Sorban érkeznek a kisbuszok, utánfutós személygépkocsik Tápiószele külterületére, a mezőgazdasági kutatóintézetbe, a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) tizedik, jubileumi szakmai napján. Útitársaim figyelmét az épület oszlopaira irányítom, a kedvenc részleteim a mezőgazdasági domborművek, közöttük egy a gyümölcsszedő asszony. Ezért jöttünk, hogy egyszer nekünk is ízben és kedvben hasonlóan jó szüretünk lehessen.
A szerzőnek a gyümölcsész képzésről szóló korábbi írása ITT olvasható el.
Baktay Borbála igazgatónő köszöntő szavai, irányadó gondolatai belehelyeznek bennünket a történetbe, mi is vár ránk, hogyan zajlik majd a nap. Megkezdődik a „Legszebb gyümölcsös bemutatókert 2017” díjátadója. Ilyen esemény itt még nem volt, talán ennek is szól a magas részvétel. A 70 várakozó ember kíváncsisággal tekint annak a mappának az irányába, ahonnan az igazgatónő olvas. Nem cifrázza, nem számol vissza, nem csinál show-t belőle. Feltárva lapjait sorolja: I. helyezett a Szóládi Református Gyülekezet, II. helyezett a Tiszafüredi Református Gyülekezet, III. helyen osztoznak a Bükkaranyosi és a Kercaszomori Református Gyülekezetek. A végén pedig a Különdíj a telkibányai reformátusokat illeti meg. Kézfogások, vonulások, plakettek, oklevelek, tüzes nedűk, fájintos díszdobozok, speckó metszőollók és egy látványos bogárhotel, amit az intézet munkatársai fabrikáltak.
Néhány jó szó, taps és levonulás után a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa érkezik, hogy súlyt adjanak az újonnan csatlakozó gyülekezetek belépésének. Persze, itt is minden kellék a helyén, világoskék bársonymappa, égkéken fogó toll és pecsét. Hitelesítve két példányban a vállalás.
Veres Emese programkoordinátor beszámolójában a szomorú hírek is szóba kerülnek. Kizárás a programból. Ilyen is történhet, ha a fácskák eltűnnek, eredeti helyükről átültetésre kerülnek, vagy gondoskodás hiányában elpusztulnak. A jó hírek azért most is túlsúlyban vannak. Új kertek létesülnek: 5 református, 1 evangélikus, 4 katolikus és 6 önkormányzati helyszín kerül fel a NöDiK gyümölcsész térképére.
Az összlétszám már jócskán 160 felett van.
Növekedhetnek a fácskák, bontakozat a flóra.
Veres Emese átadja nekem a szót, mint egyházi embernek. Felkérése váratlanul ért, amikor levélben megkeresett. Mit is mondhatnék a gyümölcsökkel kapcsolatban? Végül az elmúlt négy esztendő tapasztalatainak a megosztásában maradtunk. Bemutatkozás, kezdetek, indítékok, eredmények voltak a címszavak, amiket gyülekezeti tagok szorgos munkálkodásai illusztráltak.
A beszámoló végén egy a kert és a lelkiség viszonyához kapcsoltam vissza, hogy egy liturgikus szöveggel példázzam:
„Nézd a fájdalmas mozdulatlanságot a jóra,
ahol minden fa lekaszabolásra vár.
Fák nélkül búslakodik a patakmeder.
A magasba törő zöld katedrálisok
mindent behálózó gyökérzete nélkül
szétmállik életünk szilárd talapzata.
Volt fény, volt növényzet, volt víz.
De a mi kapzsiságunk és hanyagságunk
a föld letiprásához vezetett.
Pironkodott az Édenben az ember,
most a föld szégyelli mezítelenségét.
A fák elplántálása fehér zászló az ég felé.
A teremtés műve és az ember fegyverszünetet köt.
Békesség ez a földnek, Jézus megváltó vére által.
Szeretet ölelésében talál védelmet
minden élőlényt.”
(Marthinus Daneel)
A csodálatos salátatálak és pazar húskészítmények elfogyasztása után terepen folytattuk a szakmai napot. Szani Zsolt, a NÉBIH munkatársa most is ugyanolyan lelkesen beszél a metszés és az ültetés fortélyairól, mint mikor először hallgattam. Igyekszik az alapoknál maradni, hogy a teljesen kezdők ne keveredhessenek meg. Az előkészített, bevermelt facsoportok az első időszakot idézték, amikor nagy tömegben történt a csemeték átvétele. Most is 552 db fácska talált gazdára.
Senki se tért haza üres kézzel, volt aki díjat, ajándékot, más oltványokat pakolhatott a csomagtartóba. A 36 megjelent szervezet egy különleges nappal gazdagodott. Elménkben a történésekkel, találkozásokkal, ajkunkon az almaszirmok édeskés és fanyar ízével távoztunk. Lelkünkben fogadalmat téve, hogy rügyfakadáskor, ha Isten megsegít, még visszatérünk.