2013 nyarán a Műcsarnok hátsó teraszán egy nagy sikerű művészeti és közösségi projekt zajlott, aminek nem titkolt célja – a méhek életének megismertetése mellett – a városi méhészet elterjesztése volt. A Közösségi Méz program keretében verbuválódott csoport tagjai azóta önszerveződő formában folytatják a méhészkedést, idén nyáron Wekerlén kapott helyet az első hazai közösségi méhészet 3 kaptára.
Vajon van a városban elég mézelő növény? Egyáltalán, tiszta a városi méz? A sokat emlegetett méhpusztulás reális probléma?
Kérdéseinkre Kallós Viola válaszolt.
A “városi méhészet” új fogalom Magyarországon. Te mikor találkoztál vele először?
2013-ban a Közösségi Méz program keretében hallottam róla először. Szervezőként, illetve a közösségi projektrész koordinátoraként dolgoztam együtt Erdődi Katalinnal, a program kurátorával. A Műcsarnok hátsó teraszán egymáshoz szorosan kapcsolódva valósult meg egy művészeti és egy közösségi projekt, melynek ötletgazdái és képzőművészei, a német finger termelői-művészeti kollektíva által felállított modellt követve érdeklődő városlakókat toboroztak egy városi méhészet gondozására, természetesen egy profi méhész felügyelete mellett. Azaz egy cselekvés alapú tanulási folyamatban való részvételre hívták az embereket.
A projekt művészeti részeként megnyitott Andreas Wolf és Florian Haas “Új Múzeum Méheknek” című kiállítása, ami aktuális társadalmi és környezeti problémákra irányította a figyelmet egy installáció segítségével, ami a méhkaptárak tetejére volt illesztve. A kis plexi építményen keresztül a látogatók bepillantást nyerhettek a kaptár életébe is.
Mennyire volt nehéz a toborzás? Volt elég jelentkező?
Hatalmas volt az érdeklődés, a produktív munkavégzés érdekében még el is kellett utasítanunk jelentkezőket. Június elejétől szeptember elejéig tartott a program, a – végül 40 fős – csoport heti rendszerességgel találkozott, összesen 12 alkalommal.
A finger termelői-művészeti kollektíva Németországban több közösség által gondozott méhészetet indított már el. Fontos szempont számukra, hogy marginalizált helyzetű emberek (pl. régóta munkanélküliek, alkoholbetegek) is helyet kapjanak a csoportokban. Tulajdonképpen így egy mini társadalmi integrációs közeg jön létre, mert nagyon különböző hátterű és érdeklődésű emberek közösen kezdenek el tanulni valamit a nulláról. Egymás segítése és az együttműködés spontán módon jön létre egy ilyen helyzetben, hiszen tudás tekintetében egy szinten vannak a tagok.
A hazai csoport, ami összejött az “Új Múzeum Méheknek” keretében, annyira megszerette ezt a munkát, hogy elkezdett a folytatásban gondolkodni, immáron önszerveződő módon.
Hol tart most a közösségi méhészkedés szervezése?
Pár hete Wekerlén, Tracey Wheatley (az Átalakuló Wekerle program egyik alapítója, melyről korábban ITT írtunk – a szerk.) kertjében kaptunk állandó helyet, így végre elindulhatott a munka.
Kell engedély ahhoz, hogy kaptárt tarthass a kertedben?
Magyarországon eléggé megengedő a jog e tekintetben. Bejelentés, és nem engedélyköteles a méhészkedés, amennyiben bizonyos paramétereknek megfelel a kaptárak elhelyezése (pl. lakóházak területén nem legális, erkélyen, háztetőn nem lehet kaptárt elhelyezni – kertben azonban igen). Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) honlapján elérhetőek a megkötések.
Formailag pedig szükség van egy méhészre, aki a méheket birtokolja és egy állategészségügyi igazolásra, hogy a méhek egészségesek.
Megvan a helyszín, megtörtént a bejelentés, honnan szereztétek be a méhcsaládokat?
Szerencsénk volt, mert egy méhész, Kertész János, felajánlott nekünk néhány méhcsaládot. Ő még 2013-ban előadóként részt vett a Műcsarnokbeli programban, innen ismert minket és ezzel támogatta a csoportot. Tanácsadóként is számíthatunk rá, illetve rajta kívül is vannak méhészek a csapatban, akik felügyelik a munkát. Fontos, hogy a rutinosabbak, a “mesterek”, átadják a tudásukat.
Mennyi méz termelődik és mennyi idő alatt?
Az “Új Múzeum Méheknek” projekt eredményéről tudok egyelőre beszámolni, ott 3 méhcsalád 5 hét alatt 65 kg mézet hordott össze a hivatalos magyar méhészeti szezonon kívül. Ez egy elég jó teljesítmény.
Mikor van méhészeti szezon a városban?
Ugyanakkor, amikor vidéken is, 10 fokos hőmérséklet felett repülnek ki a méhek, eleinte virágport gyűjteni. A főszezon március végétől, a gyűmölcsfák virágzásától indul. Ami nagyon érdekes, és ebbe kevesen gondolnak bele, hogy
Kertekben, fasorokban, ligetekben, temetőkertekben bőven akad mézelő növény. Ez vidéken nincs így. Ahol monokulturális mezőgazdaság van, ott jellemzően 2-3 hétig virágzik mondjuk egy napraforgómező, majd a méhcsaládot odébb kell vinni. Emiatt állandóan vándorolnak a méhészek.
A városban ezzel szemben mindig akad számukra élelem – még ha nem is nagy hozamú – , ez pedig nagyon jót tesz a méhcsaládok erőnlétének.
Ezenkívül a városban mindig öntözik a növényeket. Előfordul ugyanis, hogy egy mézelő növény azért nem ad nektárt vidéken, mert szárazság van.
Azt hisszük a városról, hogy egy sivatag, pedig a méheknek egyáltalán nem az!
Az viszont tény, hogy a városok légköri károsanyag-koncentrációja sokkal magasabb, mint a vidéki régióké. Lehet a városi méz tiszta?
Igen, és ennek több oka van: egyrészt a méhek szívóberendezése egy nagyon vékony szipókaszerű dolog, amivel a virágkehely mélyére nyúlnak, ahol kevésbé rakódik le a szennyeződés. Ha mégis van benne, akkor második lépésben a méhek belső szűrőberendezésén megy keresztül, így a kaptárba már csak tiszta méz kerül. Ez azért alakult így, mert az utódaikat táplálják a mézzel, akiknek a lehető legjobb minőségű élelmet szánják.
Ha pedig valaki bizonyítékot szeretne, akkor a 2013-as projekt idején a Wessling Magyarország laboratóriumában bevizsgáltattuk a mézet, ami teljesen tisztának bizonyult. Itthon nincsen hagyománya a városi méhészkedésnek, az emberek épp ezért bizalmatlanok.
Ez is, mint sok minden más, megszokás és kulturális beidegződés kérdése.
Magyarországon egyáltalán nincs előzménye a városi méhészkedésnek?
Az “Új Múzeum Méheknek” kurátora, Erdődi Katalin kutatta a témát, de amennyire én tudom, nem talált erre vonatkozó adatokat. Alapvetően nem értik a méhészek itthon, hogy mit akarunk a városi méhészkedéssel. Pedig New Yorkban, Torontóban, Londonban vagy Párizsban igen elterjedt, sőt szállodák tetején is vannak már kaptárak, amelyek így a saját mézüket tudják a vendégek asztalára tenni.
Hogyan fogadot titeket a szakma?
Az “Új Múzeum Méheknek” kapcsán együttműködtünk az OMME-vel. A fogadtatásunk még emellett is vegyes volt, akadt, aki fenntartással kezelt és olyan is, aki nyitott és támogató volt.
Muszáj megkérdeznem, mert sokan megkongatták a vészharangot: a méhpusztulás Magyarországon is veszélyes méreteket öltött?
Sajnos nagyon kevés vadon élő méhcsalád van, mivel vannak olyan élősködők (pl. atka), amik ellen a nálunk őshonos méhfajok képtelenek védekezni. Gyakorlatilag Közép-Európában már csak méhész gondoskodása mellett tudnak hosszú távon megmaradni a méhcsaládok. Az élősködőkkel szemben gyógyszeres kezeléssel tudják őket ellenállóvá tenni. Szerencsére vannak bio módszerek (tejsav, hangyasav stb.) is erre. Ezenkívül a mezőgazdaságban használatos rovarölő szerek is veszélyeztetik a méheket.
Mindezek amellett szólnak, hogy érdemes városi közegben is belevágni a – közösségi – méhészkedésbe!
