A Hupikék törpikék című mesefilm-sorozatra nagyon sokan emlékszünk gyermekkorunkból, arra viszont vélhetően kevesen figyeltünk fel, hogy a törpék világának nem része a pénz, így az anyagi javak felhalmozása, a mohóság és kapzsiság sem.
Hogyan is működik akkor az anyagi javak birtoklása, használata, megosztása Aprajafalván? Közösségi megosztáson és egyenlőségen alapulva – a törpikék mindent megosztanak egymással. Így számukra a pénz fogalma, az anyagi javak egyéni felhalmozása, a kapzsiság érzete ismeretlen, egészen addig, amíg Hókuszpók anyukája úgy nem dönt, hogy segít ügyetlen fiacskájának a törpök kézre kerítésében.
Váratlanul érkezik és gyors megoldást keresve lapozgatja a törpökről szóló kézikönyvet, bízva abban, hogy talál olyan gyenge pontot, amit eddig Hókuszpók még nem fedezett fel. „A törpök nem használnak pénzt, egyenlően osztanak el mindent. Aha! Biztosan van a törpök között egy, kinek szívében fel lehet kelteni a kapzsiság érzését”– jutott a megállapításra a kedves mama.
Eljárja Hókuszpók és az anyukája a varázstáncot, aminek eredménye egy pénztermő fa lesz – ezt eljuttatják a Hupikék törpikék falujába és várakoznak arra, hogy a kapzsiság majd szétzülleszti az egész falut.
Vajon megkísérthetőek-e a törpék és ha igen, hogyan győzedelmeskedhetnek a kapzsiság felett?
Legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy az anyagi javak iránti vágyakozást igazán sosem lehet kielégíteni – időnként azért megpróbáljuk. Jó esetben megtaláljuk az egészséges határt, de sokszor az ezirányú törekvések mohósághoz, túlzottan anyagias életmódhoz vezetnek. A kapzsiság démonja arra kárhoztatja az embert, hogy megelégedettség helyett, egyre többet és többet akarjon. Azt a benyomást ébreszti az emberi pszichében, mintha a boldogság a földi javak birtoklásától függne. Pszichológiai kutatások eredményei alapján azonban már tisztában vagyunk azzal, hogy ez mennyire nincs így – az alapszükségleteink kielégítésén túl önmagában a materiális javak megléte nem okoz örömet. A mainstream közgazdasági iránnyal ellentétben a buddhista szellemiségű gazdasági viselkedés eredményezhet nagyobb boldogságot és jóllétet.
A pénztermő fa Hami törp ablaka előtt szökken szárba, aki lelkes kiváncsisággal harap bele a finom csokipénzbe. A szokásos módon azonnal osztaná is meg Aprajafalva többi lakójával az ízletes újdonságot, amikor megszól benne egy hang: „Ugyan minek pazarolnád mindezt rájuk?”
A szívközpontjában élő Hami először még ijedten kérdezi, hogy „te ki vagy?”, amelyre a hang a fejében – az ego hangja – azt feleli, hogy „Én vagyok a te igazi éned”. Ebben a zavart pillanatban a félelmekre építve rá is veszi magát Hami, hogy ne osztozzon – mert hiszen mi lesz vele, ha egyszer nem lesz elegendő termés és számára sem marad.
Hamiban felébred a kapzsiság
A többiek hamar kiszimatolják az újfajta kellemes illatot és Hami házához sietnek, hogy ők is részesüljenek belőle. Hami lelkében keményen dúl a ’megosztani amim van’ és a ’megtartani magamnak’ vitája, a megszülető eredmény pedig mindenki meglep: „minek adjak nektek bármit ingyen?”
Először a félelem hangja erősödött fel Hamiban, utána ráérezve a „több” ízére, előkerül a szerzés vágya – a mohóság és a kapzsiság érzései uralják a törp cselekedeteit. Pontosan úgy hessegeti el az aggodalmait, ahogyan bármely szenvedélybetegség állapotában lévő egyén, aki alárendel mindent, hogy hozzájusson szenvedélye tárgyához. Már nem csak megtartani akarja magának, amilye van, hanem vágyik a többiek holmijára is – gazdag akar lenni.
Hami felhalmoz
A kereskedelemben járatlan törpikék sorra oda adják személyes dolgaikat a csokipénzért cserébe. Okoska például a szemüvegéről is lemond, Törperős a súlyzóiról, Ügyi a szerszámairól, Nótata a trombitáról és így tovább. Ezzel rövidtávú haszonért – egy jó finom falatért – lemondanak olyan tárgyaikról, melyek mindennap örömet okozhatnának számukra. Gyorsan is érkezik számukra az ébredés, amikor az elfogyasztott csokoládé után, ott állnak üres kézzel.
A törp-gondolkodás mentén átmennek mohóvá vált társukhoz visszakérni, amit neki adtak. Azonban kénytelenek szembesülni azzal, hogy Haminak fontosabbak most a felhalmozott javak, a birtoklás öröme mint a barátság, amely hosszú évek óta összefűzi őket.
Felhalmozni vagy élni?
Tulajdonképpen a fogyasztói társadalom negatív működési mechanizmusát követhetjük végig az epizód során. A mese frappánsan és egyszerűen feloldja a kapzsiság démonja végett előállt helyzetet. Ahogy telik az idő, Hami felfedezi, hogy a többiek tárgyaiban nem leli igazi örömét és egyedül érzi magát. „Ők kevéssel is beérik, mégis jó a kedvük” – sóhajtja a lelke az egójának és vágyakozva nézi, ahogy a többi törp együtt szórakozik. Ráébred, hogy a barátság számára az igazi vagyon, ezzel felszabadul a varázslat alól.
Értékeljük a tárgyak helyett az emberi kapcsolatainkat – Hami után, gondoljuk át mi is, mire fordítunk időt és energiát az életünkben!
A mese epizód itt tekinthető meg:
