Akárhányszor hallom, ahogy Dr. Jane Goodall csimpánznyelven üdvözli a közönségét, kiráz a hideg. Elképzelni sem tudom, miket élhetett át ő – és él át csapata mind a mai napig – a Gombe-i esőerdőben a vadon élő csimpánzok tanulmányozása közben. Nem sok emberben rejtőzik annyi erő, kitartás és higgadtság, mint a világszerte elismert és szeretett tudósban. Jane Goodall pedig úgy tűnik, ugyanilyen elismerő érzéseket táplál azok iránt, akik a növények felfedezésére tették fel az életüket.
Szerencsére Dr. Goodall néhány évente ellátogat Magyarországra, köszönhetően nagyrészt a hazai Jane Goodall Intézet (JGI) munkatársainak, akik igyekeznek elérni, hogy az évente 300 napot utazó, ma már 81 éves hölgy kis országunkban is eltöltsön néhány éjszakát.
Idén júniusban két előadást is tartott a MOM Kulturális Központban, amelyek közül az egyik új könyvének, A remény magvainak (Libri Kiadó, 2015) bemutatója volt. Ha bárkiben felmerülne a kétség, hogy egy, a növényvilágról írott Jane Goodall könyv nem lesz olyan jó, mint az eddigiek, nagyot téved. Erről Michael Pollan, a felelős étkezés közismert szószólója is biztosít minket, aki szerint
Angliától Afrikáig
Jane Goodall nagy utat járt be, amíg a háború sújtotta Angliában cseperedő gyermekből világszerte elismert tudós lett. Nagy álma vált valóra, amikor előbb asszisztensként, később fiatal kutatójelöltként Louis Leakey professzor oldalán az afrikai emberszabású majmok viselkedését vizsgálhatta. Igaz, Tarzannal, első “szerelmével” (aki Goodall szerint “a nem megfelelő Jane-t vette feleségül”) nem találkozhatott, 1960-ban Tanzániában új korszakot nyitó kutatásba kezdett.
Hozzáállásával és kutatási módszereivel örökre megváltoztatta elképzeléseinket az emberek és állatok viszonyáról. Korábban ugyanis a tudósok úgy gondolták, az eszközhasználat az, amely az embert az állatoktól megkülönbözteti. Goodall nem elég, hogy az első kutató volt, aki dokumentálta a csimpánzok eszközhasználatát és húsfogyasztását, de az első, aki szembeszállt azzal az addig bevett módszerrel, hogy a kutatott állatokat nem nevük és személyiségük, hanem csupán számok alapján különböztetik meg.
Jane Goodall 23 éves volt, amikor – minden előzetes szakmai végzettség nélkül – elkezdte megfigyeléseit. Talán pont ez a fáradhatatlan, elkötelezett hozzáállás és az állatok végtelen szeretete volt az, amellyel sikerült ráébresztenie az embereket, hogy mi is az állatvilág részei vagyunk.
Megfigyelőből véleményvezér
Jane Goodall kutatásait 1963-ban a National Geographic magazin is publikálta, melynek segítségével megnövekedett a munkáját támogatók száma. Ennek eredményeképp állandó tábort építhetett fel Jane és férje, a fotográfus Hugo van Lawick Tanzániában, ahol néhány további kutató csatlakozott hozzájuk. Így született meg a Gombe-patak Kutatóközpont.
Azonban a 25 év terepen töltött kutatás közben sokat változott a Gombén kívüli világ. A növekvő népesség, a szegénység, a háborúk, a földművelés térhódítása, és egyéb emberi tevékenységek a csimpánzok élettereit is veszélyeztetni kezdték. Jane egyre több energiát fordított élőhelyvédelemre, megalapította a róla elnevezett intézetet, és
A Jane Goodall Intézet ma már közel 40 éves, jelenleg 36 országban működnek helyi szervezetei. Környezeti nevelési, természetvédelmi programjaiban több millió ember vesz részt nap mint nap. Jane évente körbeutazza a Földet, hogy személyesen adja át üzenetét a környezet- és állatvédelem fontosságáról, az emberek és a természet kapcsolatáról, a gyermekek környezeti nevelésének fontosságáról.
Az évek során olyan tudósok, hírességek és intézmények biztosították Jane-t támogatásukról, mint David Attenborough, Angelina Jolie, Dave Matthews vagy maga a Walt Disney World. Üzenete az évek múlásával semmit sem veszített aktualitásából.
Számos nemzetközi elismerésben is részesült munkájáért, többek között 2002 óta az “ENSZ Békenagykövete”, megkapta a Brit Birodalom Dámája címet és a Francia Becsületrendet.
„Minden egyes cselekedet számít”
Bár minden országban más és más programokat működtetnek a helyi Jane Goodall Intézetek, összekötik őket a Jane által képviselt értékek: a természet és embertársaink szeretete, az aktív cselekvésre való ösztönzés és a gyermekek környezeti nevelése.
A magyarországi intézet is sokszínű programokat szervez, amelyek arra igyekszenek rámutatni, hogy mindenki tehet apróságnak tűnő dolgokat a környezetért, hiszen minden cselekedetünk számít.
Tavasszal Farmoson békákat mentenek iskolás csoportokkal; év közben iskolákat látogatnak, ahol a gyerekekkel a nejlonszatyrok káros hatásairól beszélgetnek, és közösen textiltáskát festenek; havonta más-más állatmenhelyet látogatnak meg, hogy az ott felmerülő feladatokban segítsenek; és országszerte egyre több önszerveződő Rügyek és Gyökerek (Roots & Shoots) csoport indulásán dolgoznak.
A programot 1991-ben indította Goodall, és mára a világ 120 országában több mint tízezer csoportot foglal magába.
Tudsz tenni érte!
Jane Goodall új könyve, A remény magvai szintén azt az üzenetet küldi nekünk, hogy bennünk van a változtatás ereje. A remény magvai az a számtalan tudós, önkéntes és háziasszony, akik mindennapjaik során kiállnak az erdőirtás ellen, vagy az őshonos fajok és a biodiverzitás megőrzése védelmében. Mindannyiunknak megvannak az eszközei:
Új könyvében bepillantást enged élete meghatározó élményeibe: többek között a Nyíresbe és annak kertjébe – ahol a kis Jane gyerekkorát töltötte. Megismerhetjük Bükköt, azt a fát, amelyre nem mint fára, hanem személyként gondolt, akivel megoszthatja gondolatait; és láthatunk néhány általa készített gyermekkori rajzot és festményt is a Természetfüzetéből.
“Komolyabb” vizekre evezve Goodall egy egész fejezetet szentel például a génmódosított élelmiszerekben (GMO) rejlő veszélyek elemzésének, és a nagyvállalatok kapzsiságának környezetre és társadalomra gyakorolt hatásának.
A remény magvai azonban nem szitkozódó, negatív írás – ahogy Jane Goodall többi könyve és beszédei sem azok. Inkább a lelkesítő történetek erejét használja fel arra, hogy buzdítsa az olvasót. Megismerhetjük az esőerdőket védő kávétermesztőket, a hagyományos gyógyítók tudását összegyűjtő indián csoportot, és a világvárosokban burjánzó közösségi kerteket is.
Jane Goodall személyisége és üzenete inspiráció lehet azoknak, akik szeretnének aktívan tenni a természet- és az állatvédelemért. Életútja megmutatja nekünk, hogy nincs lehetetlen, hogy kitartással, odaadással és türelemmel valóban megváltoztathatjuk a világot.
