Telekocsi: gyors, olcsó, közösségi

A sharing economy egyik legismertebb, Magyarországon is évek óta jelen lévő formája a megosztáson alapuló közlekedés. Habár izgatottan várjuk a jóideje “jön, jön, jön” fázisban lévő Bubi közbringa-rendszert, ezúttal egy sokkal régebbi, stabil lábakon álló és fokozatosan fejlődő közlekedési módszert vettünk górcső alá.
Ez az autós-utas közvetítő telekocsi rendszer, melynek lényege, hogy az egy irányba tartó utasok közösen utaznak. Ezzel nemcsak megosztják a költségeket és társaságot biztosítanak egymásnak az unalmas és magányos órákra, hanem a légkört is megkímélik 3-4 gépjármű felesleges károsanyag-kibocsátásától.
A legrégebbi közülük – mondhatni a téma úttörője – az Oszkár (Online Személyfuvar Közvetítő Rendszer).

Diákversenytől a cégalapításig

Az Oszkár 2007 novemberében indult el, meglepő módon nem külföldi példa mintájára, hanem hazai fejlesztésként. Prácser Attila és Gyürüs Máté, akik akkoriban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának hallgatói voltak, szombathelyiként sokat ingáztak, a vonatozást pedig idővel lassúnak és kényelmetlennek érezték.
“Akkoriban minden összejött: az egyetemen adatbázis elemzést tanultunk, korábbról már voltak programozási ismereteink, azon a nyáron felemelték a diákjegyek árát és kezdtük nagyon unni a vonatozást. Mivel az Intercityre nem volt pénzünk, személyvonaton döcögtünk Szombathelyig, ahol többnyire ülőhely sem akadt. Persze voltak ismerőseink, akik autóval jártak, na, de nem telefonálhattunk körbe minden héten mindenkit. Erre a problémánkra kerestünk megoldást, ami végül az Oszkár online telekocsi rendszer lett” – mesél a kezdetekről Gyürüs Máté.
Az ötlet körvonalazódása után szétnéztek külföldön is, hogy létezik-e hasonló fejlesztés. Németországban az ott igen népszerű Mitfahrgelegenheit-ot találták, aminél azonban az Oszkár előrébb jár.
“Van olyan dolog, amit ők még nem fejlesztettek le és a supportjuk azt írja, hogy nem is fognak mostanában, míg nálunk már 3 éve működik”- részletezi a különbséget Máté.

Fejlesztésükkel elindultak a 2007-es TDK-n (Tudományos Diákköri Konferencián), amit megnyertek, majd a másfél év múlva esedékes OTDK-n (Országos Tudományos Diákköri Konferencián) is sikert arattak.

Olvasd el “Oszd meg és…férj hozzá!” című írásunkat is! 

A bizalom elnyerése

Az Oszkár lassan indult növekedésnek, először az egyetemi diáktársak körében terjedt el, majd egy-két kisebb online újság írt róluk, aztán meglepetésükre az egyik nagy kereskedelmi TV csatorna is készített velük egy riportot, ami már elégnek bizonyult ahhoz, hogy bekerüljenek a köztudatba. Onnantól kezdve szépen, fokozatosan fejlődött a rendszer.
Pénzük ugyan nem sok volt, de igyekeztek – akkor és most is – a felhasználói igényekre gyorsan reagálni és folyamatosan fejleszteni.

“Azért is tudtunk türelmesek lenni, mert mindig volt munkahelyünk, így az Oszkár megmaradhatott a “hobbinknak”. Ha robbanásszerű növekedésre számítunk, akkor csalódásként éljük meg az elmúlt 7 évet, de

Ezt pedig nem lehet egyik napról a másikra elnyerni. Ehhez az emberek gondolkodásmódját is át kellett alakítani, meg kellett értetni velük, hogy ez nem stoppolás – amitől sokan ódzkodnak – ez egy másik, sokkal megbízhatóbb típusa az utazásnak” – magyarázza Máté a lassú fejlődés okait.

Ennek érdekében a rendszert már a kezdetekkor úgy alakították ki, hogy minden regisztrált felhasználó – sofőrök és utasok – profiljához tartozik egy értékelőlap, amiből kivehető, hogy az adott személlyel mennyire voltak megelégedve az utastársai.
“Nemrégiben egy hölgy írt kétségbeesve, hogy a férje Karlsruhe-ból indult haza egy Oszkáros sofőrrel és már jó ideje nem jelentkezett. Gyorsan megnéztem a sofőr adatlapját, akinek 286 pozitív és egyetlen negatív értékelése sem volt. Megnyugtattam a hölgyet, hogy nincs veszélyben a férje, valószínűleg csak a telefonja merült le. Így is történt, hamarosan megnyugodva hívott fel a hölgy, hogy “megkerült” a férje” – meséli Máté.

A biztonságot növeli az is, hogy a rendszerben lehetőség van az utazás díjának online fizetésére is. Így az utas helye biztosan le van foglalva, az autós pedig akkor is pénzénél lehet, ha az utas nem jön el, vagy az utolsó pillanatban mondja le az utazást. Ekkor ugyanis a foglalót a sofőr megkapja.
Ez a fizetési rendszer Magyarországon egyedülálló: az Oszkár az első olyan piactér-jellegű szolgáltatás, ahol a felek egymás között tudnak fizetni online, biztonságos módon. A rendszer létrehozásában a PayU fizetési szolgáltató volt segítségükre, ők biztosítják az online fizetési lehetőséget.

A nemek arányának változása szintén jól mutatja a telekocsizás iránti bizalom növekedését.
“Eleinte főként férfiak regisztráltak az Oszkárra, a negatív médiahíreknek köszönhetően a nőkben sokáig élt a félelem, ami elsősorban a stoppoláshoz volt köthető. Sokan azt gondolták, ez ugyanaz csak online.”
Mátéék azonban kitartóak voltak.
“Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 7 év alatt ez az arány megfordult és ma már több hölgy utazik velünk, mint férfi.”
Jellemzően a sofőrök továbbra is férfiak, 70% körüli az arányuk.

Kik, miért és hova?

Jelenleg közel 150 ezer felhasználója van az Oszkárnak, akik havonta 25 ezer utazást bonyolítanak le, de ez a szám folyamatosan növekszik.

Korcsoport szerint a 29-34 év közöttiek közül kerül ki a legtöbb utas, míg a sofőrök többségének életkora 33-36 év közötti. Ebből az szűrhető le, hogy ők az a korcsoport, akik még sokat utaznak, rendelkeznek saját autóval, valószínűleg nincs még gyermekük, aktívak és nyitottak.
De ez nem jelenti azt, hogy csak ebből a szűk korcsoportból kerülnek ki a felhasználók!
“Előfordul olyan is, hogy ha egy anyuka utazott már az adott sofőrrel, akkor inkább vele küldi el a kamasz gyerekét a nagyszülőkhöz és nem a távolsági buszra teszi fel. Sőt, még nyugdíjasok is vannak az utasok között, miközben ők nagyon olcsón vagy akár ingyen utazhatnának tömegközlekedéssel. Ők azért választják az Oszkárt, mert háztól házig viszik őket, ami nagy könnyebbséget jelent nekik, ha sok a csomagjuk vagy nem a legjobb az egészségük. Nekik megér ennyit” – sorolja a rendhagyóbb eseteket Máté.

Az Oszkárt előszeretettel ajánlják a hazai fesztiválok szervezői is, akiknél egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság. Az első megkeresés 5 évvel ezelőtt a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN)-től érkezett.
“Az elmúlt években mi is nagyobb hangsúlyt fektettünk erre a területre, így ma már több fesztivállal működünk együtt, hiszen a mi utasaink nagyrészt az ezekre a rendezvényekre járó korosztályból kerülnek ki.”

Az Oszkár segítségével akár külföldre is utazhatunk.
“A legnépszerűbb város München, az elmúlt 1 évben 30 ezer utazás törént Budapest és München között. Hazai viszonylatban a Budapest-Pécs távolság a legnépszerűbb, csak a következő 2 hétben 700 utazás van már most meghirdetve. Az itt közlekedő autók 70%-os kihasználtsággal mennek, ami azt jelenti, hogyha feladsz egy hirdetést, mondjuk 3 szabad hellyel, akkor a matematikai valószínűsége annak, hogy egy utasod sem lesz, elhanyagolható.”

A telekocsizásnak a szolgáltatás része is fontos, hogy a segítségével eljutsz A-ból B-be, de

“Az így kialakult ismeretségekből akár barátság, sőt, szerelem is szövődhet, hiszen akivel utaztál már és szimpatikus volt, azt újra választhatod.
Már Oszkáros baba is született!” – nevet Máté.

Az út vége…

Mindezek után kíváncsiak voltunk, vajon hányan járulnak hozzá az Oszkár zavartalan működéséhez.
“Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki egész nap “Oszkározom” – mondja Máté.
“Az alapítótársamnak van egy félállása mellette, a marketinget egy barátunk csinálja és még 3-4 beszámlázós ember tagja a csapatnak.”

A telekocsizás ma már nem ismeretlen fogalom Magyarországon és ez nagyrészt Mátééknak köszönhető. Azonban úgy vélik, van még hova fejlődniük:
“Úgy érezzük, hogy messze még a csúcs, bőven lehet még növelni a felhasználók körét. Például Németországban a tömegközlekedés egyik alternatívájaként tartják számon a Mitfahrgelegenheit-ot, ott egy keresőn belül válogathatsz a vonatutak, a távolsági buszok és a telekocsi “ajánlatai” között. Nálunk erre sajnos még nincs lehetőség” – zárja a beszélgetést Máté.

A telekocsizás sokkal több, mint üde színfolt a közlekedési lehetőségek palettáján. Persze, lehetne azon vitatkozni, hogy a vonatok károsanyag-kibocsátása alacsonyabb, mint a gépkocsiké, de ha az egyedül egy autóban utazó kényelmi sofőrök száma ezzel csökkenthető – és valljuk be, kevés olyan embert ismerünk, aki, bár van autója, inkább volánbuszra vagy vonatra száll – már környezetvédelmi szempontból is megéri!
Semmit nem veszíthet, aki kipróbálja, hiszen azon túl, hogy a költségek megoszlanak, gyorsan, kényelmesen és jó társaságban töltheti el az utazás unalmas óráit.

Címkék: károsanyag-kibocsátás, közlekedés, közösség, telekocsi,