Sorozatom ezen részében az előző bejegyzésektől – a környezeti változások részletezésétől – kicsit eltérően Saint Vincent kézműves hagyományait és helyi termékeit mutatom be. Ez mégis releváns kapcsolódás az eddigi tematikához, hisz a szigetlakók elsősorban újrahasznosítanak, DIY és kreatív upcycling metódusokat használnak, helyi bio termékeket állítanak elő, mindezt úgy, hogy ezek a modern kifejezések teljesen ismeretlenek a „vincy start upper-ek” körében.
A saint vincent-i kreatív ipar meglepő módon nem olyan attraktív, mint amit az afrikai vagy dél-amerikai kultúrákból ismerünk. A kézműves alkotók, kisiparosok és elsősorban a művészek többsége – részben az előző részekben említett okok miatt kivándorolt – Kanadában, az USA-ban vagy Angliában próbáltak szerencsét. Ennek ellenére a főváros utcáin ott sorakoznak a kókuszdióból, bambuszból készült táskák, ékszerek, faragott szobrok, autentikus mintákkal díszített ruhák, rizses vagy lisztes zsákokból varrt bevásárlószatyrok.
Kreatív újrahasznosítás
A kreatív újrahasznosítás legtöbbször nem tudatos a helyi “artisanok” körében. Egy szűk réteg, a saját márkával rendelkező designerek azonban sok esetben erre alapoznak és épp a környezettudatos szemléletmód és az anyaghasználat értékeli fel „upcycling” termékeiket. Ezek az alkotók butikokban vagy hotelekben állítják ki munkáikat és kénytelenek a teljes szigetvilágban gondolkodni, ha ebből a tevékenységből kívánnak megélni. Ezeknek a kisvállalkozóknak a legnehezebb a dolguk, ugyanis nagyon költséges utazni, szállítani és exportálni a szigetek között.
Helyi termékek
A helyi termékeket előállító „start up”-okból sincs sok a szigeten. Helyi csokoládét vagy kávét kizárólag 1-1 családi vállalkozás készít. Lekvárokat, befőtteket, szappanokat és biokozmetikumokat már többen gyártanak, de sajnos a többség még így is a fővárosban vásárol import árut hétvégente a szupermarketekben.
A helyi termékek népszerűsítése és a közösségfejlesztés érdekében „Farmers Market” -et szerveztünk a szigeten tevékenykedő klímaaktivistákkal, melyhez eleinte zöldség- és gyümölcstermesztők, később pedig kézművesek is bekapcsolódtak.
Lostoncoast
Az önszerveződés és önmenedzsment hiányában Saint Vincent-en nem indulnak el vagy nem maradnak fenn tartósan a szociális vállalkozás szerű törekvések. A közösség összetart, de a létfenntartás (halászás, gyűjtögetés) vagy a kikapcsolódás (zenei összejövetelek, játékok, templomi misék) szintjén nem lépnek túl. Nincs rá igény, hogy profitot vagy szakmai elismerést érjenek el, a közösségben támasztott tiszteletet pedig az egymás felé nyújtott segítéssel vagy önkéntes munkával érdemlik ki. A fiatalok között azért akad, aki nagy tervekkel külföldre vágyódik, de a kezdeti lépések megtételéhez sincs elég anyagi kapacitásuk.
Reményteljesen magam is belefogtam egy szociális vállakozásba, talált termésekből, magokból, korallokból és egyebekből lostoncoast néven egy ékszerkollekciót hoztam létre azzal a céllal, hogy pár helyi fiatal betanítása után a tevékenység átmenetileg vagy tartósan bevételi forrást jelentsen nekik. A termékek sikere ellenére ez a kezdeményezés sem váltott ki kitörő lelkesedést a helyiekből. Ez az ellentmondásos viselkedésmód, a paradicsomi tétlenkedés azonban komoly problémákhoz vezethet a sziget teljes populációját tekintve, melyeket a következő és egyben befejező részben összegzek.