Környezettudatos közösségek a városban is (?)

Megyeri Nóra
Szerző: · 2014-05-31 | 18:07· Hegyen-völgyön

Egy ökológiailag valóban fenntartható társadalom kialakulását elősegítendő jött létre a Kisközösségi Program, melynek szakmai vezetőjével, Takács-Sánta András humánökológussal és docenssel beszélgettem a programukról és arról, hogy milyen lehetőségeink vannak egymással összefogva egy kicsit környezetkímélőbb életvitelre a városban.
 

Hogyan született meg a Kisközösségi Program gondolata?

 
2008-ban fogalmazódott meg bennem az ötlet. Több mint két évtizede foglalkozom a környezeti problémák kérdéskörével – kutatóként és oktatóként egyaránt. Leginkább az érdekel, hogyan valósulhat meg egy ökologikusabb életmód társadalmi léptékben. Arra a következtetésre jutottam, hogy az igazán komoly változásokat a helyi kisközösségek generálhatnák, akik főként a helyben működő cégeket, helyi önkormányzatokat és a helyben élő embereket lennének képesek környezettudatosabb irányba terelni. A Kisközösségi Program fő célja, hogy minél több ilyen öko-kisközösség jöjjön létre és működjön szerte az országban.


Milyen tevékenységekből áll a program?

 
Egyrészt készítünk egy kézikönyvet – Kiútikönyv munkacímmel –, illetve egy hozzá kapcsolódó interaktív honlapot. Ezeknek az lesz a lényegük, hogy segítséget, lelkesítést, útmutatást adjanak mindazoknak, akik bárhol az országban ökologikus helyi kisközösségeket szeretnének létrehozni és működtetni.
Másrészt nyaranta ökotáborokat szervezünk a Börzsönyben, ahol mindenki belekóstolhat a vidéki életbe, az önellátás alapjaiba és a környezettudatos életmód rejtelmeibe. Az első gyerektáborunk 2012 nyarán volt, majd annak sikerén felbuzdulva 2013-ban már nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is indítottunk egyet. Ezek hasonlítanak egy természetismereti táborhoz, de annyiban többről van szó, hogy itt a tájban szelíden élő emberekkel, a falusi életformával is megismerkednek a résztvevők: szerepel a programban például tehénfejés, lekvár- és sajtkészítés is. Megismerik tehát a falu kultúráját, hagyományait, a környező tájat, valamint ezek kölcsönhatását. Természetesen nagy hangsúlyt kap a közösség ereje, a meglétének fontossága is a táborok során.
 

Megemlíteném még az egyéves Humánökológia tanfolyamunkat is, ahol a résztvevők tanulhatnak az emberiség környezetátalakító tevékenységének történetéről, az ökológiai gondolkodásmód alapjairól, továbbá áttekintést kapnak az ökológiai válságról, annak társadalmi hátteréről és a lehetséges kiutakról is.

 
Régi tervem volt, hogy amit az ELTE-n tanítok, azt hozzáférhetővé tegyem olyan, a téma iránt érdeklődő emberek számára is, akik nem terveznek egyetemre járni, de szívesen tanulnának ilyesmit. 2010 őszén indítottuk az első kurzust, és azóta minden évben van rá igény.
Végül, de nem utolsósorban terepi kutatásokat is végzünk, járjuk az országot, és vizsgáljuk a helyi öko-kezdeményezéseket. Nem kizárólag a közösségieket – bár azok érdekelnek minket jobban –, de adott esetben egy helyi civil szervezet vagy egy helyi önkormányzat által indított kezdeményezés is ugyanúgy érdekes és tanulságos lehet számunkra. Terepmunkánk egy új pilléreként pedig 2013 februárjában elindítottunk egy akciókutatást Nagybörzsönyben, amelynek keretein belül igyekszünk segítséget nyújtani egy ökologikus helyi kisközösség létrejöttében, majd pedig a működésében. Az akciókutatás nagyon találó megnevezés: akció, mert egyfajta társadalmi változást próbálunk elősegíteni, ugyanakkor kutatóként is jelen vagyunk a folyamatban, így mindenképpen tanulságos a végkifejlet, még kudarc esetén is. Nagybörzsönyre pedig azért esett a választásunk, mert egyik munkatársunk, Sebestyén Lóránd ott lakik, és könnyebb elindulni, ha van egy híd a csapatunk és a helyiek között. Jelenleg ott tart a projekt, hogy a környezetkímélőbb életmód lehetőségeiről beszélgetünk rendszeresen a helyiekkel.


Mennyire nyitottak az ott élők erre a lehetőségre?

 
Akiket megszólítottunk közülük, egyértelműen nyitottak. Egy kvázi baráti akciócsoport létrejöttét akarjuk elősegíteni, nekik tartunk egy tízrészes mini humánökológia tanfolyamot – most lesz a hetedik alkalom. Továbbá egy háztartásvezetés-szemináriumot is tartunk az otthonok zöldítéséről.

 

Működő ökofalvak már vannak az országban, miben különbözik ezektől a ti elképzelésetek?

 

Enklávé: olyan államterület, amely teljes egészében egy másik állam/ország területén belül helyezkedik el.

Valóban, Somogyvámosban a Krisna-völgy és a visnyeszéplaki élőfalu a két legjobban működő, ráadásul ezek már bő húsz éve léteznek. Ezek úgymond enklávék, tehát nem úgy jöttek létre, hogy adott egy település, és azt próbálom zöldíteni, hanem alapvetően betelepültekből áll mindkét közösség. Továbbá a vallás is meghatározó szerepet játszik ezeknél az ökofalvaknál. Emiatt ezek a közösségek meglehetősen speciális esetek, és nem valószínű, hogy széles körben mintát adhatnak, habár nagyon sok részletben igen.
 

A magyarországi tapasztalatok alapján úgy tűnhet, hogy a vallási alapokon szerveződő közösségek a működőképesek, de világviszonylatban számos más példát is találunk.

 
Nyilván kellenek közös szellemi alapok, és abban is biztos vagyok, hogy segít a vallás a közösség összetartásában – például a konfliktuskezelést is megkönnyíti – mégsem feltétlenül szükséges. Szekularizált világban élünk, nem mondhatjuk azt, hogy az ilyenfajta közösségben létezés csak a vallásos emberek számára opció. Valamiféle spiritualitás megjelenése általánosságban jellemző az ilyen kezdeményezéseknél, de ebben a tekintetben nagyon heterogén is lehet az adott közösség, nem mindenki hisz feltétlenül ugyanabban.

Olvasd el Élőfalvak Találkozója című írásunkat is!

Mindezek mellett azt is valljuk, hogy nemcsak falvakban, hanem bármekkora településen kialakulhatnak ökologikus helyi kisközösségek, nyilván a település adottságainak figyelembe vételével. A környezetkímélő életmód-alternatívához természetesen szorosan kapcsolódik a helyi megélhetés megteremtése is.

 

Megvalósítható a helyi megélhetés?

 
Átalakítani a gazdaságot, amely megélhetést nyújt és előállít fontos javakat, az egyik nélkülözhetetlen eleme egy ökológiai fordulatnak. Az a nagy kérdés, hogy miként lehet egy ökológiailag fenntartható gazdaságot létrehozni?
Tudjuk, hogy ilyen esetben nem a profit van a középpontban, kisléptékű a gazdasági tevékenység, továbbá a mezőgazdaságnak és a szolgáltatásoknak lenne nagyobb szerepük – az ipar súlya pedig csökkenne. Az egész rendszer akkor működik, ha valamiféle ökológiailag fenntartható gazdasági tevékenységből helyben meg is lehet élni. Nagybörzsönyben például a helyi mezőgazdaság termékei vagy az ökoturizmus lehetnek megélhetési források.

A nagybörzsönyi Szent István-templom
 

Szerinted egy kisebb közösségben véghezvihető környezettudatosabb együttélési elgondolások megvalósíthatóak akár városi léptékben is?

 
A helyi ökoközösségekről általában az ökofalvak jutnak elsőre az emberek eszébe. Ezek valóban fontosak, mi is kutatjuk őket, de az ország lakosságának több mint kétharmada nemcsak hogy nem ökofaluban, de még csak nem is faluban, hanem városban lakik. Éppen ezért nem mondhatjuk, és nem is lehet reális cél, hogy mindenki költözzön vidékre – még ha bizonyos mértékig kívánatos is, hogy növekedjen a falusi, és csökkenjen a városi népesség az országban.  Városban is kell és lehet is ökologikus életmód-alternatívákat találni. Sok szempontból nehezebb, mint falun, de sok szempontból könnyebb is.
 

Városban élve eleve könnyebben találhatunk hasonló gondolkodású embereket a környezetünkben, mint egy pár száz fős faluban.

 
Az autó például rendszerint sokkal könnyebben nélkülözhető városban, mint falun. Vidéken a helyi mezőgazdaság alapvető volna, városban kevésbé, ám ott vannak például a közösségi kertek, amelyek ugyan az önellátáshoz korántsem elegendők, ám szemléletformálási szempontból nagyon hasznosak, ráadásul kertészkedés közben a városi ember megismerkedhet a környezetében lakókkal, ami óriási lehetőség egy olyan atomizált társadalomban, mint a miénk.
 
Olvasd el Közösségi kertekről szóló írásunkat is!
 
Ha közösséget akarunk formálni, arra nagyon jó lehetőséget nyújtanak még a különböző bevásárlóközösségek, amelyekkel egyúttal a helyi termelést is támogatjuk. Hasonló ehhez még az ún. közösség által támogatott mezőgazdaság is: a város közelében élő termelő kiépít magának egy felvevőpiacot városi emberekből, akiknek hetente szállít az általa aktuálisan termesztett növényekből. Megemlíthetők még a különféle szívességbankok is, ezek kimondottan városi kezdeményezések. Lényegük, hogy a pénzgazdaságon részben kívül helyezkedve az emberek szívességeket cserélnek egymás közt – a szívességek kiegyenlítődésének pedig nem két ember között, hanem közösségi szinten kell megtörténniük.

Számos ilyen biztató hazai kezdeményezés esettanulmánya olvasható egy tavaly megjelent anyagban, amelyet Kajner Péterrel és Lányi Andrással közösen szerkesztettünk a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács megbízásából, és ami nem kis mértékben támaszkodik a Kisközösségi Program terepmunkáira.

A képek forrása a Kisközösségi Program weboldala.

 

 

 

Címkék: , , , , ,