A megosztáson alapuló gazdálkodás (sharing economy) egyik külföldön már jól bevált, s lassan Magyarországon is ismertté váló „műfaja” a lakás- illetve otthonmegosztás. Lényege, hogy a lakásunkat, vagy annak egy részét – amikor éppen nincsen rá szükségünk – meghatározott időre másoknak adjuk át, vagy épp fordítva: mi vesszük igénybe idegenek otthonát.
A lakásmegosztásnak számos formája létezik. Ezek egyike az úgynevezett couchsurfing, amit magyarra kanapébérlésnek, vagy kanapészörfnek szokás fordítani. Ilyenkor nem az egész lakást, csak egy „kanapét” – azaz szállást – biztosítunk a házunkba-lakásunkba érkező vendég számára anélkül, hogy pénzt kérnénk érte. A felajánlott szállásért cserébe mi is számíthatunk arra, hogy hasonló feltételekkel látnak vendégül bennünket egy idegen országban.
Mindehhez előzetesen be kell lépnünk a CouchSurfing nevű online közösségbe, s az oldal regisztrált felhasználójaként máris 120 000 helyszín közül választhatjuk ki a nekünk tetsző úticélt, vagy válogathatunk a nálunk megszállni vágyó jelentkezők közül.
A 9 millió tagot számláló CouchSurfing közösség főoldalán lévő jelmondat – „Oszd meg az életedet!” – emellett azt is tükrözi, hogy a kanapészörf nemcsak az ingyenes szálláslehetőségről szól.
Amikor valakit befogadunk a lakásunkba, nemcsak az otthonunkat osztjuk meg vele, hanem egy időre az életünket is; ehhez pedig a vendéglátó –„host”– s a vendég –”surfer”– részéről egyaránt nagyfokú nyitottságra és bizalomra van szükség.
A CouchSurfing elindítója, a bostoni Casey Fenton épp ezeket a pozitív tulajdonságokat tapasztalta meg egy 2004-es izlandi utazása során: Fenton nem akart hostelben megszállni, ezért levélben fordult 1500 ismeretlen izlandi fiatalhoz, hogy befogadná-e őt valaki néhány éjszakára. Meglepetésére több mint ötven szállásajánlatot kapott, s a pozitív tapasztalatok hatására, az Egyesült Államokba visszatérve, néhány társával együtt megalapította a hálózatot.
A vendéglátásnak ez a formája nemcsak a nyelvtanulást segíti, hanem toleranciára nevel, s hozzájárul a különböző népek és kultúrák közeledéséhez is – vallják a CouchSurfing alapítói, akik szerint a vendéglátás során tulajdonképpen
Az elsősorban fiatalok körében népszerű kanapészörfnek már Magyarországon is egyre több híve van, bár ellenzői is akadnak: az idegenekkel szemben nálunk még mindig sokan bizalmatlanok.
A CouchSurfing hálózat mindenesetre igyekszik biztonságossá tenni a szállásadást és a szállásfoglalást – a biztonságra való törekvés egyébként minden lakás- és otthonmegosztással foglakozó közösségi projektre jellemző –, ezért a regisztrálás során számos fontos információt elkérnek tőlünk. De érdemes is magunkról – érdeklődési körünkről, szokásainkról, vendégeinkkel vagy a vendéglátóinkkal kapcsolatos elvárásainkról – minden lényegeset megosztanunk, és persze az is fontos, hogy mi is alaposan tájékozódjunk az otthonunkban megszállni kívánó utazókról.
Ha a szállásadónak pozitív tapasztalata van a vendégéről, s ezt meg is írja a közösségi oldalon, ez referenciaként szolgál a későbbiekben az utazó számára.
Egy hazai, couchsurfingről szóló blog szerzője is a referenciák és az előzetes tájékozódás fontosságára figyelmeztet:
„Mielőtt valamelyik kérésre igent mondasz, először le kell csekkolni a surfer [szálláskereső] adatlapját. Ha sok barátja és főleg pozitív referenciája van, akkor megnyugodhatsz. Én egy olasz srácot azért utasítottam el, mert nem volt semmi referenciája amellett, hogy több mint egy éve tag. Ez nekem kissé “gyanús” volt. Én is írok véleményt a vendégemről, hogy milyen couchsurfer volt, hogy viselkedett, és ő is fog rólam írni, hogy milyen vendéglátó voltam. Az oldalamon a (remélhetőleg) sok pozitív referenciára a későbbiekben lesz szükségem, amikor én akarok utazni.”
A Budapesten lakó Marosi Erika két éve tagja a hálózatnak, s már hat utazót látott vendégül:
„Először egy pakisztáni fiút fogadtam, majd török, olasz, izraeli és spanyol vendégem volt. A spanyol lányt a nyelvtanulás miatt is választottam: levélben megbeszéltük, hogy ő naponta egy órát tanít engem spanyolul, én pedig cserébe megmutatom neki Budapest nevezetességeit. Persze a közös városnézés során is spanyolul beszélgettünk, ami nagyon hasznosnak bizonyult. A tervek szerint pedig a jövő nyáron én utazom hozzá Valenciába. A többi vendégem is szimpatikus volt, de mivel csak egy-két éjszakát töltöttek nálam, mélyebb ismeretséget nem tudtunk kötni. Azért az izraeli és a török fiúval néha váltunk Facebook-üzenetet.”
Kajári Norbert, aki 5 éve regisztrált, rendszeresen utazik couchsurfinggel:
„Sok helyre eljutottam, s szinte mindig pozitív élményeim voltak. Általában olyan vendéglátókat keresek, akik nem csak a lakásukat, hanem az idejüket is megosztják velem. Párizsban például egy hajón laktam két zenész fiúval, s mivel én is klarinétozom, jókat zenélgettünk együtt. Chilében egy haciendán laktam egy hétig, és szinte családtagként kezeltek: vásároltunk és főztünk együtt, én pedig magyaros marhapörköltet készítettem nekik.”
A couchsurfing tehát az utazáson és az ingyenes kanapébérleten túl többféle dologra is használható: van, aki azért regisztrál, mert szeret ismerkedni, mások a nyelvtudásukat akarják fejleszteni, és akadnak, akik egyszerűen csak jobban meg akarnak ismerni egy adott országot, kultúrát és elegük van a hotelek személytelenségéből.
A hotelek uniformitásával szemben kínál alternatív szálláslehetőséget a 2008 óta működő Airbnb (eredeti nevén AirBed & Breakfast) nevű közösségi hálózat is, melyben magánszemélyek adhatnak ki szobákat vagy egész lakásokat rövid időszakokra. Az Airbnb révén egyedi és minőségi szálláshoz juthatunk közvetlenül a lakástulajdonostól, ami jóval olcsóbb, mintha szállodában laknánk.
A hálózatot három huszonéves fiatal – Brian Chesky, Joe Gebbia és Nathan Blecharczyk – alapította, akik az ötletet a saját életükből merítették: a lakásukban egy matracot „adtak bérbe” turistáknak, hogy ki tudják fizetni a lakbért.
Az ötlet bevált: a közösségi szervezet oldalán a 2008-as indulás óta több mint 4 millióan foglaltak szállást; jelenleg a világ 34 ezer városában találhatunk magunknak lakóhelyet, s csak Budapesten több mint 1000 felkínált szállás közül válogathatunk.
A szálláshelyet az oldalon díjmentesen lehet hirdetni, viszont a szállásadóknak 3, a vendégeknek 6-12 százalékos díjat kell fizetniük az Airbnb-nek a foglalás árából.
A hálózat működtetői úgy vélik, a rendszer rendkívül biztonságos: a részletes felhasználói profiloknak köszönhetően a házigazdákról és a vendégekről is minden fontos információt megkaphatnak az oldalra látogatók. A kiadandó lakásnak természetesen megfelelő állapotúnak kell lennie, de mivel a vendégek véleményezik a szállást, a lakás kiadójának is érdeke, hogy minden rendben legyen.
A couchsurfinghez hasonlóan mind a szállásadónak, mind a vendégnek számos szabályt illik betartania – az Airbnb még frappáns „oktató” filmmel is segíti a felhasználókat, hogy mi mindenre érdemes figyelniük.
Tóth Vica Bécsben keresett és talált lakást családja számára az Airbnb segítségével:
„Mivel két kicsi gyerekkel mentünk, ezért fontos szempont volt, hogy ne kelljen sokat utazni velük a városban. Tíz szállásadónak küldtem levelet, s végül egy gyerekes család otthonát választottuk, ahol még a játékokat is használhattuk. Sokkal barátságosabb és kényelmesebb volt így lakni, a lakás tulajdonosai a közeli boltokat, játszóteret is megmutatták nekünk.”
A takarékoskodás mellett az otthonosságra való törekvés vezérli azokat, akik nyaralásuk során a lakás-vagy otthoncsere mellett döntenek. Ahogy a neve is mutatja, az üdülésnek ezt a módját választók meghatározott időre kicserélik a házukat-lakásukat, azaz egymás otthonában szállnak meg.
Ez a forma azoknak ideális, akik nyitottak más kultúrákra és emberekre, s akik nem annyira turistaként, mint inkább helybéliként szeretnének megismerkedni a választott várossal vagy országgal.
Több weboldal is foglalkozik otthoncserével, az egyik legismertebb és legnagyobb a HomeExchange, mely 1992 óta működik és már több mint 55 ezer taggal rendelkezik.
– foglalja össze missziójuk lényegét a magyarul CsereOtthonnak keresztelt közösségi oldal.
A csere lebonyolításához természetesen mindkét félnek számos szabályt be kell tartania, és a couchsurfinghez hasonlóan a cserepartnereknek érdemes előzetesen minden fontos dolgot tisztázniuk egymás közt.
Magyarországon sokan gondolják úgy, hogy a saját lakásuk nem lehet vonzó egy külföldi számára – ha egy „lepukkant” körfolyós épületben, vagy egy lakótelepi panelházban laknak –, de a tapasztalatok nem ezt mutatják: igenis van igény egyszerűbb lakóhelyekre is, hiszen külföldön sem él mindenki luxuskörülmények közt. Vannak, akik attól ódzkodnak, hogy ismeretleneket engedjenek a lakásukba – pedig ha a CsereOtthon által javasolt szempontokat figyelembe véve mutatjuk be magunkat és a lakásunkat, sokszor több mindent tudunk meg egymásról, mint azokról a rokonokról-ismerősökről, akiket aggály nélkül engedünk be az otthonunkba.
S mivel a csere kölcsönös bizalmon alapul, mindkét félnek érdeke, hogy ne okozzon csalódást a másiknak. Az otthoncsere során az egymásban megbízó felek gyakran még az autójuk, kerékpárjuk használatát is átengedik partnerüknek, és számos olyan információt osztanak meg a lakásukba költözőkkel – hol célszerű a környéken vásárolni, milyen helyi nevezetességeket érdemes megnézni –, melyeket az útikönyvek esetleg nem is említenek.
A közösségi oldalon az egyik felhasználó például így számol be a csere eredményességéről:
„Feleségemet eleinte nehéz volt meggyőznöm, de kész tények elé állítottam: egyszerűen bejelentettem, hogy a húsvéti szünetben kilenc napra Umbriába megyünk ingyen, cserébe a mi lakásunkban lesznek az ottani házigazdák. Bejött a dolog, semmi nem tűnt el a lakásunkból, mindent rendben találtunk. Összességében nem lett olcsóbb a nyaralásunk, mivel a szálláson megspórolt pénzt elköltöttük éttermekben és vásárlásokra. Viszont sokkal jobban éreztük magunkat, nem kellett fillérre kiszámolni az ebédre szánt pénzt, stb. Ráadásul nem turistának éreztük magunkat, hanem bennfentes helyieknek: a házigazdák könyvespolcán sok érdekes olvasmányt találtunk és a helyi kis közértbe jártunk péksüteményért és paradicsomért.”
A HomeExchange hazai Facebook-oldalának működtetői még abban is segítenek, hogy rendszeresen közzéteszik azoknak a külföldi partnereknek az ajánlatait, akik kimondottan Magyarországra szeretnének utazni.
Szintén nagy közösséget, a világ 207 országának több mint 300 ezer tagját fogja össze a Hospitality Club nevű szervezet. Az online oldalra való belépéssel nemcsak ingyenes szálláshelyet találhatunk a világ szinte bármely pontján, hanem a Klubot segítő önkénteseknek köszönhetően segítséget kérhetünk, ha bajba jutunk utazás közben, de egyszerűen tanácsért, idegenvezetésért is fordulhatunk hozzájuk.
Ha pedig valaki Magyarországon belül szeretne nyaralni, az Otthoncsere nevű hazai online közösség oldalon is kereshet magának magyarországi cserepartnert.
Mindazoknak, akik szívesen osztják meg lakásukat, szabadidejüket és élményeiket másokkal, érdemes tehát kipróbálniuk a fenti lehetőségek valamelyikét; hiszen ahogy a CsereOtthon magyarországi képviselőjének, Csallóközi Évának kedvenc Varga Domonkos-idézetében olvashatjuk:
“Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.”
A cikksorozat támogatója a Telekom.
