Nyár a városban – Városklíma és humán komfort

Megyeri Nóra
Szerző: · 2016-08-22 | 16:26· Fókusz

Egy-egy kánikulai napon a városban izzadva a legtöbben erőteljesen vágyódunk arra, hogy elmeneküljünk a betondzsungelből vissza a természetbe, mert ott sokkal inkább képesek vagyunk elviselni, sőt, akár kellemesen tölteni a forró nyári napokat. Mit tehetünk, ha kénytelenek vagyunk városi környezetben átvészelni a kánikulát?
Pécsett beszélgettem városklímáról a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék egyik kutatójával, Dr. Kántor Noémivel.

 

 

Mitől függ a hőérzet?

 

Hőérzetünket – vagyis hogy mennyire van melegünk vagy fázunk éppen – több meteorológiai tényező együttese határozza meg: a léghőmérséklet, a hősugárzás, a levegő nedvességtartalma és a szélsebesség.

A légmozgás hűsítő hatása egyértelműnek tűnik, azonban csak addig működik, amíg a léghőmérséklet alacsonyabb, mint 33°C – amely érték körülbelül a bőrünk átlagos felszínhőmérséklete. Ennél melegebb levegő esetén hiába fúj a szél, csak a meleget hozza felénk és nem tud hőt elszállítani a testünktől.
A légnedvesség hatása szintén a léghőmérséklettől függ, ha magas, akkor a nagy légnedvesség eredményeképpen fülledtnek érezzük a levegőt és a verejték nem tud elpárologni rólunk, ilyenkor nem érvényesül a párolgásból fakadó hűsítő hatás.

Minél magasabb a léghőmérséklet és a hősugárzás, annál inkább melegünk van.

A léghőmérséklet különbség árnyékos és nem árnyékos területek között meglepően csekély, alig 0,5-1°C, a hősugárzás azonban jelentősen csökken árnyékban. Amennyiben °C-ban fejezzük ki a hősugárzás hatását, akkor egy napos nyári napon a különbség akár 20-30°C is lehet egy árnyékban és egy napon lévő ponton állva. A többi paramétert is figyelembe véve az érték 10-15°C a hőérzetünkben.

A hősugárzást, amely tehát a szubjektív hőérzetünket leginkább befolyásoló paraméter, egy nyári nap során egyrészt napsugárzás formájában kapjuk. Másrészt a szervezetünket hosszúhullámú sugárzás is éri mindenféle „tereptárgy” felől (talaj, épületek, egyéb élettelen objektumok, illetve más élőlények a közelünkben). Minél melegebb egy felszín és minél jobb a kibocsátóképessége, annál nagyobb hőenergiát sugároz ki, vagyis annál inkább érvényesül a melegítő hatása.

 

 

A pécsi Széchenyi tér vizsgálata

 

A 2010-ben Európa kulturális fővárosa címet viselő Pécs nagy volumenű beruházások, felújítások eredményeképpen nyerte el mai formáját. A belvárosban jónéhány épületet és teret élesztettek újjá. A közterek átalakításának egyik vezérgondolata az volt, hogy az ország déli területén elhelyezkedő város külsejében kövesse a mediterrán városrendezési elképzeléseket, így Pécs közterei díszburkolatot, szökőkutakat és virágos-fás ládákat kaptak.

A városi klíma és humán komfort kutatások egyik nagy kérdése, hogy az esztétikus megjelenésen túl, milyen hatással vannak a burkolattal bevont terek a nyári melegben a hőérzetünkre. Ennek számszerűsített értékére volt kíváncsi Dr. Kántor Noémi is, ezért mérési helyszínként a történelmi belváros egyik forgalmas területére, a megújult Széchenyi térre esett a választása.

Pécs, Széchenyi tér

A pécsi Széchenyi tér

 

A hőmérséklet mérésére kiválasztott nap időjárását a 30°C alatti maximum hőmérséklet és felhőmentes, derűs égbolt jellemezte. A mérés 3 ponton zajlott – a tér közepén, mint a legmelegebb ponton és két árnyékosabb területen: a „mesterséges” árnyékolók (napvitorlák) alatt és a „természetes” módon árnyat adó fák egyike alatt.

Pecs_meresipontok

Mérési pontok

 

Mérési pontok

Mérési pontok az árnyékban: fák és árnyékoló vitorlák

 

Én leginkább a Hunyadi János szobor hűs árnyékából figyeltem a műszereket és az azokat 3 percenként állítgató Noémit, mert a tér közepén már néhány perc után jelentősen romlott a komfortérzetem. Tehát megtapasztalhattam a fentebbi állítás igazságát, mely szerint az árnyékban való tartózkodás nagyban befolyásolja mennyire érezzük melegnek a meleget.
Kíváncsian vártam az estét, vajon a mérési eredmények milyen hőmérsékleti adatokkal támasztják alá az élményemet.

pecs2

Dr. Kántor Noémi és a műszerek

 

„Az igazán nagy különbségek a szubjektív hőérzetünkben jelentkeznek egy ilyen napsütéses napon” – magyarázta Noémi – „Hőérzetünket a léghőmérsékleten kívül a páratartalom, a szélsebesség és a szervezetünket érő hőhatású sugárzás szabja meg. Eme tényezők közül egy meleg nyári napon – mint amilyen a vizsgálati nap is volt – egyértelműen a sugárzásé a legfontosabb szerep. Bár a léghőmérséklet a vizsgált időszakban a kellemesen meleg tartományban mozgott (25-től 29°C-ig emelkedett 9:00 és 16:00 közt), a napon állva ezt sokkal magasabbnak érezhettük: 35–41°C-nak! Ez bizony erős hőterhelést ró a szervezetünkre, különösképpen a koradélutáni órákban (14:00-16:00).

Ha valaki a kis napvitorlák által árnyékolt padokon töltötte az idejét ezen a napon, akkor átlagosan 5.7°C-kal érezhette a hőmérsékletet alacsonyabbnak – ezzel egy egész kategóriányit javítva a hőérzetén, mert mérsékelt szintű hőstressznek tette ki magát az erős hőstressz helyett, amit a napon érzett volna. A laza lombkoronájú fa (selyemakác) árnyékhatása még ennél is kedvezőbbnek bizonyult: átlagosan 8.6°C-kal alacsonyabb hőmérséklet-érzetet eredményezett annak, aki az árnyékában pihent meg a nap során.”

Pecs_meresi_eredmenyek

Mérési eredmények

 

„Az ok, amiért a napvitorla kevésbé tudta csökkenteni a szervezetet érő hőterhelést, a következő: igaz, hogy a közvetlen napsugarakat a napvitorla leárnyékolta, de közben önmaga is felmelegedett, így hőforrássá változott. A vitorlák elég alacsonyan vannak a padok fölött kifeszítve, s az emberek feje fölött közvetlenül egyfajta infrasugárzó réteget képeznek. A fa lombkoronája nem egy egyszerű árnyékoló réteg, hanem kis levelek sokaságából összeálló egység. A levelek a napsugárzás hatására kevésbé melegednek fel, hiszen a bejövő energia egy részét párologtatásra fordítják, ezáltal is hűtve kicsit a környezetet. Fontos megjegyezni, hogy egy nagyobb és sűrűbb lombkoronával rendelkező fa (pl. vadgesztenye, hársfa, kőrisfa, ostorfa) még erősebb hűsítő hatást eredményezett volna.”

 

Ami tehát egy meleg nyári napon leginkább meghatározza a hőérzetünket városi környezetben:

  • Mennyi direkt sugárzás éri a szervezetünket – ezt elsősorban a természetes és a mesterséges objektumok árnyékoló képessége szabja meg.
  • Milyen a felszínburkolat sugárzás visszaverő képessége. A gránittömbök reflektivitása nagy, ezért az ilyen felületeken való tartózkodás extra sugárterhelést jelent a szervezetünknek.
  • Milyen mértékben melegszik fel a felszíni burkolat, tekintve, hogy annak függvényében önmaga is hőforrássá válik. A városi környezet mesterséges burkolatai sajnos hajlamosak felmelegedni, s utána mintegy „padlófűtésként” funkcionálnak.
  • Ezenkívül fontos még a terület szellőzése – vannak-e a légmozgás útjában álló objektumok, amelyek akadályozzák a levegő mozgását.

 

Összességében a legjobb, amit tehetünk szervezetünk kímélése érdekében – amennyiben kénytelenek vagyunk városban tölteni a forróbb napokat – , ha minél kevesebbet tartózkodunk a mestereségesen burkolt városi tereken. Helyettük inkább a városi parkokat részesítjük előnyben! Minden esetben, amikor lehetséges, inkább árnyékban várakozzunk és sétáljunk a tűző napsütés helyett!