A sikerhez vezető út sok-sok ötlettel, jó és rossz döntésekkel van kikövezve. Jól tudja ezt Tom Szaky, a TerraCycle alapítója is, akivel személyes elköteleződésről, ökokapitalizmusról és a pozitív hozzáállás fontosságáról beszélgettünk.
A 2002-ben alapított – ma a világ 25 országában jelen lévő – TerraCycle olyan hulladéktípusok begyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik, melyek szelektív gyűjtése nem megoldott. A cég ezidáig közel 60 millió ember segítségével 4 milliárd egységnyi hulladékot dolgozott fel. Mivel egyes programoknál a beküldött hulladék után a gyűjtők adományként elkölthető pontokat is kapnak, a résztvevők eddig több mint 9 millió dollárt fordíthattak jótékony célra.
Magyarországon 2012-ben nyitottak irodát.
Magyarországon jelenleg két terméktípus gyűjthető a TerraCycle brigádjaiban: cigarettacsikk és chips-szes zacskó. Világszerte összesen hányféle hulladéktípust gyűjtötök?
Majdnem 300 termékkel dolgozunk, mivel fogyasztóként ennyi hulladéktípust “gyártunk”. Az emberek sokféle terméket vásárolnak, ráadásul ezek nagyon komplikáltak: mindnek más a csomagolása, más alapanyagból készülnek.
Melyik hulladéktípusból gyűjtöttétek vissza a legtöbbet?
A csikkekből gyűlt össze eddig a legtöbb, több mint 60 millió, de kávékapszulákból és írószerekből is szép mennyiséget gyűjtöttünk már: előbbiből több mint 55, míg utóbbiból 11 milliót.
Egyébként a legtöbb – 11 – országban az “Írószer Brigád” működik, de szorosan követi a csikk, a kávékapszula és a szájápolási termékek brigádja.
Miért kerültek ezek a termékek eddig a szemétlerakókra, ha ti találtatok megoldást a feldolgozásukra?
Általában anyagi okok állnak a háttérben. Magyarországon például azért nincs feldolgozási módszere a cigarettacsikknek, mert ebben nincs pénz. A műanyag PET palack ezzel szemben nagyon értékes.
Nekünk minden hulladéktípus feldolgozására van megoldásunk. Az igazi kérdés csak az, hogy ki fizeti ki?
Ki fizeti ki?
Magyarországon még csak egyféle finanszírozási típus működik: cégek fizetik ki a visszagyűjtéssel és feldolgozással járó költségeket, így az embereknek ingyenes lehet a program. Ahol régebb óta működik a TerraCycle, ott van olyan opció is, hogy a gyárak fizetnek – 400 gyárral dolgozunk jelenleg – és van olyan is, ahol a kormány állja a költségeket. Erre példa Vancouver és New Orleans.
És arra is van már precedens, hogy maga a fogyasztó fizet érte. Kanadában például olyan a szisztéma, hogy a papírboltban vehetsz egy felbélyegzett dobozt, amibe aztán beteheted a hulladékot – például az elhasznált írószereket – és azt küldöd el nekünk.
Ezek szerint nálunk még szükség van az ösztönzére?
Igen, ez segíteni szokott. Minden országban ingyen programokkal indulunk, hogy megtaláljuk a környezettudatosan gondolkodó embereket.
Magyarország eleve nem is olyan gazdag, mint azok az országok, ahol a lakosság tartja fenn a rendszert.
Egyébként az, hogy a fogyasztóra hárítjuk a költségeket, másfél éve merült fel bennünk először és idén már 1 millió dollárt fizettek ki az emberek önként a feldolgozásért.
Hány országban működik így a rendszer?
Kanadában, az USA-ban, Franciaországban, Angliában és Ausztráliában. Természetesen, ahol nagyobb probléma az, hogy étel kerüljön az asztalra, mintsem hogy mi lesz a sorsa a hulladéknak, ott ez nem járható út.
Van olyan etikai elvetek, miszerint bizonyos cégekkel, vagy iparágak képviselőivel nem szerződtök le?
Sokat gondolkodtunk ezen, hiszen nemcsak a cigicsikk, hanem az általunk gyűjtött csokipapír és chipseszacskó is problémás a termék cukor-, illetve sótartalma miatt. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy hiába vásárolsz biojoghurtot, ha a doboza műanyag. Ha húsevő vagy szintén ártasz a környezetnek, mert a szarvasmarha metánt termel, ami súlyosan szennyezi a légkört.
A probléma azzal van, hogy szeretünk vásárolni…
Mivel nincs 100%-ban jó termék, ezért végül arra jutottunk, hogy mindegy, milyen céggel dolgozunk. A mi célunk az, hogy pénzt szerezzünk az adott hulladék feldolgozására.
Amerikában például sokan kérdezik tőlünk, hogy miért dolgozunk a Walmarttal? A válasz kézenfekvő: ők a legnagyobbak, általuk juthatunk el a legtöbb emberhez.
Ráadásul azok a cégek a legaktívabbak a környezetvédelem terén, akik a legtöbb kárt teszik, mert úgy érzik, kompenzálniuk kell.
De hangsúlyozom, az ideális helyzet az lenne, ha a fogyasztó tudatosan vásárolna!
Hiszen, a pénze szavazat…
Igen, és ez sokkal erősebb szavazat annál, mint amikor 4 évente leadja a voksát egy politikusra.
Világszerte 25 országban vagytok jelen. Mi alapján döntitek el, hogy merre terjeszkedtek?
Olyan országokba megyünk, ahol nincs kidolgozott módszer a hulladéktípusok szelektív gyűjtésére és feldolgozására. Próbálunk minél több helyre eljutni, de elsősorban üzleti megfontolásból oda kell mennünk, ahol befektetőket találunk, és ahol hosszú távon is talpon tudunk maradni.
Dél-Amerikában Mexikóban és Brazíliában vagyunk jelen. Nemrég nyitottunk Japánban és ha egyszer Afrikában is lesz egy központunk, akkor az biztosan a Dél-Afrikai Köztársaságban lesz, mert az a leggazdagabb ország a régióban.
Mi a helyzet Magyarországgal?
Magyarország kicsi piacot jelent, de itt azért működik a TerraCycle, mert én magyar vagyok. Egyszerűbb kapcsolatokat építeni, a médiától is több figyelmet kapunk. Vannak extrái a magyarországi jelenlétünknek – ezért vagyunk itt.
Veled kapcsolatban gyakran használják az ökokapitalista kifejezést. Mit jelent ez pontosan?
Az igazi ökokapitalista célja – az én olvasatomban – az, hogy segítsen a Földnek és az embereknek, a nyereség pedig másodlagos dolog. Persze, ha nincs nyereség, akkor a cég csődbe megy. Ezért az én elméletem az, hogy nincs szükség nagyobb nyereségre a bevétel 1%-ánál. A TerraCycle-nél nem is volt soha ennél több a nyereség. Helyette inkább több pénzt fektetünk a Föld és az emberek támogatására.
Hogyan? Akár úgy, hogy több kutatót alkalmazunk és többet költünk kutatásokra.
Szerintem az emberek többsége azért dolgozik, mert szeretne valami hasznosat tenni, nem a vagyonért. Kivéve persze a cégtulajdonosokat.
Ne érts félre, szeretem a kapitalizmust!
Nem kell, hogy magas legyen a nyereség ahhoz, hogy egy cég értékes legyen.
A TerraCycle példája azt bizonyítja, hogy úgy is lehet nagy és sikeres egy cég, ha nem a nyereséget állítja a fókuszába.
A TerraCycle név ismert és elismert, meglepő, hogy mégsincs konkurenciátok. Más nem látja, mekkora üzlet rejlik a hulladékban?
Valljuk be, a szemét nem szexi. Büdös, gusztustalan, nem szívesen foglalkoznak vele. Másrészt üzleti szempontból sem egyszerű, és még csak nincs is nagy nyereség rajta.
Jelenleg 120-an dolgoznak a TerraCycle-nek és engem büszkeséggel tölt el, hogy ezeknek az embereknek a megélhetését biztosíthatom.
Akik céget alapítanak, még mindig inkább vagyonra vágynak, nagy házat, szuper autót akarnak. Azért akarnak több pénzt, hogy többet tudjanak fogyasztani.
Ez pedig óriási problémákat generál. Arra lenne szükség, hogy a fiatalok azt mondják, ez nekik nem fontos.
A sharing economy, azaz a megosztáson alapuló gazdasági modell szerinted lehet megoldás?
Ma az az általános, hogy veszel valamit, tipikusan egyszer használod, majd kidobod. A TerraCycle tesz ebbe egy csavart, amivel eltérítünk a hulladéklerakótól egy nagy adag hulladékot, de nem az összeset.
A legjobb az lenne, ha eleve másodnyersanyagból készülnének a termékek, melyeket miután megveszünk, majd hosszú használat után kidobunk, 100%-ban újrahasznosításra kerülnének. Ezt nagyon nehéz elérni, de ez lenne a cél.
A sharing economy is erre törekszik. Úgy gondolom nagy benne a potenciál, de még fejlesztésre szorul.
Meglátásom szerint három fontos dolog kell hozzá:
1. bizalom
2. fizikai közelség (egymás közelében élő, hasonló gondolkodású, vagy élethelyzetben lévő emberek – például kisgyerekesek, idősek)
3. közös akarat (ma attól vagy “értékes”, ha sok cuccod van)
Te mennyire tartod magad környezettudatosnak?
Azt gondolom mindenki jobb, mint 0, hiszen senki sem akarja, hogy a világnak vége legyen. Eleinte én is átlagos mértékben voltam csak környezettudatos. Aztán rájöttem, hogy nagyon sokat számít, hogy én magam mit teszek és miben vagyok képes változni, miről vagyok képes lemondani.
Az első lépés az volt, hogy vegetáriánus lettem. A második lépés a fogyasztásom újragondolása volt. Igyekszem használt és nem egyszer használatos dolgokat vásárolni. De lakhatnék kisebb házban és vezethetnék környezetbarátabb kocsit. Próbálkozom.
A cégen belül mennyire elvárás a környezettudatosság?
Az USA-beli központi irodánk tetejét napelemek borítják és anyagilag is díjazzuk, ha a kollégáink biciklivel közlekednek, valamint az ételkínálatban mindig többféle vegetáriánus opció van. Mindemelett nem akarjuk rákényszeríteni a dolgozóinkat olyasmire, ami még nem belülről fakadó igényük. Aki nálunk akar dolgozni, az általában eleve elkötelezett a téma iránt.
Magyarországról nézve te az amerikai álom megtestesítője vagy. Nálunk is egyre több startup indul, de az anyagi támogatások ellenére is csak nagyon keveseknek sikerül a kiugrás. Mit tanácsolnál nekik?
Sajnos sehol a világon – még az egyetemeken sem – tanítják a fiataloknak a vállalkozási ismereteket és készségeket. Nagyon fontos, hogy ezen a területen változás történjen!
Nemrégiben a Princetonra hívtak előadást tartani, mert azt akarták, hogy végre ne egy orvos, ügyvéd, vagy bankár beszéljen, hanem egy gyakorló vállalkozó. Tehát ez nem egy magyar sajátosság, ez globális probléma!
A fiataloknak azzal is fontos tisztában lenniük, hogy a legtöbb ötlet nem fog működni. Amerikában a statisztika azt mutatja, hogy 10-ből csak 1 startup kezd bele a 2. évébe, a többi eltűnik a süllyesztőben. Ennek ellenére nem szabad feladni a próbálkozást!
Nekem a TerraCycle a 7. cégem. Voltak ötleteim, amik működtek és voltak, amik nem.
Európában más a mentalitás, itt ha nem viszel sikerre egy üzletet, máshogy kezelnek. Amerikában több a pénz és nagyobb az önbizalom. Ott azt mondják, semmi probléma, most nem jött össze, de próbáld újra!
A másik tanácsom, hogy nem szabad csak a magyar piacban gondolkodni.
Ki kell használni, hogy adott a lehetőség arra, hogy a világ a technológia, az internet segítségével összekapcsolódott.
Végül azt is be kell látnunk, hogy a magyarok kissé depressziósak. De ha sajnálod magad, nem fogsz nyerni. Ez meggátol abban, hogy kiteljesedj, mert eleve abból indulsz ki, hogy úgysem fog sikerülni. És amikor tényleg nem jön össze, megnyugszol, mondván, hogy tudtad, hogy ez lesz. Ez egy öngerjesztő folyamat.
Nekem az amerikai perspektíva segített, mert úgy kezdtem nézni a világot, hogy a pohár félig tele van. Problémák mindig lesznek, de pozitívan kell hozzájuk állni.
Mivel foglalkoznál, ha nem lenne a TerraCycle?
Lenne egy másik cégem. De biztosan olyat hoznék létre, ami nem a nyereségre fókuszál, hanem arra, hogy hogyan lehet a világot jó irányba változtatni. Engem ez motivál.
