A design – vagy ahogy “magyarosítva” használjuk – a dizájn fogalma nehezen megragadható. Mindenki érti, de ha mélyebben belemegyünk, hamar kiderül, hogy mindenki egy picit mást ért rajta. Ahogy a kanadai dizájner, Frank Dudas mondta: “Minden, ami nem véletlenszerűen jön létre, az tervezés eredménye.” Azaz a dizájnereknek köszönheti létét, akik ezáltal formálják, alakítják szépérzékünket, életminőségünket.
Vajon a dizájnerek alkotásaikon, termékeiken keresztül képesek a fenntarthatóságot is közelebb vinni, kézzelfoghatóbbá tenni az emberek számára?
Magyar ökodizájnereket kérdeztünk arról, hogy:
1. Melyek lesznek a jövő városlakóira váró legnagyobb kihívások?
2. Mit tehet a művészet a fenntarthatóságért?
3. Neked mit jelent az “ökodizájn”?
4. A termékeidben/alkotásaidban hogyan jelenik meg ez a szemlélet/üzenet?
FészekRészek
– Bergovecz László
A feltett kérdéseknek két okból is örülök: egyrészt, mert teljesen relevánsak érzem őket, másrészt, mert ezekkel a kérdésekkel gyakran szembesülök, amikor a munkámban vagy a mindennapjaimban döntéseket hozok.
1. Úgy gondolom, hogy ha a fenntarthatóság nem lesz az égisze az ember mindennapjainak – a használati tárgyaktól elkezdve a táplálékunkon keresztül, a közlekedésen át a viselkedésig mindenben – akkor az emberiség nem lesz “fenntartható”. Ezt kívánom alkotóként megelőzni példamutatással, konkrét tettekkel és lépésekkel. A helyes döntések előre visznek mindenkit, nemcsak engem. A szeretet és az az élmény, ami e köré a gondolkodásmód köré fonódik. Én azt gondolom, hogy senki sem szeret “rossz arc ” lenni. A nyersen, vagy egyenesen megmondók is a mesebeli “jó ügyet” szolgálva vágják a másik arcába az igazságukat. Legyen így akkor is, amikor információt közlünk, vagy éppen válaszokat keresünk. A szándék a fontos, ami a cselekvést előzi meg. És csakis így mondhatjuk el majd magunkról, hogy mi megtettük, ami rajtunk állt.
2. A művészet, mint az érzékek összekapcsolására képes médium felelőssége nagy – csakúgy, mint egyébként mindannyiunknak –, és ha érdektelen marad, azzal nagy károkat tud okozni.
A művészetet azért lehet leginkább felelősségre vonni, ha nem jelez egyértelműen. Mit is értek ez alatt? Még az öncélú alkotásokban is az egyetlen feladatszerű kihívás a reflexió. Ám az, hogy az adott alkotás konkrét céllal, kifelé akart-e kommunikálni, vagy csak spontán és iránytalan önkifejezésből készült-e, egyátalán nem fontos. Létezésével ugyanis akarva vagy akaratlanul, de életre hívta a párbeszédet. Akkor vérzik csak el, ha nem érthető, hogy miért kapta az adott formát, és akkor van létjogosultsága, ha egyértelmű, hogy nem csak a véletlen műve. Az alkotás meg kell, hogy tudjon állni önmagában is, ami mintegy metszete egy gondolatnak vagy érzésnek, amit természetesen a civilizáció “kényszerít” a művészen keresztül a műbe. Minden kreáció kommunikál még hosszú idővel a születése után is. Tehát a produktum maga is a nyelvet képviseli, ezzel is üzenetet visz át. Kutya kötelessége tehát megfelelni a fenntarthatóság irányelveinek!
3. Minden esetben, amikor egy kérdésre válasz születik – esetemben egy adott kihívásra válaszoló bútor készül el – teljesen természetes elvárás, hogy az alkotás ellenálljon a civilizációs erróziónak. Azaz a termék élettartama ne legyen bekalkuláltan időzített (tervezett elavulás – a szerk.), hogy újabb vásárlásra buzdítson. A gyártás, készítés során a toxikus melléktermékek minimalizását szem előtt tartva választjuk ki a matériát és annak kialakítását, valamint törekszünk az anyagtakarékosságra. Ha a termék még reflektál olyan igényekre is, mint például a bútorok esetében a könnyű szállíthatóság és a kreatív játékosság, akkor ezzel további energiát takaríthatunk meg.
4. Korunk kihívásaira nemcsak az egyedi igény szerint elkészített bútoraimmal reagálok, hanem egy új szemlélet elhintése is célom, amikor a vásárló tudatossá, szinte alkotótárssá válik. Tudom, hogy az igények mindenkiben élnek, éppen csak a lehetőségek nem adottak. Az idő és az erőforrások hiánya szokta fojtogatni a véleményt és az ízlést. A segítségemmel az általánosan elterjedt – mert jól kommunikált – tucattermékekhez szokott vásárló a közvetlen élettere kialakításakor a saját személyiségét is megmutathatja, hiszen a bútorok az ő ötletei és direkt igényei szerint készülnek el.
Ne érjük be rövid élettartamú tucatáruval! Erre nyújt alternatívát a FészekRészek koncepció.
Eco-Design Team – Reök Cecília
1. Design szempontjából a jövő legnagyobb kihívásai: elviselni az egyhangúságot, a sablonosságot (a kreativitás és az egyéniség hiányát). Általános értelemben pedig: életben maradni, annyi környezeti ártalom között. A legsúlyosabbak ezek közül a hulladék-felhalmozódás, a veszélyes anyagok, sugárzások, a káros-anyag kibocsátás, a termőterületek és az élővilág károsodásának következményei, valamint az embert érő káros pszichés ingerek (pl. stressz).
2. A művészet rendkívül sokat tehet a fenntarthatóságért, amennyiben a természeti környezetet védő és nem romboló alkotásokat hoz létre.
3. Az ökodesign egy egyetemes fogalom, mely összetett szempontrendszeren alapul, alapja egy olyan felelősségteljes tervezési szemlélet, mely a tárgyak teljes életciklusát vizsgálja, szem előtt tartva a környezetünk megóvásának szempontjait.
Termékeink kategóriák szerint:
– Öko-öltözékek és kiegészítők,
– Öko-ékszerek,
– Öko-ajándék- és dísztárgyak,
– Öko-bútorok és lakberendezési tárgyak.
Szolgáltatásaink között pedig:
– Öko-divattervezés,
– Öko-dekoráció és enterieur,
– Öko-kiállítás, rendezvény, workshop,
– Öko-csapatépítő tréning,
– Öko-divatbemutató szervezése és lebonyolítása szerepel.
Cirrhopprecycle – Balogh Kinga
1. Városiasodunk. Többet bocsátunk ki, nagyobb az ökológiai lábnyomunk, nyomás alatt vagyunk, felgyorsultunk. Ezért is fontos, hogy odafigyeljünk. Mert nekünk lesz jobb… és persze a gyermekeinknek. Mindennél fontosabb lesz a lassabb életre való tudatos törekvés, a zöld területek megőrzése, növelése – például a lakatlan házak újra használatba vétele által – vagy további városi, közösségi kertek létrehozásával. Ez valós közösségteremtést, egy nyílt életszemlélet elterjedését eredményezheti, mely a népünkre oly jellemző elidegenedést is pozitív irányba fordíthatja. Szerintem jó úton járunk, ha azt nézzük, hogy egyre gyakoribb a helyi alkotók, termelők felkeresése – hiszen az egyediség, a kis szériás “gyártás”, a helyi ízek és az ebből következő életérzés felbecsülhetetlen. Ide tartozik még a barter terjedése is. A közösségi portálokon egyre gyakoribbak a csereberékre létrejött csoportok, a zöld szervezetek által létrehozott ruhacserék. Nagyon fontosnak tartom még, hogy az állami szervek lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a városi ember kommunkálhasson velük és biztosítsanak lehetőséget a városlakók kreativitásának kibontakoztatására, azaz vonjanak be minket a várostervezésbe.
2. A művészet közelebb került az emberhez, pontosabban az ember vált érzékenyebbé a művészet iránt. Nagyobb a befogadás, a kibontakozási lehetőség, az inspiráció. Persze fontos, hogy szűrjük a hitelest. Amit tehetünk, hogy bevonjuk az alkotásba az embert, workshopokat szervezünk és nyitottak maradunk. Bemutatkozási lehetőségeket biztosítani a környezettudatos művészeknek az egyik legfontosabb feladat, akár összefogással. Az edukáció sem elhanyagolható – példát mutatni a gyerekeknek. Valahogy megőrizni a kreativitásukat és megmutatni nekik, milyen fantasztikus dolgokat lehet készíteni látszólag már használhatatlan tárgyakból.
3. Az ökodizájn számomra életforma, hiszen ebben élek. Gyakorlatilag mindent felhasználok magam körül. Teljesen megváltozott a gondolkodásom. Az anyagok mindig érdekeltek, szeretem megismerni a tulajdonságaikat, kihozni belőlük valami mást. Például a pillepalackkkal majdnem egy évig kísérleteztem, hogyan lehetne belőle nem gagyi, esztétikus ékszert létrehozni. De a pólókból készült ékszereknél is mindig felmerül valamiféle új vagy elfeledett hagyományos technika, melyet fel tudok használni a készítéskor.
4. A 10 éves fiam eleinte nem vette komolyan az ékszereimet. Akkor értékelődött fel a tevékenységem a szemében, amikor a barátai érdeklődve és csodálkozva tapogatták az ékszereket az egyik hétvégén, amikor átjöttek hozzánk. Megmutattam nekik, hogyan készülnek. Pár napja pedig a fiam megkérdezte: “Anya, mi lenne, ha én is hasonló dologgal foglalkoznék felnőtt koromban, mint te?” Na, ez a csúcs, azt hiszem….
Olvasd el Ökodizájn az alkotók szemével 2. című cikkünket is!
Pingback: Letölthető Ökodizájn könyv | ReCity Magazin()