Rólad mit mond a kukád?

Varga Judit
Szerző: · 2015-05-05 | 17:31· Ki

A detektíves filmekben a kedvenc részem mindig az, amikor a gyanúsított kukáját ellopják a rendőrök, hogy az abban lévő információk alapján többet tudjanak meg a valószínűsített tettesről. A szeméttel mindig szó szerint kesztyűs kézzel bánnak a zsaruk, és a számlák, lyukas zoknik, műanyag csomagolóanyag között mindig felbukkan egy-egy fél szendvics vagy néhány szelet pizza. A jelenet humoros ugyan, de elgondolkodtató is, hiszen az élelmiszer-hulladék egyre komolyabb társadalmi és környezeti gondot jelent.  
A te szemetednek mekkora része lenne még ehető?

 
 

Ehető titkaink

 
Kevés dolog van manapság, amire az ember tényleg hatással lehet – hiszen nem tudjuk, mikor lesz extrém időjárás vagy mikor omlanak össze újra a pénzügyi piacok. Van azonban egy hely, ahol biztosan mi döntünk: a konyhánk. Talán nem is gondolnánk, hogy hány globális probléma megoldása néz vissza ránk a tányérunkról, és hogy milyen erő rejtőzik egy-egy falatban.
 
Az étkezés egy intim, személyes cselekedet – sokan nem is szeretjük, ha megmondják nekünk, mit (ne) együnk. Arról pedig pláne még csak hallani sem akarunk, hogy valaki a szemetünkben turkáljon! Pedig ma már számos csoport működik világszerte, akik a kidobott, ám még ehető élelmiszerekért nem félnek belenézni (és belenyúlni) mások szemetébe.
A Kukabúvárok (angolul “dumpster diver”-ek) elsősorban nem a háztartási, hanem például az élelmiszerboltok konténereibe vetik bele magukat, és a fotóik, írásaik alapján nem hiába! Az élelmiszerboltok szigorú szabályai miatt ugyanis sok étel kerül a kukába: mondjuk azért, mert nem elég szép az alma, vagy mert közeli a lejárati dátum és már eladhatatlan a termék.
 

A “fogyasztható” kifejezés olyan élelmiszerek esetében használatos, amelyek gyorsan romlanak (pl. hús, tojás, tejtermékek). Valamennyi csomagolt friss terméken a “fogyasztható” kifejezés szerepel. A “fogyasztható” kifejezéssel feltüntetett dátumot követően nem ajánlatos a terméket fogyasztani.
A “minőségét megőrzi” felirat a hosszabb ideig eltartható élelmiszerek esetében használatos (pl. gabonatermékek, rizs, fűszerek). A terméket ezen időpont után is lehet kockázat nélkül fogyasztani, azonban előfordulhat, hogy a termék ízét veszti, vagy megváltozik az állaga.

 
A szemét mennyiségéhez persze mi, vásárlók is hozzájárulunk: például akkor, amikor a kassza mellé kitesszük a hűtött terméket, mert rájövünk, hogy mégsem akarjuk megvenni, vagy amikor összekeverjük a “fogyasztható” és a “minőségét megőrzi” dátumok jelentését.
 
 

A boltban kezdődik

 
Vannak ma már olyan kampányok, amelyek pont azokat a vásárlói beidegződéseket akarják megváltoztatni, amelyekhez az utóbbi évtizedekben általában ugyanezek a vállalatok szoktattak hozzá bennünket: ilyen a francia Intermarché áruházlánc Dicstelen Gyümölcsök és Zöldségek (Inglorious Fruits and Vegetables) kampánya, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a furcsa formájú termények is ugyanolyan finomak, mint a többi.

 
 

Te már nem kéred?

 
Az esetleg sérült, csúnya, közeli lejáratú, de még fogyasztható élelmiszer megmentésére és rászorulókhoz való eljuttatására világszerte működnek élelmiszerbankok: olyan kezdeményezések, amelyek a szupermarketekből és az élelmiszergyártó cégektől összegyűjtik a felesleget, és civil szervezetek közvetítésével szétosztják azt.
2011-ben Németországban pedig elindult egy szemléletformáló kezdeményezés, amely mára az ország határain túlra – például Pécsre, Szegedre és Sopronba – is eljutott (igaz, nálunk még egy kevésbé kiforrott formájában). Ennek lényege, hogy a boltokban összegyűlt „felesleges” (értsd: már nem eladható) és a háztartásokban felhalmozódott élelmiszer-maradékot közvetlenül juttatják el a rászorulókhoz: ételmegosztó hűtőszekrényeket helyeznek el például piacok, üzletek közelében, amelybe bárki beletehet és bárki kivehet élelmiszert. A rendszer alapvetően a bizalmon alapul, és önkéntesek segítségével valósul meg.

Ételdoboz Szegeden

Bizalmon alapul annak a hazai facebook csoportnak a működése is, amelynek tagjai a tojástól a búzáig szinte bármit elcserélnek egymással. Az Elemorzsia tagjai között főleg alapanyagok cserélnek gazdát – vagyis már a kezdeteknél megragadják a problémát, mely szerint
ami valakinek felesleg, az másnak értékes lehet.

Az élelmiszer elpazarlása ellen tehát számos fronton támadnak azok a csoportok, akik nem félnek idejüket és erejüket áldozni e probléma megoldására – vagy legalább csökkentésére. Itthon például egyre többször hallhatunk a Budapest Bike Maffiáról: biciklis önkéntesekről, akik piacokról, közös főzésekről gyűjtik össze a megmaradt ételt, és azt a szélrózsa minden irányába röpítik az olyan családokhoz, egyénekhez, akik anélkül esetleg nem vacsoráznának aznap.
Hasonló kihívásra vállalkoznak a Food Not Bombs Budapest önkéntesei is, akik felajánlott alapanyagokból főznek vegetáriánus ételeket; és a Heti Betevő csapata – önkéntesek, szakácsok, éttermek – , akik a hozzájuk csatlakozott vendéglátóhelyeken kitett perselyekben adományt gyűjtenek, vasárnaponként pedig ebédet főznek. Mindhárom csapat hajléktalanok és rászorulók számára szervez ételosztást – vagyis az éhezők számát és az élelmiszer-hulladék mennyiségét is csökkentik.


 
 

A nyúlon túl

 
Van persze olyan étel is, amivel már nem lehet mit tenni, csak kidobni. Az éttermekben keletkező moslék (például az a paradicsomkarika, uborka és saláta a tányéron, ami „biztos csak díszítés”) kezelésére szigorú szabályozások vannak, amelyek a betegségek terjedését hivatottak elkerülni. Így például nem adható (állati fehérjét tartalmazó) moslék olyan állatoknak, amiket emberi fogyasztásra tartanak (mivel valószínűleg így alakult ki a kergemarhakór); és az éttermekben megmaradt néhány adag étel – amely sosem került felszolgálásra – is csak akkor juttatható el például egy hajléktalanszállóra, ha annak a folyamatos hűtése biztosított. Mindez nehéz helyzet elé állítja a vendéglátóegységeket, amelyeknek nincs kapacitásuk rá, hogy zárás után hűtőkocsival még elvigyék az ételt egy befogadó intézménybe.
Mit tesznek tehát ők a maradékkal?

A vendéglátóhelyek elsősorban a megelőzésre koncentrálnak: a kidobott étel ugyanis a szívük mellett a pénztárcájukat is nehezíti (akárcsak a háztartásoknál). A vendégek várható számának előrejelzése, az ételek frissen, kérésre való készítése (ahelyett, hogy azokat előre megfőznék), a napi ajánlatok mind-mind olyan eszközök, amellyel csökkenthető a pazarlás. Ha mégis megmarad valami, azt sokszor zárás előtt egy órával leárazzák, vagy az alkalmazottak elfogyaszthatják helyben. Az éttermekből, kávézókból a moslékot arra szakosodott vállalatok szállítják el (ilyen például a Biofilter, a BioEU vagy a BioTrans), amelyek ártalmatlanítják is azt.
Vannak olyan vállalkozások is, amelyek kifejezetten a konyhai zöldhulladékra fókuszálnak: Budapesten például a Bioferet csapata összegyűjti az ételek előkészítése során keletkező értékes héjakat, zöldség- és gyümölcsdarabokat, és komposztálják azokat – mi pedig néhány év múlva abba ültethetjük a balkonon a paradicsom palántánkat.
 
A hulladék kezelése azonban valóban csak az utolsó lépés lehet! Sokkal fontosabb – mind otthon, mind a vendéglátóhelyeken – , hogy arra koncentráljunk: az étel érték, amiben a tápanyag mellett emberi munka, víz, táptalaj és napsütés is rejtőzik. Ha ezt elpazaroljuk, akkor a Föld egy darabját dobjuk ki.

Címkék: ,