Saint Vincent, a harmadik világ rejtett paradicsoma – 4. rész

A cikksorozat előző részei a Karib-térség természeti problémáiról, a vidéket sújtó trópusi viharokról, hurrikánokról, földcsuszamlásokról valamint a vízszennyezettségről, a túlhalászatról és az óceáni élővilág veszélyeztetettségéről szóltak. Mint tudjuk az ehhez vezető okok egyike, a környezeti felelősségvállalásunk hiánya, rossz szokásaink vagy egyszerűen tudatalanságunk. Hogy Saint Vincent szigetén mi a helyzet, azt ebben a részben taglalom.

A 16.500 fős főváros, Kingstown a sziget populációjának több mint 16%-át teszi ki. A sziget teljes kereskedelme, ami szinte kizárólag importálásra korlátozódik, itt zajlik. Hatalmas hajók, áruszállító járművek, rakományozó hangárok, konténerek mellett a helyi farmerekből álló zöldség-, gyümölcs- és halpiac monopolhelyszíne. Mégha a „vincyek” az alapterményeket a helyi farmerektől vásárolják is, a szupermarketek konzervárui, tartós élelmiszerei ellepik a bevásárlókocsikat.

Nincs más választás, ugyanis mióta (az előző részekből kiderült miért) a helyi növénytermesztés és állattenyésztés leállt, az USA-ból érkező olcsó GMO-s termékek kitöltik a piacot. A gond nemcsak az, hogy a helyiek egészségi állapota rohamosan romlik és a cukorbetegség népbetegséggé vált, de a tonnányi hulladék is a szigeten marad.

A hulladék “eltűntetése”

Mivel nincs fejlett hulladékfeldolgozó üzem, sem kormányzati stratégia a hulladékgazdálkodást illetően, ezért feltehetően a hulladék nagy részét elássák, elégetik vagy a tengerbe vetik. A szemetelés gyakorlata pedig természetes gesztus, teljes nyugalommal dobálnak el a járókelők bárhol bármilyen kiürült csomagolást. A kifőzdék, sütödék, gyorséttermek mind polisztirol ételszállító dobozokba tálalják az ételt, akkor is, ha nem elvitelre, hanem helyben fogyasztásra rendelünk. Számos pozitív példa van arra, milyen növényi alapú, de legalábbis lebombló anyagokból készülhetnek tálalók, evőeszközök. Lehetnek ezek kukoricából, cukornádból, pálmalevelekből, repapírból és egyéb környezetbarát anyagokból, de a gyártási és forgalmazási áruk nem tudja felvenni a versenyt az olcsó műanyag termékekkel.

A „vincyek” szemetelési szokása részben épp arra vezethető vissza, hogy valaha banánlevelekből fogyasztották ételeiket, kókuszdióból ittak és ezeket használat után eldobták. A jól berögzült viselkedési formát pedig az információ hiánya miatt nem sikerült megszüntetni. A szigetlakók ugyanis nincsenek tisztában a környezetszennyezés következményeivel és kockázataival.

Oktatással a változásért

Segítségre és oktatásra van szükségük, melyet a helyi civil szervezetek és klímaaktivisták megpróbálnak biztosítani. Tematikus, környezeti nevelési órák iskolai bevezetésébe, újrahasznosító workshopok tartásába és helyi szemétszedő akciók lebonyolításába én is bekapcsolódtam, és hatékony eredményeket értünk el a gyermekek és fiatalok körében. Ők azok, akiknél sikerrel lehet szemléletformálás révén eredményeket elérni, mert az idősebb korosztály sajnos szkeptikusan vagy érdektelenül közelít a környezetvédelem és a klímaváltozás témáihoz.

 

Címkék: bamboo, csomagolás, hulladék, leaf product, Saint Vincent, szemétszedés, szemléletformálás