Vannak emberek, akik a leghétköznapibb tárgyakban – például a leselejtezett bicikli alkatrészekben – is meglátják a szépséget. Az íveket, a különleges formákat, kopottságukban a történetüket. A Gulyi REcycling alkotója, Gulyás Ferenc ilyen ember.
Mi adta az ötletet, hogy kerékpár-alkatrészekből készíts szobrokat?
Egyrészt a családomban – különösen igaz ez nagyapámra – az volt a mentalitás, hogy nem dobunk ki semmit, mert hiszen “jó lehet még valamire”. Ez belémívódott és én sem szívesen válok meg a tárgyaimtól, amiből otthon adódnak is konfliktusok.
Másrészt vonzódom a régi dolgokhoz. Szeretem, ha története van az adott tárgynak. Főleg, ha kopottas, avittosabb, amin látszik, hogy valami történhetett vele – az ilyen azonnal felkelti az érdeklődésem! Emellett a formákat is nagyon szeretem. Konkrétan a kerékpár-alkatrészeknél – különösen igaz ez a régi tervezésűekre – a szép lekerekítések, az apró, cizellált részletek indítják be a fantáziámat.
Tehát a mountain bike-nak nincs esélye nálad?
De! Igazából bármiből kiindulhat egy ötlet. Az első kreálmányom, egy elefánt, egy WD40-es flakonból, egy országúti fékkarból és 4 markolatból készült. Ez esetben a fékkarban láttam meg az elefántfej formát, a forgáspont más színű volt, így az lett a szeme.
Hogyan lett az első elefántból aztán Gulyi REcycling?
Eleinte csak magamnak készítettem a szobrokat. Számomra ugyanis természetes, hogy ránézek egy tárgyra és rögtön látom benne a formát, legyen szó elefántról, virágról vagy bármi másról. Nehéz ezt elmagyarázni, de
Aztán egyre több ismerősömnek készítettem szobrokat ajándékba, majd ismeretlenek is elkezdtek érdeklődni irántuk.
A szobraidat látva, adja magát a kérdés: rendelkezel mérnöki vagy képzőművészeti végzettséggel?
Gyerekkoromtól kezdve sokat szereltem, barkácsoltam, ahogy általában a fiúk. Van egy villamosgép és -berendezés technikusi szakmám, ami családi hagyomány nálunk. Apám, nagybátyám, keresztapám is hasonló területen dolgoznak.
A középiskolában megtetszett az automatizálás, úgyhogy abból is elvégeztem egy technikumot. Aztán a főiskolán gépipari mérnök asszisztensi szakon végeztem, majd innen a gépész karra vezetett az utam, de ezt már nem fejeztem be, mivel közben elkezdtem dolgozni.
Ekkor már tudtam, hogy nem lennék képes egy helyben ülni és tervezni, nekem kétkezi munkára van szükségem. Elkezdtem biciklis futárként dolgozni, majd jött a bicikliszerviz, ahol már öt éve vagyok.
Ezek szerint kéznél van az alapanyag…
Igen, a szervizben rengeteg kidobásra ítélt, de szép formájú alkatrészt látok! Ezekből új biciklit már nem lehetne összerakni,
Úgyhogy a főállásom segítségével tudok alapanyagot – kvázi inspirációt – szerezni a kreálmányaimhoz.
Akkor ez egy ideális helyzet!
Igen. A minap is behoztak egy gyönyörű, harmincas évekbeli kerékpárt, amit fel fogunk újítani. Csodaszép esőlámpája van, csodszép konzollal, amiben szintén megláttam egy leendő szobornak a fejét. Úgyhogy most már tudom, hogy mit kell megvennem a gyűjtőktől sok pénzért – mert ilyen lámpához bizony nem könnyű hozzájutni. Viszont egy gyönyörű szobor lesz belőle.
Mikor jöttél rá, hogy ez több mint hobbi, és érdemes vele komolyabban foglalkozni?
Egyre több pozitív visszajelzést kaptam, így hát megfordult a fejemben, hogy jó lenne ebből akár pénzt is csinálni. Egyelőre ez még mindig csak terv, mivel a 22-es csapdájába estem, hiszen a családomat is el kell tartanom valamiből. A főállásom és egy kisgyerek mellett kevés idő jut az alkotásra. Igyekszem persze, de nem egyszerű. A célom az, hogy legalább egy fél megélhetésnyit kihozzak a munkáimból, mert ez az, amivel igazán foglalkozni szeretnék.
Az upcycling és recycling művészet nagy divat manapság. Egyre több alkotót ihletnek meg a kerékpár-alkatrészek is. Szerinted meddig lehet még új dolgokat kitalálni, illetve hogyan lehet elkerülni az önismétlést?
A kerékpár-alkatrészekből dolgozó művészeknek egyedi a stílusuk, gyakorlatilag mindenki mást csinál. Akiket ebből a körből ismerek, azokra a – művészekre egyébként jellemző – féltékenység sem igaz. Én magam is merítettem már ihletet más munkájából, de mivel mindenki a maga stílusában alkot, ezért nincs ebből konfliktus. Én a másolástól sem félek, ha valakinek sikerülne elkészítenie az egyik tárgyamat, azt mondanám ügyes ember, mert nagyon nehéz reprodukálni, hiszen a régi alkatrészek között gyakorlatilag nem találni két egyformát. Ha pedig egy alkatrész nem stimmel, akkor előfordulhat, hogy teljesen más megoldást kell alkalmazni. Épp azzal mennek el hosszú órák az alkotás folyamatában, hogy azon gondolkodom, két alkatrészt hogyan illesszek össze. A kész koncepció nagyjából egy óra alatt megvan és utána jön a darabok összeszerkesztése, a “sakkozás”, de én ezt a részét élvezem igazán a munkának.
Mennyi idő alatt készült el a legbonyolultabb szobrod?
Kb. 23-24 óra alatt. Tavaly a Néprajzi Múzeumban volt egy nagyszabású kerékpártörténeti kiállítás és annak egy része a kortárs bringát és a hasznosítást mutatta be. Oda készült ez a bizonyos szobor.
Használati tárgyakat is készítesz?
Igen, eddig bárszékeket, WC papír tartót, sörnyitót készítettem. Rengeteg ötletem van, csak a folyamatos időhiány miatt ezek lassan öltenek testet.
Hogyan látod, van a szobrokra ma Magyarországon kereslet?
Érdeklődés mindenképp van irántuk, főként a trendeket követő, egyediséget kereső réteg részéről. Bár őszintén szólva szerintem ennek igazán fizetőképes kereslete külföldön van.
Megkeresést már kaptam egy korábbi megrendelőmtől, akinek annyira tetszettek a munkáim, hogy felvetette, segítene a londoni terjesztésükben. Viszont ez lenne az a pont, ahol tényleg időre lenne szükségem egy alapkészlet összeállításához, amivel már akár egy boltban is meg lehet jelenni a vásárlóközönség előtt. Ha pedig ez beindulna, akkor folyamatosan termelni kellene, amire jelenleg nincs lehetőségem.
Nagyon sok ötlet van a fejemben, így ha lehetőségem nyílna szélesebb rétegnek, akár külföldön is megmutatni a munkáimat, akkor ezeket a csapongó ötleteket is kontrollálnom kellene és jobban a piac igényeihez igazítani őket. Például készítettem már ékszereket is ajándékba, de mivel ezt más is csinálja, nem akarnék piacra lépni vele. Megmaradna hobbinak.
Hol lehet téged – és a szobraidat – megtalálni?
Jelenleg “kétlaki” vagyok. Budapesten, a Dessewffy utcában a Rocket Bikes-nál dolgozom, ott meg lehet tekinteni néhány munkámat. A műhelyem pedig a Bródy Sándor utcában nemrég nyílt Balkar Bringában van. Itt lesz hamarosan egy kis kiállító sarkom is. Középtávú célom pedig egy webshop nyitása.
És persze, a Facebookon is elérhető vagyok.
