Mese a közlegelők tragédiájáról és komédiájáról

ReCity Magazin
Szerző: · 2017-10-17 | 14:25· Ökoszalon

2017 szeptemberében jelent meg Takács-Sánta András ökológus, egyetemi oktató “A közlegelők komédiája” c. könyve. A kötet kiindulópontja a közlegelők tragédiája modell – ennek segítségével azt igyekszik a szerző sokrétűen bizonyítani, hogy a közösségek újrafelfedezése kulcsfontosságú ökológiai válságunk megoldásában.

 

(részletek Takács-Sánta András A közlegelők komédiája című könyvéből)

Volt egyszer valahol a világban egy kis falu, határában egy dús füvű legelővel, amelyet bárki szabadon használhatott. Tizenkét gazda élt a faluban, mindegyiknek volt egy-egy tehénkéje. Minden reggel kihajtották az állatokat a legelőre, este pedig vissza. Így éltek hosszú ideig, szerényen, de elégedetten. A tehenek bőségesen adtak tejet, nemcsak a gazdák családjának, de minden falubelinek jutott a tejből, vajból, sajtból és túróból.

Egy napon új gazda költözött a faluba, aki így gondolkodott: „Itt mindenkinek csak egyetlen tehene van. Mi lenne, ha én kettőt vennék? A legelőn bőven elfér, én pedig nagyobb hasznot hajthatnék, mint a másik tizenkettő. El tudnám adni a tejet a szomszéd faluban is, ahol nincs ilyen jó legelő.” A gondolatot követte a tett is: másnap reggel már tizennégy tehén legelészett a falu határában. Egy másik gazda azonnal megirigyelte társát: „Ha az új szomszédnak két tehene van, miért ne lehetne nekem is még egy? Neki van igaza, két tehén nagyobb hasznot hoz, jobban fog élni a család. Ráadásul ha nem hajtok ki egy újabb tehenet a legelőre, a többiek fogják zsebre tenni azt a hasznot, ami az enyém is lehetne.”
Hamarosan tehát már tizenöt tehénke lakmározta a legelő füvét.

És így ment ez tovább, végül már mind a tizenhárman hasonlóan gondolkodtak, ezért nem volt megállás: nemsokára már minden gazdának két jószága volt, azután már mindenkinek három, négy, majd pedig öt. Más falubeliek is felfigyeltek a tehéntartás jövedelmezőségére, így lett hét új gazda is, szintén öt-öt jószággal. Száz tehén legelészett tehát már a réten, a gazdák pedig messze földön kereskedtek a tejtermékekkel. Busás haszonra tettek szert, egész pereputtyuk korábban elképzelhetetlen anyagi bőségben élt.

cows-2733283_640

Kép forrása: pixabay.com

Ha a gazdákon múlik, a tehenek száma még tovább növekszik, ám ez már nem történhetett meg. A derűre ugyanis hamarosan ború következett. A legelő már kevésbé zöldellt, majd szinte teljesen kopárrá vált, mivel a temérdek állat gyorsabban lelegelte a füvet, mint ahogy az meg tudott volna újulni. A tehenek lesoványodtak, megbetegedtek. A gazdák természetesen érzékelték a romlást, ám tehetetlennek érezték magukat: mindegyikük úgy gondolkodott, hogy ha csak ő maga csökkenti az állatai számát, az nagyon kevés volna a megoldáshoz, és végső soron hátrányba kerülne a többiekkel szemben. Így aztán hamarosan bekövetkezett a tragédia: a tehenek mind egy szálig elpusztultak, a gazdák pedig tönkrementek, családjaik éheztek.

A nagy olasz meseíró, Gianni Rodari számos meséjéhez három különböző befejezést írt. Az olvasó választhatja ki, hogy neki melyik tetszik a legjobban. Szerencsére a fenti mese is Rodari e történeteihez hasonlatos: a tragikus befejezés korántsem szükségszerű, a tragédia többféleképpen is komédiába fordítható. Íme az egyik lehetséges vidámabb befejezés:

Érzékelve a legelő minőségének romlását néhány hangadó tehéntulajdonos gyűlést szervezett, amelyen az összes gazda részt vett. Ezen megegyeztek egymás között a tehenek maximális számában: kölcsönös egyetértésre jutottak abban, hogy mindegyikük legfeljebb két állatot hajthat a legelőre. A döntést egyedül az a „gyüttment” gazda nem fogadta el, aki először vett egy második tehenet, ám ő emiatt rövid időn belül annyira népszerűtlenné vált, hogy végül kényszerűen el is költözött a faluból.

Noha a gazdáknak sok idejük és energiájuk ráment a legelőhasználat szabályainak kialakítására, betartatására és folyamatos csiszolására, és mindez nem is mindig sikerült tökéletesen, az intézkedések végül sikeresnek bizonyultak. Bár szinte mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hosszú nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

 

Mi a történet lényege?

A fenti történet jóval több mindenről szól, mint ahogy az első olvasásra tűnhet. Valójában a nevezetes közlegelők tragédiája modell tanmese-változata ez. Ez a modell a jelenségek széles körére alkalmazható. Vonatkoztassunk tehát most el legelőtől, tehenektől és gazdáktól, és tekintsük a problémát absztraktabb, általánosabb szinten! Mi a történet lényege? Adott egy természeti közjavunk, amelyet mindenki szabadon használhat. Egymással versengve egyre jobban kihasználjuk, míg végül túlhasználjuk, ami a természeti közjavunk minőségromlásához, majd pusztulásához, és ezáltal társadalmi tragédiához vezet.

Már maga a mese is egy környezeti problémáról szól, ám a legelő helyébe könnyen behelyettesíthető az erdők vad- vagy faállománya, az óceánok halállománya, a folyók vize, a földi légkör stb. A gazdák helyébe természetesen saját magunkat kell behelyettesítenünk. Fontos, hogy nem feltétlenül csak egyénekről lehet szó, hanem akár embercsoportokról vagy szervezetekről (pl. vállalatokról, kormányzatokról) is.
A tanmese tehát számtalan környezeti problémára vonatkoztatható a lokálisaktól a globálisakig.

A mese további lehetséges (vidámabb) befejezései megtalálhatók A közlegelők komédiája című könyvben. [2017 szeptemberében jelent meg a L’Harmattan Kiadónál – szerzője Takács-Sánta András, az ELTE docense, a Humánökológia mesterszak igazgatója, aki a Társadalomtudományi és a Természettudományi Karon egyaránt tanít.]
A kötet kiindulópontja a közlegelők tragédiája modell – ennek segítségével azt igyekszik sokrétűen bizonyítani, hogy

a közösségek újrafelfedezése kulcsfontosságú ökológiai válságunk megoldásában.

A közlegelők komédiája egy olyan könyv, amely miközben egy pillanatig sem tagadja a környezeti problémák rendkívüli súlyosságát, egyértelműen a kiútlehetőségekre fókuszál.

A szerző egyebek mellett két polinéz sziget magával ragadó történetén teszteli a modellt. Egy vitára ingerlő fejezetben amellett érvel, hogy a politikában zöldpártok helyett sokkal inkább helyi ökoközösségek segítségével jelenhetnének meg az ökológiai szempontok. Továbbá kutatócsoportjának bő 8 éves múltra visszatekintő empirikus kutatásai alapján vizsgálja azt is, hogy mi jellemzi a Magyarországon működő helyi ökoközösségeket (többek között ökofalvakat).

A_kozlegelok_komediaja

 

A könyv fejezetei:
A tudományt nem űrlények művelik (Előszó)
1. A közlegelők tragédiája és komédiája
2. Csendes-óceáni szigetek mint közlegelők
3. Modell az emberi bioszféra-átalakítás mögött húzódó okok rendszerezésére
4. Az ökolokalizmus vázlata
5. Helyi (kis)közösségek mint az ökolokalizmus kulcsszereplői
6. Hogyan törhetne át az ökológiai politika? – Kiegészítés a helyi közösségek kulcsszerepéhez
7. Komplex ökologikus életmód-alternatívát megvalósító helyi közösségek a vidéki Magyarországon
8. Akciókutatásaink részletesebb bemutatása és néhány eddigi tanulsága

9. Összefoglalás és fő tanulságok

A könyv kapható:
– a L’Harmattan Kiadó boltjában (Bp. V. Kossuth L. u. 14-16.) és webáruházában (webshop.harmattan.hu),
– a Zöld Boltban (Bp. XII. Kiss János altábornagy u. 35.) és webáruházában (www.zoldbolt.hu/zold- konyvtar/kozelet/takacs-santa-andras-a-kozlegelok-komediaja.html),
– az Írók Boltjában (Bp. VI. Andrássy út 45.),
– a Libri és a Líra könyvesboltok közül jó néhányban.
Továbbá megrendelhető a bookline.hu-n és az alexandra.hu-n.

 

Címkék: , ,