A Shell próbafúrásokat hajtana végre a Csukcs-tengerben, ami sokakból vált ki erőteljes tiltakozást. Így vannak ezzel azok a Seattle-i nagyik is, akik nemtetszésük jeleként kedden reggel kiláncolták magukat a helyi kikötőben.
Az amerikai szövetségi kormány a múlt hónapban beleegyezett, hogy a Shell Company az Északi-sark közelében olajfúrásokat hajtson végre. Bár az engedélyek feltételesek, ez mégis nagy áttörés a Shellnek, hiszen két évvel ezelőtt az amerikai belügyminisztérium környezetvédelmi szervezete leállította ezirányú törekvéseit, amikor felismerték, hogy a vállalat nem képes eleget tenni a szükséges biztonsági előírásoknak. A feltételek ugyanis szigorúak, a helyi kultúra és élővilág (medvék, bálnák) teljes védelme a cél.
A cég szándékai szerint az Alaszka és Szibéria között elhelyezkedő Csukcs-tengerben hajtana végre fúrásokat – amire most meg is kapta a felhatalmazást.
Számtalan környezetvédelmi szervezet fejezte ki aggodalmát a tervvel kapcsolatosan, köztük a Greenpeace is, amely évek óta folytat élénk és sikeres kampányt az Északi-sark védelméért.
Többek között hírességeket állítottak már a hadjáratuk mellé, egyik expedíciójuk során pedig zászlót helyeztek el 4000 méter mélységben az Arktisz jege alá – a “Jövő zászlaját” a sark-védők aláírásával. Küzdelmük eredményeként közel 3 millió ember érzi szívügyének a kérdést – legalábbis ennyien adták a nevüket is hozzá.
Nagyik az Északi-sarkért
Habár a Seattle-i Bősz Nagyik (Seattle Raging Grannies) nem örvend akkora ismertségnek, mint a Greenpeace, most mégis a fél világ róluk beszél. A helyi kikötőben hintaszékeiket összeláncolva ültek – békésen teázgatva és kötögetve – hogy ezzel akadályozzák meg a hozzáférést a Shell Royal Dutch fúrótoronyhoz és így hívják fel a figyelmet az Északi-sark megóvására.
A rendőrség őrizetbe vette a hat aktivistát, ami időigényes művelet volt. Az idős hölgyek hosszú szoknyában és széles karimájú kalapban üldögéltek, egy-egy kezükkel egymáshoz rögzítve. A rögzítésként szolgáló furcsa tákolmány sokféle anyagból készült és időbe telt, amíg lefűrészelték róluk. A tüntető nagyik fotói pillanatok alatt bejárták a világsajtót, újabb lendületet adva ezzel a tiltakozásnak.
Környezetvédelmi szempontból azért is aggályos a Shell fúrási ötlete, mert egy igen kényes ökoszisztémájú területről van szó. Fúrni a jeges sarkvidéken, ahol az időjárás gyorsan változik, katasztrofális bukáshoz vezethet. Itt egy szerencsétlenség beláthatatlan következményekkel járna, márpedig az olajfúró tornyokkal, illetve olajszállító tankerekkel történ(het)nek balesetek, ahogy azt a múltban is tapasztalhattuk.
A két talán legismertebb baleset az 1989-ben Alaszka közelében elsüllyedt Exxon Valdez tragédiája, illetve 2010-ben a British Petrol (BP) vállalatnak a Mexikói-öbölben felrobbant fúrótornya, ami ökológiai katasztrófát okozott a térségben: hatalmas és visszafordíthatatlan pusztulást eredményezett a terület növény- és állatvilágában. A BP bírósági pere mostanra lezárult és kártérítésre kötelezték a céget, kérdés persze, hogy lehet-e pénzzel kárpótolni, helyreállítani az okozott károkat…
A fenntartható fejlődés definíciója szerint úgy kell kielégítenünk jelenlegi igényeinket, hogy ezzel ne korlátozzuk a jövő nemzedékeit ugyanebben. Öröm látni, hogy az idősebb generáció tagjai milyen mértékben átérzik ennek súlyát és állnak ki meggyőződésük mellett – a nagymamák az unokákért és a dédunokákért.
