Krajcsó Nellit, a Slow Budapest alapítóját 2013 őszén egy TEDxCity konferencián hallottam először a lelassulás fontosságáról beszélni. Arról mesélt, hogy Budapest telis-tele van szépséggel, eldugott, megnyugvást adó helyekkel – csak észre kellene vennünk őket. Jó, jó, de ha nem veszem fel a város pörgő ritmusát, lemaradok – gondoltam akkor. Jó, jó, de ha nem lassulok le, felőröl a város – gondolom most.
A Slow Budapest abban segít, hogy ez lehetőleg ne történjen meg!
Nemrégiben jelent meg az anti-határidőnaplótok, nagyszerű grafikával és sok-sok apró trükkel és tanáccsal, miként szakíthatsz ki magadnak némi időt a napi rohanásból. Fel is írtam a karácsonyi ajándéklistámra…
Sajnos – vagy szerencsére – pillanatok alatt elkapkodták, de lesz újragyártás, viszont a rendelők azt már csak januárban kapják meg. Addig egy szép voucher kerülhet a fa alá!
Egyébként minket is meglepett a sikere, de rendkívül boldogok vagyunk, mert ez egy pozitív visszajelzés arra, hogy az emberek igénylik a slow-t!
Mesélj a kezdetekről: mikor indult a Slow Budapest és mi adta a motivációt?
A Slow Budapest 2,5 évvel ezelőtt, 2012 nyarán indult az én személyes, erős motivációmból.
Akkoriban egy kommunikációs ügynökség munkatársaként – és egyébként egész korábbi életemben – nagyon hektikus életet éltem, aminek eredményeképp húszas éveim közepére elérkeztem egy karrier és magánéleti mélyponthoz. Ráadásul többféle stresszbetegséggel küzdöttem a munkámból, a személyiségemből és az életvitelemből fakadóan. Fáradt, rossz kedvű, céltalan és boldogtalan voltam, ami a túlhajszoltságom következménye volt.
Így épp jókor találkoztam – teljesen véletlenül – egy a slow mozgalomról szóló cikkel, aminek hatására leesett a tantusz: lassítanom kell az életemen ahhoz, hogy fenntarthatóvá tegyem! A cikk hatására elkezdtem beleásni magam a külföldi szakirodalomba. Tudatosan lassítottam az életemen és 2012 nyarán – a sok pozitív visszajelzés hatására – elindult a Slow Budapest Facebook oldalt. Ez volt az első lépés. Semmiféle üzleti tervem nem volt, egyszerűen csak
Miben változott meg az életed, mióta lelassultál?
Szinte mindenben. Korábban elégedetlen, türelmetlen voltam, az, ahogy éltem és dolgoztam, megfejelve a maximalizmusommal, ezt váltotta ki. És ez nem volt egy jó fej állapot. A boldogtalanságomért a rendszert és a sorsot hibáztattam.
Azonban ahogy a slow-val elkezdtem foglalkozni, megváltozott a szemléletmódom, a baráti köröm, az érdeklődésem, a mindennapjaim és a végén hivatást is váltottam – mert most már csak a Slow Budapestet csinálom.
Hányan alkotjátok a csapatot?
Néhány hónappal az indulást követően már előadó voltam a TEDxYouth-on és ez nagy lökést adott ahhoz, hogy ismertté váljunk.
Innentől kezdve folyamatosan jöttek az önkéntesek, az indulás óta kb. 40 ember segítette a Slow Budapest munkáját.
Idén már arra próbáltunk törekedni, hogy megteremtsük a saját bevételi forrásainkat, de nem feláldozva a célt az eszközért. A tevékenységünk slow módon, organikusan fejlődik. Programjaink kialakítása hosszú folyamat, mert addig nem lépünk ki velük a nyilvánosság elé, amíg nem érezzük őket elég jónak. Felelősséget vállalunk azért, amit elindítunk, a nevünket rakjuk mellé. Néha volt, hogy gyorsan kiadtunk valamit a kezünkből, de olyankor jöttek is a visszajelzések, hogy ez így még nem teljes – vannak is dolgok, amiket átalakítottunk az elmúlt időszakban, vannak, amiket teljesen el is hagytunk – egyesület vagyunk, de a piac minket is validál.
Nekem a munka folyamatos flow élmény, ami a csapatnak is köszönhető, akik rendkívül értékes és lelkiismeretes emberek, így együtt nagy tudás és kreativitás összpontosul a Slow Budapestben.
Tagjai vagytok nemzetközi slow szervezeteknek?
Létezik slow food és citta slow (lassú város) mozgalom, ezek egy tőről fakadnak, kiterjedt hálózatuk van helyi képviseletekkel és tagdíjjal. Nagy világszervezetek ők már, expokkal és európai lobbival, ami nekem már a slowság határát súrolja.
A slow life és a big city vonallal, amivel mi foglalkozunk, azaz hogy hogyan legyél kiegyensúlyozott egy nagyvárosban, azzal szervezetten a világon sehol sem foglalkoznak ilyen szinten, mint mi, így nem is tudnánk senkihez sem csatlakozni. Persze, sokat olvasunk, és tájékozódunk, és természetesen vannak inspiráló személyiségek is, akik hatnak ránk. Ilyen például Carl Honoré, aki a legfontosabb slow könyveket írja a világon, vele kapcsolatban állunk, rendszeresen levelezünk. Ő nagyra értékel minket, úgyhogy remélem, hogy jövőre, a Slow Hetünkre meg tudjuk hívni előadónak.
Milyen programjaitok vannak?
Mindig is fontos volt számunkra a szemléletformálás, a szemfelnyitás és az inspiráció arra, hogy kicsit lassítsanak az emberek. Mindezt a gyakorlat felől megközelítve, kerülve a nagy szavakat és a tudományos, elméleti monológokat.
Tavaly indítottuk el a Slow Hetet, amivel eredetileg a nemzetközi slow naphoz akartunk csatlakozni, azonban nem tudtuk eldönteni, hogy az összejött sok jó ötletből mit válasszunk ki arra az egy napra, így végül egy 8 napos slow hetet szerveztünk, hogy minden ötletünk megvalósulhasson.
Minden napra készültünk egy slow kihívással, és minden napnak volt egy konkrét témája, így biciklizős, DIY (do-it-yourself, csináld magad – a szerk.), semmittevős, városfelfedezős, olvasós, jógázós és beszélgetős napra bontottuk a hetet. Az együttműködéseket fontosnak tartjuk, a szervezésben segítségünkre volt többek között a Cycle Chic, az Utazó Olvasó és a Messzelátó Egyesület is.
Az Ajándékozz időt! kampányunkat egy éve indítottuk el azzal az üzenettel, hogy az ajándékozott idő a legfontosabb. Budapesten kívül Szegeden és Pécsett is megcsinálták lelkes önkéntesek, idén pedig Székesfehérváron lesz, sőt rögtönzünk egy fotózást mi is december 14-én.
A slow-ra csak a nagyvárosok lakosságának van szüksége?
Szerintem mindenkinek szüksége van a slow-ra. Ha mindenhonnan az az üzenet jön felénk, hogy gyorsítsunk, mert le fogunk maradni, akkor ennek megfelelően fogunk viselkedni. Úgy gondolom, a slow-ból korosztálytól és lakóhelytől függetlenül mindenki ki tudja venni azt, ami számára fontos.
Például mindenkivel közös “élményünk” a karácsony előtti időszakban az ajándékok utáni kajtatás, a pénzköltés miatti frusztráltság érzése.
Nem okoz örömet sem az adás, sem a kapás és pont az marad ki, ami a legfontosabb kellene, hogy legyen: a szeretteinkkel töltött idő. Ezért úgy gondolom, és látjuk is, hogy az Ajándékozz időt! kampányunk üzenete mindenhol célba ér.
Ugyanakkor a Budapest Slow Térképe egy tipikus városi problémára ad választ: az emberek többsége csak a rosszat látja a fővárosi életben. Pedig itt is sok olyan hely van, ahol ki lehet kapcsolódni!
Én Békéscsabáról költöztem fel 10 évvel ezelőtt Budapestre, ahonnan hoztam magammal egyfajta vidéki szemléletet.
Sikerült?
Igen. A belvárosban lakom, bicajjal járom a várost és a sajátomnak tekintem. Örülök, ha valami jó történik, meglátom benne a szépet, tudom, hogy hol vannak a jó helyek, otthonosan és magabiztosan mozgok. Ehhez persze kellett pár év és kellett a slow is.
A Slow Térképünk készítése egy jó alkalom volt tavasszal arra, hogy a csapatunk a szépre, a kincsekre nyitott szemmel járja be a várost. Én vállaltam magamra a VI. és VII. kerületet, aztán amikor bejött egy csomó javaslat őszre, akkor a VIII. kerületi helyeket én ellenőriztem le. A városnak ezt a részét alapból nem gondoltam túl szépnek. Végül nagyon jó volt ott bicajozni, és nézelődni, rengeteg gyönyörű és inspiráló helyet találtam, ahova jó lenne vissza-visszajárni.
Jól értem, hogy bárki javasolhat helyszínt, amit aztán ti megnéztek és ha megfelelőnek tartjátok, akkor jóváhagyjátok?
Igen, mindenki ötletét szívesen vesszük, a szempontrendszerünk pedig abból áll, hogy az a slow hely, ahol a mi csapatunk is szívesen töltene el időt. Ami nem tömeges (mint a margitszigeti Nagyrét), ami nem tipikusan kikapcsolódásra lett létrehozva és valami pluszt ad. A Gellért-hegyen is például a kevésbé ismert, eldugott helyeket választottuk ki.
Olvastam egy slow tesztet, amiben a szerző a munkanapját igyekezett lelassítani, figyelembe véve a ti tanácsaitokat. Nagyon tetszett, mert rávilágított arra, hogy a kreativitást, a koncentrációt és a hatékonyságot nem lehet 8 órán át folyamatosan azonos szinten tartani. Viszont a slow alkalmazása a munkában is segíthet.
Örülök, hogy így gondolod! A Slow@Work-ben nagyon hiszünk és sokat – másfél évet – dolgoztunk rajta, hogy mostani formáját elnyerje. Munkavállalói oldalról egyértelműen nagy igény mutatkozik rá, munkaadói oldalról már nehezebb a helyzet. Úgy gondoltuk, ez egy értékesíthető programcsomag lesz a vállalatok felé, de csak most fogjuk elkezdeni az első vállalati tréningeket.
Habár nemzetközi kutatásokra támaszkodva alakítottuk ki a programunkat és elméletben mindenki egyetért vele, a gyakorlat sajnos már mást mutat.
Mit terveztek a jövő évre?
2015-ös fő célunk, hogy a meglévő szolgáltatásainkat tovább fejlesszük, tökéletesítsük. A Slow Séták nagyon népszerűek, most lett kész a budai útvonalunk, novemberben volt az első séta. Ez biztosan folytatódik jövőre is. Szeretnénk a Slow Hetet és az Ajándékozz időt! programjainkat országossá tenni és az anti-határidőnaplónak is lesz folytatása.
December 14-én slow food főzést tartunk a Közös Láboson, a Szimpla Piac heti rendszeres eseményén.
Ezen kívül szeretnénk jövőre egyfajta klubot létrehozni, a tagjainknak, ahol a résztvevők havi slow kihívások mentén lassulhatnak velünk. Ehhez most támogatókat keresünk, és reméljük, tavasszal megvalósul.
Én pedig rendszeresen tartok előadásokat, és cikkeket, blogot írok. Hosszabb távon pedig nagyon szívesen írnék valahol egy rendszeres slow rovatot.
Egyesületként működtök – lehet hozzátok csatlakozni?
Igen, sőt célunk is, hogy növeljük a taglétszámunkat, úgyhogy várunk minden lassulni vágyót!
