Gyümölcsöskertek a főszerepben

Szalay László Pál
Szerző: · 2017-11-13 | 14:04· Hegyen-völgyön

Sorban érkeznek a kisbuszok, utánfutós személygépkocsik Tápiószele külterületére, a mezőgazdasági kutatóintézetbe, a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) tizedik, jubileumi szakmai napján. Útitársaim figyelmét az épület oszlopaira irányítom, a kedvenc részleteim a mezőgazdasági domborművek, közöttük egy a gyümölcsszedő asszony. Ezért jöttünk, hogy egyszer nekünk is ízben és kedvben hasonlóan jó szüretünk lehessen.

 

A szerzőnek a gyümölcsész képzésről szóló korábbi írása ITT olvasható el.

Baktay Borbála igazgatónő köszöntő szavai, irányadó gondolatai belehelyeznek bennünket a történetbe, mi is vár ránk, hogyan zajlik majd a nap. Megkezdődik a „Legszebb gyümölcsös bemutatókert 2017” díjátadója. Ilyen esemény itt még nem volt, talán ennek is szól a magas részvétel. A 70 várakozó ember kíváncsisággal tekint annak a mappának az irányába, ahonnan az igazgatónő olvas. Nem cifrázza, nem számol vissza, nem csinál show-t belőle. Feltárva lapjait sorolja: I. helyezett a Szóládi Református Gyülekezet, II. helyezett a Tiszafüredi Református Gyülekezet, III. helyen osztoznak a Bükkaranyosi és a Kercaszomori Református Gyülekezetek. A végén pedig a Különdíj a telkibányai reformátusokat illeti meg. Kézfogások, vonulások, plakettek, oklevelek, tüzes nedűk, fájintos díszdobozok, speckó metszőollók és egy látványos bogárhotel, amit az intézet munkatársai fabrikáltak.

IMGP0025a

 

Néhány jó szó, taps és levonulás után a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa érkezik, hogy súlyt adjanak az újonnan csatlakozó gyülekezetek belépésének. Persze, itt is minden kellék a helyén, világoskék bársonymappa, égkéken fogó toll és pecsét. Hitelesítve két példányban a vállalás.
Veres Emese programkoordinátor beszámolójában a szomorú hírek is szóba kerülnek. Kizárás a programból. Ilyen is történhet, ha a fácskák eltűnnek, eredeti helyükről átültetésre kerülnek, vagy gondoskodás hiányában elpusztulnak. A jó hírek azért most is túlsúlyban vannak. Új kertek létesülnek: 5 református, 1 evangélikus, 4 katolikus és 6 önkormányzati helyszín kerül fel a NöDiK gyümölcsész térképére.

Az összlétszám már jócskán 160 felett van.

Növekedhetnek a fácskák, bontakozat a flóra.

Veres Emese átadja nekem a szót, mint egyházi embernek. Felkérése váratlanul ért, amikor levélben megkeresett. Mit is mondhatnék a gyümölcsökkel kapcsolatban? Végül az elmúlt négy esztendő tapasztalatainak a megosztásában maradtunk. Bemutatkozás, kezdetek, indítékok, eredmények voltak a címszavak, amiket gyülekezeti tagok szorgos munkálkodásai illusztráltak.
A beszámoló végén egy a kert és a lelkiség viszonyához kapcsoltam vissza, hogy egy liturgikus szöveggel példázzam:

„Nézd a fájdalmas mozdulatlanságot a jóra,
ahol minden fa lekaszabolásra vár.
Fák nélkül búslakodik a patakmeder.
A magasba törő zöld katedrálisok
mindent behálózó gyökérzete nélkül
szétmállik életünk szilárd talapzata.

Volt fény, volt növényzet, volt víz.
De a mi kapzsiságunk és hanyagságunk
a föld letiprásához vezetett.
Pironkodott az Édenben az ember,
most a föld szégyelli mezítelenségét.

 A fák elplántálása fehér zászló az ég felé.
A teremtés műve és az ember fegyverszünetet köt.
Békesség ez a földnek, Jézus megváltó vére által.
Szeretet ölelésében talál védelmet
minden élőlényt.”

(Marthinus Daneel)

A csodálatos salátatálak és pazar húskészítmények elfogyasztása után terepen folytattuk a szakmai napot. Szani Zsolt, a NÉBIH munkatársa most is ugyanolyan lelkesen beszél a metszés és az ültetés fortélyairól, mint mikor először hallgattam. Igyekszik az alapoknál maradni, hogy a teljesen kezdők ne keveredhessenek meg. Az előkészített, bevermelt facsoportok az első időszakot idézték, amikor nagy tömegben történt a csemeték átvétele. Most is 552 db fácska talált gazdára.

IMGP0057a

 

Senki se tért haza üres kézzel, volt aki díjat, ajándékot, más oltványokat pakolhatott a csomagtartóba. A 36 megjelent szervezet egy különleges nappal gazdagodott. Elménkben a történésekkel, találkozásokkal, ajkunkon az almaszirmok édeskés és fanyar ízével távoztunk. Lelkünkben fogadalmat téve, hogy rügyfakadáskor, ha Isten megsegít, még visszatérünk.

 

Címkék: