A kétéltű építészet olyan alkalmazkodást jelent a száraz és nedves körülmények váltakozásához, hogy sem az áradások alatt, sem utánuk nem lép fel károsodás az építményekben. Egy olyan alternatív árvízvédelmi technikáról van szó, mely lehető teszi, hogy az épületszerkezet lebegjen a vízfelszínen és ezáltal elkerülhető, hogy a víz bejusson a beltéri helyiségekbe.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik fontos lépése a változékony éghajlati körülményeknek megfelelő épületek tervezése. Idén augusztusban kutatók, mérnökök és tervezők gyűltek össze Bangkokban egy konferencián (ICAADE), ahol a főszerepet a kétéltű innovációs megoldások kapták.
Az utóbbi években a megnövekedett csapadékmennyiség miatt az áradások gyakoribbá váltak, egyre több kárt okozva a városokban szerte a világon. A tengerszint emelkedése pedig újabb potenciális veszélyt jelent a part menti településeken élőkre nézve, amire ugyancsak megoldást adhat a kétéltű technológia, mint egyfajta alkalmazkodási stratégia, a költözés helyett.
A kétéltű szerkezeteket sajátos paraméterek jellemzik. Egyrészt képesek az árvízzel együttmozogva a felszínen lebegni, emelkedni, amilyen mértékben a vízszint azt megkívánja, ugyanakkor nem sodródnak el, rögzítve vannak függőlegesen egy adott területhez. Ez utóbbinak köszönhetően az áradás elmúltával az épület visszaereszkedik pontosan az eredeti helyére, mindenfajta károsodás nélkül.
Az első ICAADEE Bangkokban volt 2015-ben, ahol megoszthatták tapasztalataikat a kétéltű építészet tervezői és mérnökei. A második konferencia várhatóan 2017-ben Kanadában kerül majd megrendezésre.
Komoly kihívást jelent a technológiai megoldásokon túlmenően a kivitelezés pénzügyi oldala. Az árvíz sújtotta szegénynegyedek száma magas, ezért a szakemberek céljai között szerepel az olcsóbb kivitelezési lehetőségek megtalálása, a legszegényebb és éppen ezért sokszor legsérülékenyebb közösségek segítése és támogatása is.
A kétéltű szakkifejezés azonban nem csupán arra utal, hogy szükség esetén az épület képes tartósan lebegni a vízfelszínen, hanem beleértendő minden száraz és nedves szigetelő és vízhatlanító anyag, amely lehetővé teszi, hogy a ház belül huzamos ideig száraz maradjon, illetve ha van víz alatti területe, onnan könnyen eltávolítható legyen az ár elvonultával.
Világszerte épülnek kétéltű házak az Egyesült Államoktól Thaiföldig, de Hollandia jár az élen a kétéltű architechtúrák alkalmazásában, itt található a legtöbb megvalósult projekt – szükséges is a felkészültség egy olyan országban, ahol a terület kétharmada tengerszint alatti magasságban helyezkedik el. A kormányzat által vezetett kétéltű építkezési projektek lehetővé tették, hogy kísérleti jelleggel kétéltű-lakóközösségek alakuljanak, melyek működőképesnek is bizonyultak.
Az épületek kétéltűsége természetesen nem egy teljesen új elgondolás, számtalan pontján a világnak az emberek régóta kénytelenek alkalmazkodni az élőterületeikre időről időre betörő nagymennyiségű vízáradattal szemben. Az éghajlatváltozással járó vízciklus-változások azonban egyre több helyen követelik meg, hogy ember és áradás időszakosan „együtt éljen”, ezért a jövő városai sok helyütt a kétéltű városok lehetnek.
Természetesen nem elegendő lebegni képes házakat építeni, szükséges a rugalmas életvitel is, szemben a mostani statikus modellel.
A tájépítészet szintén fontos szerepet kaphat a kétéltű várostervezésben: olyan élőterek kialakítása élvez majd előnyt, melyek szintén rugalmasan képesek alkalmazkodni a vízkörforgásból adódó változásokhoz, illetve alkalmasak vízgyűjtési funkciót ellátni, amikor az szükséges.
A kétéltű építészet és tájépítészet egy komplex stratégia, a technológiák és elképzelések folyamatos fejlesztés alatt állnak, mert az éghajlatváltozás megköveteli, hogy frissítsük adaptációs képességeinket és a jövőben egy sokkal rugalmasabb életmódot alakítsuk ki, ami hajlékonyabban idomul az új környezeti feltételekhez.
A holland Waterstudio építészének, Koen Olthiusnak az előadása az “úszó házakról”:
