A különböző témanapok és -hetek az általános és középiskolákban mindig izgalmas eseménynek bizonyulnak a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt. Ez az az időszak ugyanis, amikor a tanórák, illetve az adott félév rohanásában plusz időt lehet egy adott témára fordítani, ezzel pedig a diákok érdeklődése még inkább az adott ismeretanyagra irányítható, legyen szó történelemről, irodalomról, vagy éppen a természet védelméről.
Jelen esetben egy budapesti általános iskolában megrendezésre került Ökohét – mivel általában így nevezik ezt az eseményt – eseményeiről számolok be, ahol az öko munkacsoport tagjaként és szervezőként vettem részt.
A március végén, egy héten keresztül tanítás utáni programként megvalósuló eseménysorozat valóban minden napra tartogatott változatos elfoglaltságot a gyerekeknek. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert így minden diák megtalálhatta az érdeklődésének legmegfelelőbb elfoglaltságot, úgy, hogy közben azzal a tananyaggal foglalkozott, amiről egyúttal a témahét is szólt.
Ennek megfelelően lehetőséget biztosítottunk számítógépes előadásra, kézműves foglalkozásra, játékos feladatokra, és persze előadásokon is részt vehettek.
A célunk az volt, hogy az iskola környezeti nevelési programjának keretében a fenntartható fejlődésről, illetve a XXI. században várható globális természeti kihívásokról minél mélyebb ismeretet szerezzenek a diákok.
Persze, a gyerekekben élő egészséges versenyszellemre is építettünk, amikor néhány feladatban az osztályok mérhették össze tudásukat, kreativitásukat.
A programok
Talán mind közül a legnépszerűbb program a kézműves foglalkozás volt, ahol a gyerekek kiélhették az alkotóvágyukat néhány WC-papír gurigának, üres műanyag flakonnak és színes papírnak köszönhetően. Magával ragadó volt látni, hogy a megfelelő segédtanárok, illetve a diákok fantáziájának segítségével milyen remekművek születtek, amelyek nagy része kiállításra is került. Készítettek lámpabúrát, madárlakot, nyakláncot és sok más ötletes tárgyat.
Nagy érdeklődésre tartott számot a különböző számítógépes előadások elkészítése, illetve bemutatása is, ezt a feladatot főként az informatikában jártas tanulók vállalták szívesen. A tudásuk, számítástechnikai ismeretük segítségével rendkívül színvonalas pályamunkákat készítettek. Voltak olyan gyerekek, akik olyan minőségű munkát végeztek, hogy inkább volt az interaktív tábla, mintsem prezentáció, mások pedig reklámfilm jellegű, illetve minőségű munkákat adtak be. Jó volt látni, ahogy egy-egy diák kiváló előadói stílusának köszönhetően fel tudott javítani akár egy gyengébb prezentációt is. Volt olyan, aki előadás közben a téma humoros oldalát fogta meg és olyan is, aki minden részletre kiterjedően pontos adatokat sorakoztatott egymás után, sőt, akadt olyan gyerek is, aki annyira belelendült, hogy alig lehetett leállítani.
A legnépszerűbb téma az állatvédelem volt, de a hulladékkezelés problémája is többeket inspirált.
Készítettünk a diákoknak játékos tesztfeladatokat is, így sikerült őket megversenyeztetnünk, a leggyorsabban elkészülteket természetesen díjaztuk. Mivel az ilyen típusú feladatok időnként a tanórákon is előkerülnek, ezért igyekeztünk őket olyan kontextusba helyezni, hogy az esetleges rossz órai élményt – ami netán egy rossz osztályzatban öltött formát – a gyerekek emlékezetéből elűzzük. Semmiképpen sem akartuk, hogy a tanulók úgy érezzék, ez egy dolgozatírás jellegű munka, így hát igyekeztünk vidám feladatokkal és jó hangulattal kompenzálni!
Akik pedig nem akartak számítógéppel dolgozni, és a kézműves foglalkozás sem vonzotta őket, azoknak kitaláltunk az iskolakertben egy környezetvédelmi akadályversenyt, ahol a sportot kedvelő gyerekeknek jutott a főszerep.
Így végül mindenki megtalálhatta magának azt a területet, amiben a legjobb és így a legnagyobb sikert érheti el.
Végül, de nem utolsó sorban természetesen nem maradhatott ki az Ökohéten szinte már szokássá vált plakátkészítő verseny sem, amelynek az volt a célja, hogy a hét végére egy a környezetvédelem témájához kapcsolódó beadandót készítsenek az egyes osztályok.
Mindenki a fantáziájára bízhatta magát, azonban ennél a feladatnál nagyon fontos volt, hogy művészileg is értékelhető legyen a végeredmény, illetve hogy a választott témát megfelelő mélységben mutassák be.
Fontosnak tartottuk, hogy ennél a munkánál a diákok szabad kezet kapjanak, persze ügyelve rá, hogy a fantáziájuk ne térítse el őket a kiadott feladattól. Az elkészült alkotásokat annak alapján pontoztuk, hogy mennyire sikerült a tanulóknak megfogniuk a téma lényegét, milyen művészeti értéket képviselt a munkájuk, végül pedig, hogy az elkészítés során milyen eszközöket vettek igénybe (pl. festék, színes papír).
Összefoglalva tehát egy hetünk volt arra, hogy az érdekes és sokszínű programok segítségével a gyerekek figyelmét felhívjuk egyes környezetvédelmi kérdések fontosságára, illetve a különböző hulladéktípusok újrahasznosításának és újrahasználatának jelentőségére. Ezt a célt, úgy érzem, minden tekintetben elértük, mivel sikerült olyan nívós programokat szervezni, amelyekre a gyerekek szívesen jelentkeztek. A kész pályamunkákból összeállított kiállítás is nagy sikert aratott.
Minden iskolának – akik ezidáig nem szerveztek ökohetet – csak ajánlani tudom, mert nagy élmény diákoknak és pedagógusoknak egyaránt!
