Adni jó, különösen, ha az ember kap is cserébe értéket.
Az áprilisban bekövetkezett nepáli földrengést követően egy magyar fiatalember úgy döntött, hogy nem vár tovább és értékesíti fényképeit, hogy segíthessen azoknak az embereknek, akik visszaadták az életbe vetett hitét.
Az Annapurna körutat megjárt, 31 éves Tóth Alexanderrel a Corvintetőn kiállított képeiről és nepáli kalandjairól beszélgettem.
Miért Nepál?
Kisgyerek korom óta vonz az a vidék. Talán az első képes emlékem is egy BBC ismeretterjesztő filmhez köthető… Hegyekkel komolyabban pedig azóta foglalkozom, hogy szenvedélyemmé vált a szikla- és falmászás, akkor találkoztam először az Annapurna körúttal is.
Gondolom, egy a húszas éveiben járó fiatalembert, aki boulderezik, a kalandvágy csalja útra. Jól sejtem?
Nem, engem személyesen egy családi tragédia sarkalt indulásra. Sokat bolyongtam, kerestem az élet értelmét, mígnem 2012-ben elérkezett a nap, amikor elkezdtem az út szervezését.
Tapasztalataid alapján mik azok a sarkalatos kérdések, amiket érdemes egy ilyen út előtt átgondolni?
Eredetileg egyedül terveztem az utam, de lelkiismeretes internetes kutakodás és fórumok olvasgatása közben 4 útitársra találtam. Emellett végigolvastam az összes kötelező és beszerezhető útikalauzt.
A legfontosabb pedig talán azt meggondolni, hogy mikor induljon az ember. Nepálban ugyanis két szezon van: az egyik az őszi, a monszunt követő, amikor a levegő sokkal tisztább, ezért több is a túrázó, az utak „zsúfoltabbak”. A másik a tavaszi, ami a hóolvadástól egészen május elejéig tart. Mi ezt választottuk, mert ilyenkor kevesebben vannak az utakon. 2013. március 13-án indultunk Katmanduból.
Az Annapurna körút hány kilométeres?
200-250 km, szakaszoktól függően, aminek a legmagasabb pontja az 5416 méter magas Thorong La.
Miként lehet felkészülni a túrára, egyáltalán milyen felszerelést vittél magaddal?
Komoly erőpróba 30 napon keresztül menetelni, szükséges a fizikai és mentális felkészültség. A túrabakancsomon és a hálózsákomon kívül minden felszerelésemet kint vettem meg, a túrabottól kezdve a meleg öltözeten át a napszemüvegig. Ezeket egyébként az út végén szétosztottam.
Utatokat segítették sherpák?
Nem vettük igénybe szolgáltatásaikat, magunk cipeltük a közel 20 kilogrammos táskáinkat. Bár az enyém túllépte a javasolt súlyt, a sok technikai kütyü miatt (kamera, fényképezőgép, laptop stb. ).
Segíts elképzelnem egy nehezebb túranapot, mikkel kellett megküzdened!
A csúcstámadás előestéjét 5100 méteren töltöttük, másnap hajnali 5-kor indultunk útnak és délelőtt 10-re értünk fel a Thorong La-ra. Az emelkedés során nagyjából minden lépést egy levegővételnyi szünet váltott, amit párlépésenként egy kisebb szünet.
A legnehezebb napom, talán az volt, amikor
Ott akartam átvészelni az éjszakát, de hál’ Istennek néhány óra elteltével a társaim rám találtak.
A túra során sátraztatok?
Nem, ez az útvonal egy ősi kereskedelmi út, amit 15-20 kilométerenként egy falu szegélyez, ahol talál az ember szerény szállást.
Mielőtt belemennénk a kiállítás részleteibe megtennéd, kérlek, hogy beszámolsz a számodra legkellemetlenebb szituációról, amit kint tapasztaltál?
A magashegyi régiókban is abszolút tapintható volt a kapitalizmus jelenléte. Egy teáért elkértek közel 3000 forintot, ami nepáli léptékben is irreálisan sok.
Tudni kell, hogy a Föld azon területe a legszegényebbek közt van jegyezve, rengetegen kéregetnek. Így történt, hogy egy csoport olyan 3-5 év körüli gyerek gyűrűjében találtam magam, akik feltették a szokásos három kérdést: van-e nálam cukor, toll vagy pénz. Egyik se akadtam a zsebembe, mire ez egyikük leköpött. Az mély nyomott hagyott bennem.
Mindennek ellenére te mégis fotókiállítást szerveztél, hogy az eladott képekből befolyt összegből támogasd az országot.
Azt gondolom, hogy a kapzsiságot a nyugati ember vitte be a világukba. Rólunk azt gondolják, hogy mindegyikünk tehetős, pénzzel kitömött turista. És hangsúlyoznám, az említett szélsőséges példa a fő túraútvonalon történt!
Volt szerencsém kevéssé ismert területekre is eljutni, ahol a nepáliak igazi arcával találkozhattam, akik minden kétséget kizáróan megerősítették bennem, hogy
Számomra nem kérdés, hogy jár nekik a segítség!
Az összegyűlt pénzt kinek ajánlod fel?
Egy CSR elnevezésű nepáli alapítványnak, akik több jótékonysági üggyel is foglalkoznak.
De terveim között szerepel, hogy idővel visszautazzak és dokumentáljam a befektetett pénz felhasználását.
Amennyiben valaki szeretne kapcsolatba lépni veled és kérdezni még a projektedről, netán képet vásárolna, az hol teheti meg?
Június 29-én este 7 ótártól lesz egy nyílt nap, amikor az érdeklődőknek lehetőségük nyílik velem találkozni és a kiállított képeket különböző méretben megvenni. Bővebb részleteket pedig az Annapurna oldalon lehet majd kapni.
Kérlek foglald össze egy mondatban, mit kaptál az úttól!
Az út során megélt katartikus élmények világítottak rá, hogy mennyire mulandó és törékeny az életem, mennyire jó élni.
Az Annapurna fotókiállítás július 16-ig tekinthető meg a Corvintetőn.
