Az ökológiai problémák és környezetvédelmi kérdések megjelennek napjaink művészeti installációiban is, méghozzá igen erőteljes, figyelemfelkeltő és lényegre tapintó módon.
Keserű Katalin Széchenyi- és Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész tárlatvezetésével tekintettem meg az ÁGAK Természetművészet-Változatok kiállítást.
A művészet egyidős az emberiséggel, az alkotások pedig mindig az adott történelmi kor legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak.
Jelenünk egyik kiemelkedően fontos témája az ember természethez való viszonyának újragondolása, az, hogy felismerjük a minket körülvevő élővilág fontosságát és végre megálljt parancsoljunk az értelmetlen és az életünket hosszútávon ellehetetlenítő – tevékenységeinkből fakadó – pusztításnak.
A mai kor művészeit, akárcsak a tudósokat, mélyen foglalkoztatja ez a problémakör és véleményüket alkotásaikban is kifejezik– műveiken keresztül mesélnek a környezetpusztításról és a természeti környezet óvásának fontosságáról.
Ember és természet viszonya
Létezik egy egységes gondolat az ember szerepéről, helyéről a természetben, vagy inkább többféle nézőpont jellemzi a kortárs művészetet ebben a kérdésben?
A Műcsarnokbeli kiállításon látottak és hallottak alapján kirajzolódott egy egységes vélemény, mégpedig az, hogy természetidegenné vált a civilizációnk, a művészet pedig keresi, kutatja az életadó természet jeleit a világban. Nem csupán az erőforrást látja benne, hanem szükségét érzi, hogy rehabilitálja, gyógyítsa azt – jelezze, hogy élő minőségről van szó.
Az alkotóművészek megfogalmazzák a nehéz helyzetbe került természet jogait és felhívják a figyelmünket, hogy szükségünk van a természetre ahhoz, hogy életben maradhassunk. Olyan témakörökből merítenek alkotásaikhoz, mint a gazdasági haszonszerzés túlkapásai és a folyamatos természetpusztítás. A mai civilizációt kultúraellenesnek találják, de már kiderült, hogy a kultúra elvesztése nem jó számunkra, mert elveszítjük a valódi értékeket.
A vélemény egységességét alátámasztja, hogy a kiállításon a magyarok mellett láthatóak voltak erdélyi, iráni, mexikói, új-zélandi, New York-i és indonéziai alkotások is.
A természet, mint műalkotás
A kiállítás számomra egyik legmegkapóbb darabja az Ima címet kapta alkotójától. A mexikói kiszáradt faágat az ottani hiedelemvilág, hagyomány szerint gyógyító erejű papíranyaggal vonta be a művésznő. Az installáció elkészítése türelmes és aprólékos munkát igényelt.
Az ág árnyéka jelentőségteljes, mert „aminek van árnyéka, az élő” vallják a mexikóiak – az árnyék támasztja az élőt. Megjelenik a spirituális erők bevonása is a természetgyógyításába, a rítus és a közösségi rítus fontossága.
Százezer falevél a címe ennek az életnagyságú fa-rajzolatnak. Egy éven keresztül készült az alkotás, ráadásul egy létrán fokról fokra haladt a művész az élethű ábrázolás érdekében. Nekem először az jutott eszembe, hogy mekkora odafigyelést igényelhetett ilyen módon ábrázolni egy fát és az üzenete is világos: figyelnünk kell rájuk.
Az iráni művész Földmunkák című installációja aktivitásra buzdította a látogatókat – kőhengerek homokban történő görgetésével rajzolhattunk a homokban. A kőhengerek különféle motívumok – hal és kígyó – lenyomatait tartalmazták. Örömteli élmény, ha az ember saját maga formálhatja a műalkotást.
A földalatti élővilág jelentőségére és óvásának fontosságára hívja fel a figyelmet a maga egyszerűségében és nagyszerűségében a Fennmaradó életek című alkotás. Szigorú figyelmeztetés, hogy meghalljuk mi zajlik a földben, a földfelszín alatt. Az itteni élővilágnak fontos szerepe van a természeti ciklusokban, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk – hatalmas mennyiségű szemetet tárolunk a föld alatt, ide helyezzük el azt, ami már feleslegessé vált számunkra, veszélyeztetve a földalatti életeket is.
A művek a Műcsarnok ÁGAK Természetművészet-változatok című kiállításán voltak megtekinthetők 2016. július 27. és október 16. között.