola között az Artemisszió Alapítványnak köszönhető. A nonprofit szervezetet 1998-ban fiatal kulturális antropológusok hozták létre.
Céljaik, többek között:
– a különböző kulturális, etnikai és társadalmi csoportok közötti párbeszéd és közeledés erősítése, a kölcsönös megértés elősegítése,
– a nemzetközi kulturális és tudományos kapcsolatok erősítése,
– interkulturális képzési programok, képzési anyagok és módszertan kifejlesztése és terjesztése.
“Néhány évvel ezelőtt azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan lehetne Európán kívüli országokkal is együttműködni, mert úgy láttuk, hogy nagyon sok, számunkra fontos érték – például a szolidaritás, a fenntarthatóság, az egyenlőség – nem értelmezhető országokra levetítve, hanem ennél átfogóbban kellene őket vizsgálni. Informális kapcsolataink már voltak Sierra Leonével, mert az alapítvány elnöke, Szántó Diana korábban ott kutatott. Így nem okozott problémát egy ottani civil szervezettel felvenni a kapcsolatot.” – mesél az első lépésekről Koppány Judit, az alapítvány munkatársa, a projekt egyik vezetője.
Első együttműködésük egy csereprogram volt, amelynek keretében két Sierra Leone-i önkéntes érkezett Magyarországra és egy magyar lány ment ki az afrikai országba, hogy ott a környezeti fenntarthatóság érdekében önkénteskedjen.
Freetown-Budapest távolság
Észak és Dél
A jelenleg is futó Észak-Dél Kapcsolat projekt alapötlete egy dán szervezettől származik, amely már korábban is iskolai partnerségeket hozott létre dán és Európán kívüli iskolákkal. A 2013-ban indult projekt az Európai Bizottság EuropeAid alprogramja és a Külügyminisztérium támogatásával valósulhat meg.
A kiválasztott négy magyar iskola – köztük az Apáczai – egy-egy Sierra Leone-i iskolával működik együtt, míg a dánok Kenyával, a bolgárok és a szlovének pedig Ghánával dolgoznak partnerségben.
A programba bekerült magyar pedagógusok egy háromnapos felkészítő képzésen vettek részt, majd tavaly nyáron Sierra Leonéba látogattak, ahol megismerkedtek az ottani iskolai rendszerrel, tanmenettel és a helyi körülményekkel, kihívásokkal. Ezt követően a tanév során a magyar és Sierra Leone-i partneriskolák közösen valósították meg az előre kiválasztott globális nevelési projektjüket, ami az Apáczai esetében a környezeti fenntarthatóságra, azon belül is a hulladékkezelésre irányult. Mindkét helyszínen szakkörök indultak, amelynek keretében a résztvevő diákok felmérték a “szeméthelyzetet” az iskolájukban és környékén.
Plakát az Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban
Az, hogy az Apáczaiban – a szakköri kereteket átlépve – elindult az intézményi szelektív hulladékgyűjtés, már a tanár úr, Tóth László lelkesedésének köszönhető. Ő volt az, aki kereste a lehetőséget, hogy valódi változást hozzon az iskola egészére nézve. Ebben nagy segítséget jelentett az ELTE Együtt a Környezettudatos Szemléletért (EKSZ) önkéntességen alapuló program, amelynek módszertanát, know-how-ját átültetve a szelektív gyűjtés zökkenőmentesen elindulhatott.
Olvasd el az ELTE EKSZ eredményeiről szóló – A hulladék érték – című írásunkat is!
Kölcsönösség
De mit tanulhat egy budapesti iskola a freetownitól? Többet, mint elsőre gondolnánk!
Bár első ránézésre úgy tűnik, hogy Magyarország hulladékkezelési kultúrája fejlettebb, de vitathatatlan, hogy egy Sierra Leone-i háztartás sokkal kevesebb felesleget termel. Az ökológiai lábnyomuk nyomába sem ér a miénknek, tehát ebből a szempontból mi tanulhatnánk tőlük. Mindenképpen érdemes egy kicsit a felszín alá is nézni: a szeméthegyek sok esetben az infrastruktúra fejletlenségéből adódnak. Először tehát az okokkal kell megküzdenie az országnak. És bár nálunk az infrastruktúra adott, mégis a településeink peremén rendre illegális szemétlerakókba botlunk.” – magyarázza Judit.
Az Észak-Dél Kapcsolat egyik célja, hogy valódi, határokon átívelő, személyes kapcsolat alakuljon ki a gyerekek között. “Mi hiszünk abban, hogy ennek igenis ereje van, hogy a személyes kapcsolatok révén hajlandóak vagyunk nagyobb felelősséget vállalni, de azért még nagyon az elején járunk ennek az útnak.”- avat be a nehézségekbe Judit.
Az informatikai eszközök hiánya miatt nehéz áthidalni a nagy távolságokat. Mivel az internet – ha van – akkor is lassú, nagy nehézséget okozott az afrikai iskoláknak a program során. Nemcsak a magyar partnerekkel, hanem más iskolákkal és a szélesebb nyilvánossággal sem volt könnyű megosztaniuk a tapasztalataikat, pedig az elért eredmények kommunikációja a program fontos eleme volt.
Tarján Edina, a program vezetője, aki személyesen járt a helyszínen, azt mondja, az érzékenyítés, bár divatos fogalom, sokszor megmarad a hangzatos szólamok szintjén és nem követi cselekvés: “Afrikában is azt láttuk, hogy imádnak erről beszélni, de senki sem fogja meg a szemetet és dobja ki a szemetesbe. Ezért is fontos, hogy – ahogy az Apáczaiban is történik –, a kezdeményezésre legyenek nyitottak a diákok és az ötletből legyen egy akció.
A program első fele január végén lezárult. Az Apáczaiban a szelektív hulladékgyűjtés elindítását eredményezte, míg Freewtownban szemétgyűjtéssel, kukák kihelyezésével próbálták csökkenteni a hulladék mennyiségét. Nyilvánvaló, hogy más típusú problémákkal kell szembenéznie a két iskolának, de mindkét félnél volt és van még fejleszteni való.
Folyt. köv.?
Sierra Leone-i diáklányok
A második közös projekt a vízről fog szólni, ezen belül is a vízhez való hozzáférésről és a víztakarékosságról.
A nyár folyamán lesz egy tábor a programban részt vevő európai iskolák számára. A közös együttgondolkodás akár további akciókat is eredményezhet, legalábbis az alapítvány munkatársai bízakodóak a folytatást illetően. Egy ilyen – határokon, sőt, földrészeken átívelő – partnerség kialakítása ugyanis több évet is igénybe vehet.
“Mi ezt nemcsak egy projektnek gondoljuk, hanem egy hosszú távú programnak is. Úgy látjuk, hogy mind a tanárok, mind a diákok nagyon lelkesek és helyi szinten sok mindent sikerült megvalósítani. Amin még nekünk, mint koordináló szervezetnek dolgoznunk kell, az az információ és tapasztalatmegosztás és az egymással való kapcsolattartás javítása és hatékonyabbá tétele.” – sorolják a feladataikat a projekt vezetői.
Ha sikerül a pályázaton újra nyerni, akkor a program folytatódhat. Az lenne az ideális, ha a korábbi résztvevő iskolák is benne maradhatnának és akkor nemcsak két évről szólna az iskolák között kialakult partnerség, hanem négyről, ami már elegendő idő lehet arra, hogy mindkét oldalon legyen elég elkötelezett tanár, akik a projekt lezárulta után is fenntartják a kapcsolatot.
A fenntarthatóság gondolata ma már mindenhol megjelenik. Nem kivétel ez alól Sierra Leone sem, ahol Koppány Judit elmondása szerint különösen sok civil szervezet van és a fenntarthatóság, vagy a női esélyegyenlőség a kiemelt témák közé tartoznak. A kérdés szerinte az, hogy vajon azon túl, hogy mi a helyes út – legyen szó az infrastruktúra fejlesztéséről, vagy épp az oktatásról –, mi kell ahhoz, hogy valóban meg is lépjék azt?
“A szemléletformálás csak az egyik fele, hiszen lehet, hogy akkor érünk el nagyobb hatást, ha 10 forintot elkérünk minden nejlonzacskóért a boltban. “
Az Artemisszió Alapítvány azért dolgozik, hogy megváltozzon a mentalitás és a fejlett világ ne “segíteni” akarjon a fejlődőn, hanem közös felelősségről beszéljen. Ebben a régi világrendben a “mi tudjuk jól és megmondjuk nektek hogyan kellene csinálnotok” elv érvényesül még, ami mindig ellenállást szül. Ez – nem kell messzire menni – Nyugat-Európa és Kelet-Európa viszonylatában is így van.
“Ha ezt elérnénk, az már nagy előrelépés lenne!” – zárják le a beszélgetést a projekt vezetői.
Egyetértünk.
