Az Abaúj térségben lévő Hernádszentandrás néhány év leforgása alatt BioSzentandrássá, egy virágzó ökológiai gazdasággá vált, ami átformálta a kistelepülés életét. E mögött gondos tervezés, egy hosszú távon önfenntartó, több lábon álló rendszer kialakításának vágya áll, ami felé magabiztosan haladnak a helyiek.
A település polgármesterével, BioSzentandrás megálmodójával, Üveges Gáborral beszélgettünk.
BioSzentandrás több mint egy ökológiai gazdaság. Mára a régió egyik legkeresettebb terméke lett, sikeres branddé vált. Milyen helyi kihívásokra kívántak választ adni a 2010-es induláskor?
Jómagam 10 éves korom óta élek Hernádszentandráson, ezért érzelmileg is nagyon erősen kötődöm a településhez. Amikor hallottam a régiek elbeszéléseit arról, hogy milyen volt a település, a térség az 1960-as, 70-es években, vagy még régebben, akkor messze nem a napjainkban tapasztalható nihilt írták le, hanem egy prosperáló, természetes módon önfenntartó települést. Aztán a 90-es években elképesztő lejtmenetbe került Hernádszentandrás és a térség is. Szétesett a korábbi struktúra, ebből következett a munkanélküliség és minden olyan erózió, ami az ország több pontján is végbement. Ha megnézzük, akkor a leginkább halmozottan hátrányos helyzetű települések az országban a klasszikus agrár és aprófalvas szerkezetű térségekben vannak. Pedig ha valaha, valakik tudták, hogy mi az, hogy önfenntartás, akkor azok ezek a kistelepülések voltak! Mára viszont elnéptelenedtek, a közösség széthullott, szellemtelepülésekké váltak. Mi nem akartunk erre a sorsra jutni.
Hernádszentandrás
Hogyan indult a munka, mik voltak az első lépések?
2006-ban kezdtük el megnézni, hogy mi és hol esett szét. Fogódzókat kerestünk a közösségen belül, törekedve arra, hogy ne ragadjunk le a felszínnél és a sebek nyalogatásánál.
Olyan ez, mint az emberi szervezet: ha bizonyos funkciók hiányoznak, akkor az egyensúly felborul és attól kezdve elindulnak a különböző leépülési folyamatok. Ha Abaúj térséget és Hernádszentandrást nézem, kifejezetten erős mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, tehát nem az alapok változtak meg.
Mi nem tudtunk úgy élni, ahogy az eleink, tehát valami bennünk borult fel.
Ez a gondolat volt az alapja minden fejlesztésnek, amibe belefogtunk. Az első évek a közösségi munkáról szóltak, hogy egymásra találjanak azok a helyi szereplők, akik még itt maradtak.
Mit gondol, mit csináltak Önök jobban, mint más települések?
Először is be kellett látnunk, hogy ez nem úgy működik, hogy csettintünk és holnaptól elindul a fejlődés, elkezdenek visszaköltözni az emberek. Felmértük – és a legtöbb közösség ezt az utat nem járja végig – hogy amennyi idő alatt szétesik egy közösség, legalább annyi időbe telik azt újraépíteni. Mi úgy vágtunk bele Bioszentandrás létrehozásába, hogy tudtuk, minimum 10 év, hogy egy tendencia megforduljon.
De nem vagyunk egy “csodatelepülés”. Eleinte nálunk is 10-ből 2 ember állt mellénk, 2-3 pedig kimondottan annak drukkolt, hogy bedőljön a projekt, a többiek meg passzívak voltak. Ezért azt mondom, hogy nemcsak szakmailag kell egy folyamatot felépíteni, hanem emberileg is. Lehet felfelé kritikát megfogalmazni, de amíg önmagunkon nem változtatunk és a saját attitűdünk bénítja meg azt, hogy egy kicsit előrébb jussunk, addig ne várjunk a közösség, a település, vagy akár az ország vezetésétől se mást.
Farizeusi a fölfelé szidás, ha mi nem teszünk hozzá helyi receptet, helyi megoldást és energiákat.
Lassan elkezdett a közösség újra élni, amiben benne volt az is, hogy az elszármazottak kapcsolati hálóval, gazdasági jellegű segítséggel is támogattak minket. Ezek hagymahéjszerűen egymásra épülő folyamatok. Mi csak ebben hiszünk és az egész vezetés filozófiája innen ered. Csak a szinergia, a folyamatok egymással való kölcsönhatásának lehet az eredménye egy tendencia megfordulása.
Szakértőkkel közösen gondolkodva jutottunk el odáig, hogy a nagyarányú munkanélküliségre a megoldást valamiféle agrárinnováció jelenthetné, mert a települést az adottságai erre teszik alkalmassá. Aztán az is kérdés volt, hogy mi lehet az a mezőgazdasági innováció, ami viszonylag kis területen, de előbb utóbb gazdaságilag is rentábilisan megvalósítható. Fontos szempont volt az egészségtudatosság is, hogy mindenféle kemikáliától mentes élelmiszereket állítsunk elő, mert úgy láttuk, ezek iránt az igény fokozatosan nő. Végül az is szempont volt, hogy mi az, amire a helyi lakosságot rá lehet nevelni egy tudatos szemléletformáló munka révén.
Hol tartanak most?
Egymásra épülő fejlesztésekkel jutottunk el oda, hogy az évek alatt egy talpalatnyi földterületből 2,5 hektáros gazdaság lett. Már van melegházunk, öntözőrendszerünk feldolgozó kisüzemünk (bérfeldolgozásra is), kialakultak a hűtési kapacitások. Igyekeztünk BioSzentandrást márkává fejleszteni és megtalálni azokat a termékeket, amelyekre a partnereink igényt tartanak. 2-3 év alatt, a tőlünk vásárló gasztropartnerekkel közösen alakítottuk ki a termékpalettánkat, hiszen
sokkal biztonságosabb úgy működtetni egy rendszert, hogy tudjuk, a megtermelt árura lesz vevő.
Ezt úgy próbáltuk összeállítani, hogy a friss termékre – ami nemcsak szezonális, hanem akár melegházi kultúra is lehet – , ráépüljön a feldolgozott termékek szintje. Partnereinknek köszönhetően hoztuk be a portfóliónkba a fűszernövényeket, de vannak kézműves termékeink is, amelyek főként levendulán alapulnak.
BioSzentandrási termékek
Milyen rövidtávú terveik vannak?
BioSzentandrásból, mint ökológiai rendszerből szeretnénk egy térségi márkát építeni, további partnerek csatlakozásával. Mi jelenleg nem azzal küzdünk, hogy nem tudjuk eladni a termékeket, hanem a mennyiségi termelés biztosításával. Valószínűleg nem is Hernádszentandráson fogunk bővülni, mert a mostaninál nagyobb területet mi nem tudunk biztosítani.
Emellett sok hozzánk érkező csoport jelzi felénk, hogy szívesen töltenének el hosszabb időt nálunk és a térséget is szeretnék jobban megismerni. Ezért ökoturisztikai szolgáltatások biztosítását tervezzük. Ez egy olyan markáns és masszív lábnak tűnik, látva a készülő szálláshely kapacitásokat is, hogy reálisnak látom, hogy 2 éven belül 8-10 ember piaci alapú foglalkoztatását tudja BioSzentandrás kitermelni.
Friss, finom és egészséges
Nekem hosszú távon egy mérce kell, hogy legyen: hogy BioSzentandrást át tudjuk-e adni a valóságnak és a jövőnek, hogy működőképes-e a rendszer vagy sem? Ez fekete-fehér helyzet. Még messze nincs kész BioSzentandrás, de azt gondolom, az már egy óriási lépés, hogy úton vagyunk. Úgy érzem, nekem most ez a feladatom, ez a dolgom. És ha az ember a helyén van, akár a magánéletében, akár a szakmájában, akkor az eredmények sem maradnak el.
„Magyarországnak a VIDÉK az egyetlen tartaléka, az egyetlen hátországa, az újrakezdés földje.
Az a hely, ahol a csend tapintható, a természet egysége – melyet az emberi civilizáció szétzilált – még megteremthető, az illatok és az ízek harmóniája napi valóság, ahová az Ember ösztönösen vágyódik, ahol az Embernek jó létezni…”
(Üveges Gábor)
