Miközben Budapest több kerületében is folynak látványos felújítások, építkezések, a városrehabilitáció nem mindenkinek jelent kedvező változást. Az átalakuló negyedekben jelentősen megnőnek a lakásárak, az önkormányzati bérlakások száma viszont továbbra is nagyon alacsony – ráadásul a meglévők bére is megemelkedik egy-egy esetleges felújítást követően. A probléma azonban nem csak ezeket a városrészeket, sőt nem csak a fővárost érinti: egyre több ember számára válik veszélyeztetetté vagy lehetetlenné a lakhatás ma Magyarországon – állítja A Város Mindenkié (AVM) csoport.
A hazai lakhatási válságról és a lehetséges megoldásokról az AVM két aktivistájával, Beck Magdival és Udvarhelyi Tesszával beszélgettem.
A szervezet sokoldalú tevékenységet folytat: a hajléktalan emberek és a lakásszegénységben élők érdek- és jogvédelme mellett az állami lakáspolitika hiányára, ennek következményeire is szeretnék felhívni a figyelmet. Rendszeresen szerveznek tüntetéseket, tiltakozó akciókat; aktivistáik gyakran élőlánccal próbálják megakadályozni a budapesti kilakoltatások végrehajtását.
Legutóbbi nagyszabású demonstrációjuk október 17-én zajlott: ekkor került sor a Magyar Szegénységellenes Hálózattal együtt szervezett, immár ötödik alkalommal megrendezett Üres lakások menetére, mellyel
szólították fel a döntéshozókat. A budapesti tüntetés egy európai megmozduláshoz csatlakozott: az Európai Lakhatási Hálózat szervezésében október folyamán több nagyvárosban zajlottak tüntetések a városhoz és a lakhatáshoz való jogért.
Európában több mint 11 millió lakás áll üresen, s egyre nő a hajléktalanok száma – olvasható az Európai Lakhatási Hálózat szórólapján. A magyarországi állapotok mennyiben térnek el ettől a súlyos európai helyzettől?
B.M.: Valóban európai szintű társadalmi problémáról van szó, de ma Magyarországon és főképpen Budapesten különösen rossz a lakhatási helyzet, ezen pedig egy felelősebb lakáspolitikával igenis lehetne javítani.
Az AVM adatigényléssel fordult a budapesti kerületekhez és a Fővárosi Önkormányzathoz; a kapott lakásgazdálkodási adatok szerint a fővárosban
Ez óriási pazarlás, hiszen ezeknek a lakásoknak a jelentős része kiadható lenne, ha az önkormányzatok felújítanák őket, akár a leendő bérlők bevonásával. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kiadott önkormányzati lakásoknak is csak egy része hasznosul szociális bérlakásként – ráadásul az arányok kerületenként változók, és épp a VII. és a VIII. kerületben a legalacsonyabb (kb. 9%) a szociális bérlakások aránya. Pedig jó példák is vannak Európában arra, hogy miként lehet a lakáskrízisben élőkről gondoskodni: Bécsben például közel félmillióan élnek szociális bérlakásban; ott adót kell fizetni az üresen álló lakások után, ezért az önkormányzat érdekelt azok bérbeadásában.
Számos hír jelent meg októberben a Józsefvárosban zajló kilakoltatásokról és A Város Mindenkié csoport tiltakozó akcióiról. A józsefvárosi alpolgármester nyilatkozata szerint viszont „senkit nem akarnak az utcára tenni”, csakhogy a kilakoltatásra vonatkozó bírói végzések végrehajtását az önkormányzat nem tudja megakadályozni. Valóban ennyire meg van kötve az önkormányzatok keze?
B.M.: Nem véletlenül lett az október 17-ei tüntetés helyszíne a Józsefváros: a VIII. kerület lakásgazdálkodása ugyanis felháborítóan felelőtlen és igazságtalan. Az alpolgármesteri nyilatkozattal ellentétben az önkormányzatnak valójában az a célja, hogy megbüntesse és elüldözze a szegényeket a kerületből. Ezért történnek a kilakoltatások is, amelyek végrehajtását természetesen megakadályozhatná az önkormányzat. (Az állítást igazolja, hogy október 22-én Kocsis Máté polgármester váratlanul bejelentette: az önkormányzat a tél végéig felfüggeszti a Józsefvárosban zajló kilakoltatásokat – a szerk.) De a szegények kerületből való kiszorítását szolgálja a képviselőtestület szeptemberi döntése is arról, hogy 150 önkormányzati bérlakást köztisztviselőknek fognak kiadni, piaci áron. Ugyanakkor nem írnak ki szociális alapon elbírált lakáspályázatot, így a legrászorultabbak lakáshoz jutását nem teszik lehetővé.
U.T.: Önkormányzati szinten valójában nem is oldható meg a lakásszegénység problémája. Amíg nincs állami lakáspolitika, addig az önkormányzatok abban érdekeltek, hogy bérlakásaik számát csökkentsék, illetve hogy a meglévőket minél jobb áron adják ki.
A kilakoltatott emberek többsége azután hajléktalanná válva bekerül az állami ellátórendszerbe, ahol ellátásuk jóval többe kerül, mintha a lakhatásukhoz kapnának támogatást. Ezt a Városkutatás Kft. által készített tanulmány is igazolja: a szakértők számítása szerint a hajléktalan emberek egy része esetében
Néhány budapesti kerületben azonban sikerült elérni, hogy hosszú ideje hajléktalanságban élő emberek újra saját lakáshoz jussanak. Hogyan valósult ez meg?
U.T.: Először 2012-ban a kőbányai önkormányzatot sikerült meggyőzni arról, hogy két, kunyhóban élő hajléktalan párnak szociális bérlakást biztosítson, majd az Utcáról Lakásba Egyesületnek köszönhetően az érintettek és önkéntesek részvételével valósult meg a lakások felújítása. Azóta évente két lakás felújítására ad lehetőséget a X. kerületi önkormányzat, így eddig 12 hajléktalan ember jutott saját lakáshoz. A kispesti önkormányzatnál is sikerült elérni, hogy a servúdi erdőben lakó három hajléktalan család szociális bérlakáshoz jusson, most folyik ezek felújítása.
Ezek ugyan egyelőre kis eredmények, mi azonban kitartóan és folyamatosan próbáljuk meggyőzni a budapesti kerületeket, hogy adjanak lehetőséget bérlakások felújítására. Az önkormányzatok egyelőre azért elutasítóak, mert szerintük egy ilyen program beindítása esetén „mindenki” az ő kerületükbe özönlene. Az AVM-nek az a célja, hogy az összes kerületnek legyen ilyen programja;
A lakáshoz jutást persze az is nehezíti a fővárosban, hogy jelenleg minden kerületben más módon lehet lakásra pályázni. A fővárosnak kéne adni az önkormányzati lakásokat, s egységes lakásrendeletet kellene hozni. Amíg ez nem valósul meg, továbbra is a kerületeket próbáljuk meggyőzni a szociális bérlakások kiadásának fontosságáról.
Mennyire szolidárisak ma Magyarországon az emberek a lakáskrízisbe jutottakkal és a hajléktalanokkal?
B.M.: Én úgy látom, a magyar társadalom kezd nyitottabbá, elfogadóbbá válni a lakásukat elvesztőkkel szemben. Az Üres lakások menetét ötödik alkalommal rendezzük meg, s ehhez is évente egyre többen csatlakoznak. Reméljük, a politikai döntéshozók érzékenységét is sikerül felébresztenünk.
Olvasd el a “Tettek ideje” c. írásunkat is!
