Környezeti döntéseink pszichológiája II.

A világot mentális reprezentációk, úgynevezett mentális modellek mentén értelmezzük. A belső világunk milyensége az egyéni hitrendszerünktől függ, és csak ezeken keresztül vagyunk képesek értelmezni a külvilágból érkező eseményeket, adatokat, személyeket. Környezetvédelmi döntéseink meghozatalakor jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy tudásunk hiányokat és torzításokat tartalmazhat, így körültekintőbben járhatunk el.

 

Cikksorozatunk első részét ITT olvashatod el.

 

Mentális modellek és a környezetvédelmi döntéshozatal

 

A környezeti rendszerek jellemzően komplexek. A mechanizmusok, amelyek az erdő ökológiáját, a vízkészlet-gazdálkodást vagy a globális éghajlatot szabályozzák sokrétűek, interaktívak és időről időre változnak. Pszichológiai nézőpontból ezeknek a rendszereknek a megértése mentális modellekkel történik: kapcsolatok mentális reprezentációja az okozati tényezők (erdőirtás, fosszilis tüzelőanyagok égetése) és azok hatásai (megnövekedett légköri szén-dioxid a légkörben) között.

A mentális modellek az emberek intuitív hiedelmeiből és a hosszútávú memóriában tárolt tudásból származnak, tehát tipikusan nem szakértői tudásból és koherens tudományos eredményekből állnak. Mégis nagyon mélyen befolyásolják az érvelésünket, előrejelzéseinket és végül a cselekvéseinket. Emiatt a környezeti jelenségek mentális modelljeinek megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük az emberek környezeti döntéshozási mechanizmusát. Az individuális modellek jelenleg is fejlesztés alatt állnak, mégis jó előrejelzői lehetnek az emberek környezetvédelmi hajlandóságának – bár nem mindig elegendőek ahhoz, hogy a belőlük származó információk segítségével növeljük a megelőző környezeti cselekvések mennyiségét.

 

 

Elképzelések és tévhitek a modellekben

 

Az egyik módszer, hogy értékeljük az emberek mentális modelljeit, mégpedig úgy, hogy megkérdezzük őket arról, milyen okokra vezetnek vissza bizonyos környezeti jelenségeket. Ez a megközelítés azt mutatja, hogy

– például, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetéséhez kapcsolódik az üvegházhatású gázok növekvő jelenléte.

Az emberek mentális modelljei azonban gyakran mutatnak rendszeres ferdítéseket, amelyek messzire vezetik őket a környezeti folyamatok megértésében. Ilyen például a hajlam arra, hogy ismerős fogalmakat összekeverjenek vagy nem megfelelő kontextusban használjanak. Példa erre, amikor az éghajlat és az időjárás szavakat szinonimaként használják vagy a széndioxid-kibocsátást egyfajta légszennyezésnek tekintik.

Ezek a téves hiedelmek nagyon stabilak tudnak lenni.

Egy kutatást 17 év elteltével megismételtek (1992-ben és 2009-ben), és azt a meglepő eredményt kapták, hogy ilyen sok éven keresztül is makacsul tartották magukat olyan elgondolások, mint hogy a holdciklusok befolyásolják az éghajlatváltozást vagy a globális felmelegedés közvetlenül növeli a bőrrák előfordulását.

 

 

A személyes tapasztalat szerepe

 

Talán nem meglepő, hogy a mentális modelleket a személyes tapasztalat is formálja. Például az extrém időjárási események átélése hatással van a környezeti problémákhoz fűződő hozzáállásunkra – természetesen a szélsőséges időjáráshoz is hozzá lehet szokni, ezért a ritka extrém kilengések vannak leginkább hatással és a megváltozott, de rendszerszeres események kevésbé. A megnövekedett csapadék egy adott területen csak akkor feltűnő, ha a negyedéves mennyiség 3 napra oszlik el, ha csak több esős napot tapasztalunk, mint korábban, akkor hajlamosak vagyunk átsiklani a fejlemények fölött – ezért is nehéz észrevennünk a környezeti problémákat, mert azok időben viszonylag lassan bontakoznak ki.

 

 

Személyes tapasztalat, mint referencia keret

 

Mindig fontos kérdés, hogy milyen mértékben érzi magát motiváltnak valaki arra, hogy környezetvédő döntéseket hozzon. A személyes tapasztalatok például a klímaváltozásról – árvizek, hurrikánok -, ösztönzőleg hatnak arra, hogy az egyén hajlandóságot mutasson részt venni környezetvédelmi intézkedések kivitelezésében.

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az emberek pontosan érzékelik az éghajlatváltozást és aggódnak a végkimenetelt illetően. Ezért a zöld politika befogadó közegre lelhet ezen egyének körében, velük könnyebb meghozni és kivitelezni a szükséges döntéseket.

 

Pszichológiai távolság

 

Ahogy láthattuk, a személyes tapasztalat nagyban befolyásolja a döntéseinket, ezt tekinthetjük térbeli közelség, illetve távolság tényezőnek – minél kevésbé érzékeljük a hatásokat, annál valószínűbb, hogy rövid távon gondolkozzunk és inkább az ár és kényelem fog számítani, szemben a távolinak érződő éghajlatváltozással, talajerózióval, vízhiánnyal. Emellett nem mindegy az sem, hogy mennyire konkrét egy adott probléma, illetve mennyire absztrakt – vagyis az időbeli távolság szintén csökkenti a szorongásunkat és hajlamosak vagyunk inkább az azonnali előnyök mentén dönteni.

Kutatások eredményei azt támasztják alá, hogy “a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elv” mentén juthatunk megoldásokhoz, mert egy olyan eszmén, mint a fenntartható társadalom víziója az emberek képesek felülemelkedni. A magasabb rendű cél mentén elköteleződve képesek a kerékpárt választani autó helyett, napelemeket telepíteni és a fárasztóbb szelektív hulladékgyűjtést gyakorolni. Így az elvont gondolkodás is lehet pozitív irányultságú a környezetvédelmi döntéseink során.

 

A folytatásban a társadalmi kontextus hatásait vizsgáljuk a kollektív megértésre nézve, továbbá hogy individuális szinten milyen tényezők mentén buzdítható zöld cselekvésre az egyén.

 

Forrás: The Psychology of Environmental Desicions: Ben R. Nevell, Rachel I. McDonald, Marilynn Brewer, Brett K. Hayes (Megjelent: Annual Review of Environment and Resource)

 

Címkék: cikksorozat, zöld kommunikáció