Tudásmegosztás – kivel, mikor, hogyan?

Bodnár Zsuzsa
Szerző: · 2014-10-30 | 16:29· Fókusz

Ha egy közösségi szolgáltatás használóivá válunk, vagy tárgyainkat, lakásunkat megosztjuk másokkal, rengeteg ismeretet adunk és kapunk: használati eszközök és szolgáltatások közös használata valójában elképzelhetetlen a hozzájuk kapcsolódó információk cseréje nélkül. Az ilyen spontán folyamatok mellett persze a tudásmegosztásnak számos más, ennél jóval tervezettebb formája is létezik.
De vajon mennyire ismertek és elterjedtek ezek a hazai gyakorlatban?  
 

A fogalom jól ismert a közgazdaságtanból: a cégeken, vállalatokon belüli jelentőségének, gazdaságélénkítő szerepének hangoztatása ma már szinte közhelynek számít. Ugyanakkor a „Szervezeti tudásmegosztás Magyarországon 2013/2014” című felmérésből az derül ki,  hogy a vállalatoknak csak 37 százaléka rendelkezik tudásmenedzsment-stratégiával. Pedig Tomka János kutató, egyetemi tanár, A megosztott tudás hatalom című könyv szerzője szerint a vállalatok számára létfontosságú, hogy motiválják munkatársaikat a tudásmegosztásra, s a tudásmenedzsmentet integrálják a napi munkába. S bár az említett felmérés válaszadóinak  95%-a azt állítja, azért osztja meg a tudását, mert segíteni szeretne másokon, a kutató szerint a gyakorlat mást mutat:
„Saját tudásunkból igyekszünk megtartani magunknak annyit, amennyit csak lehetséges, ugyanakkor mások tudására úgy tekintünk, mintha az a miénk lenne”.
A tudás szervezeten belüli áramlásának három legfőbb akadálya – derül ki a felmérésből – a pozícióféltés, az érdektelenség és a bizalom hiánya.

Vannak azért kedvező jelek is: ahol például léteznek vállalaton belüli közösségi technológiák, vagy ahol engedik a külsős alkalmazások használatát, ott a munkatársak nagy arányban igénybe is veszik azokat.

Gönczöl Enikő tanár, oktatási szakértő szerint a tudásmegosztás „hazai deficitjének” több oka van.  
„Ahhoz, hogy élvezni tudjuk a tudásmegosztás előnyeit, szemléletváltásra van szükség.

Félre kell tenni magunkban a birtoklás vágyát, az önzést, a szűklátókörűséget, saját tudásunk alul- vagy túlértékelését.

Intenzív és értékes tudásmegosztás persze csak olyan emberek között jön létre, akik bíznak egymásban. A ma uralkodó, társadalmi szintű bizalomhiány nem kedvez az ilyenfajta szemléletváltásnak” – véli a kutató.


Tudásmegosztó hivatás: tanár 

 
            Szerencsére a negatív tapasztalatok ellenére számos kezdeményezés és vállalkozás létezik, melyek a tudásmegosztás jó gyakorlatát népszerűsítik.
Az oktatás területéről az egyik legismertebb példa a Nádori Gergely és Prievara Tibor által szerkesztett tanarblog.hu nevű oldal. A több szakmai díjjal elismert, már nyolc éve létező TanárBlog célja, hogy a digitális eszközök oktatásban való használatával ismertesse meg a tanárokat: a blog cikkeit és ötleteit évente mintegy 40.000 tanár olvassa-használja. Több száz óravázlat, tananyag közül válogathatunk a tananyagpiac.hu oldalon is, ahol a regisztrációt követően ezeket akár le is tölthetjük és szabadon felhasználhatjuk a tanítás/tanulás során.

Jó gyakorlatokat találunk a Ped2 nevű oldalon: ezt olyan pedagógia szakos egyetemisták írják, akik egy berettyóújfalui kistérségben található zsáktelepülésen, Toldon végeznek önkéntes pedagógiai munkát és drámajátékok, kézműves foglakozások, szabadtéri és társasjátékok tapasztalatait osztják meg másokkal. 

Az említett oldalak nemcsak a tanárkollégák számára írt tanítási ötletek miatt említésre méltók, hanem azért is, mert a tudásmegosztásnak a tanórákon, a diákok körében alkalmazható különféle formáit – elsősorban a kooperatív tanulási-tanítási módszereket – népszerűsítik.

A felnövekvő nemzedék számára csak akkor lehet a versengés helyett a tudás megosztásának gondolatát vonzóvá tenni, ha már az iskolában megismerkedhetnek ennek előnyeivel.

Ráadásul a digitális nemzedék tagjai ma már nemcsak „fogyasztani” akarják a tudást és a tananyagot, hanem „előállítani” is – vallja a TanárBlog egyik szerkesztője, Privera Tibor, aki arról számolt be egy konferencián, hogy diákjainak lehetőségük van saját tanulási útvonalakat bejárni, önálló témákat választani; emellett kipróbálhatják, milyen tankönyvet írni, milyen azt tanulni, amihez kedvük van, vagy éppen arról írni, amiről szeretnének. Az újfajta módszer lehetőséget teremt a diákoknak arra, hogy egyéni utakat járjanak be, ugyanakkor felelősségre is neveli őket.
A már nem iskolás korú, de tudásra szomjazó felnőtteknek sem kell lemondaniuk a színvonalas kurzusok virtuális látogatásáról. 2012-ben indította két, az amerikai Stanford Egyetemen oktató professzor a Coursera oldalt, ahol a világ legnevesebb egyetemeinek online képzéseit végezhetik el a regisztrálók – ingyen. Igaz, diplomát nem ér, de oklevelet igen, az így megszerezhető tudás értéke pedig szinte felbecsülhetetlen. Hasonló oldalak még a NovoEd, az OpenLearn, az edX és Magyarországon a Virtuális Egyetem nevű platform.


Fogyasztó ÉS szolgáltató

 
A tudás megosztásának az interneten számos formája létezik: a web 2.0 világában az egyén mint tartalomszolgáltató jelenik meg, aki különféle online közösségek tagjai közt oszt meg ötleteket, információkat. Utazás, főzés, vagy gyereknevelés – érdeklődésünknek vagy munkánknak megfelelően választhatjuk ki azt a témát és oldalt, ahová és ahonnan tartalmakat tölthetünk fel vagy le. De mindig érdemes tisztában lennünk azzal, hogy az adott portál vagy website milyen felhasználói feltételekkel működik és milyen adatvédelmet biztosít számunkra.
Magyarország piacvezető receptoldala, a napi 130 ezer látogatóval működő NoSalty például kontrollált közösségi tartalmat ad strukturált formában; az oldal összes felhasználója szabadon elérhet és használhat minden tartalmat.

 A legnagyobb közösségi tudás- és tartalomszolgáltatót, a 2001 óta működő többnyelvű, nyílt webes világenciklopédiát, a Wikipédiát – melynek alapötlete egyébként a Galaxis útikalauz stopposoknak című regényben jelent meg először – önkéntesek írják: a projektnek hagyományos értelemben vett főszerkesztője nincs, a szócikkek íróinak viszont általában el kell fogadniuk bizonyos alapszabályokat.

A nyílt szerkesztésnek vannak hátrányai: a Wikipédiát számos bírálat éri szócikkeinek szakmailag nem elenőrzött és garantált színvonala miatt. Mindenesetre a modern tömegkommunikáció lehetővé tette, hogy a fizikai korlátokon átlépve kapcsolatba kerüljünk bárkivel.
Varjú Zoltán számítógépes nyelvész úgy véli, a „globális falu” metaforának „talán a Twitter felel meg a legjobban, ahol a hasonló érdeklődési körű emberekből sok-sok közösség kialakult, melyre tényleg tekinthetünk faluként. Vannak hangadók, vannak akik többet csiripelnek, mások inkább csak figyelnek.”
A globális falu virtuális közösségei és az online kapcsolattartás mellett azonban továbbra is szükségünk van valódi közösségekre és találkozásokra. A kettőt egyesítik a különféle meetup-ok, melyek egyfajta alulról szerveződő szabadegyetemként működnek. A tavaly ősszel indult Green Meetup például fenntarthatósággal, környezetvédelemmel, globális, regionális és helyi problémákkal és kérdésekkel foglalkozik, s háromhetente, Budapesten szervezett rendezvényeivel szeretné elősegíteni a tudatos, zöld társadalmi fejlődést.

A közös tér és a megosztott munkaeszközök mellett a tudásmegosztás helyszíneinek is tekinthetők a Budapesten található coworking munkahelyek, azaz közösségi irodák, mint a Loffice, a Kaptár vagy a KoWerk.

Munka a Kaptárban

A coworking bárki számára nyitott napi, heti vagy havi díjért bérelhető irodalehetőség. Közös vagy különálló asztaloknál lehet dolgozni, és a nyitott irodahelyiségek mellett a tárgyalókat és nagyobb előadótereket is lehet használni, de kávézó, büfé, terasz tartozhat egy-egy helyhez. A közös irodahelyiség inspiratív lehet az ott lévők számára, akik dolgozhatnak csak a munkájukra koncentrálva, a többiektől elkülönülten, de közös kávézásra-beszélgetésre is invitálhatják a munkatársakat.
Barta Nikolett, a Kaptár értékesítési vezetője azt meséli, hogy ezek az ismeretségek sok esetben barátsággá vagy munkakapcsolattá fejlődnek:

“Számtalanszor előfordult már, hogy az ügyfeleink egymás ügyfelei lettek.”

Klementz Anna, a Loffice társtulajdonosa pedig egy nemzetközi konferencián tartott előadásában fejtette ki, milyen előnyök rejlenek a coworking munkamodellben:
„A 21. században a szomszédainkat sem ismerve, izoláltan élünk, miközben ha a környezetünktől segítséget kapunk, akár attól, aki a szomszéd asztalnál dolgozik, könnyebben sikerre vihetjük vállalkozásunkat. A közösségi irodahasználat a nyitott gondolkodást serkenti, a bérlők sokszínűsége által fogékonyabbá tesz a trendekre, és dinamikusabb fejlődést generál.” 

A tudásmegosztás egy másik válfajára jó példa a KreaNod nevű vállalkozás: ez egy gyűjtőoldal, ahol a pályázók különféle marketingeszközöket terveznek, a megbízók pedig válogathatnak a jelentkező kreatívok munkáiból. Az oldal segítségével a megrendelő és a pályázók folyamatosan kapcsolatban állnak egymással, így érve el, hogy az elképzelésének megfelelő alkotás szülessen. 

 
Jó érzékkel, kellő odafigyeléssel – és persze megfelelő technikai háttérrel – tehát számos közösség tagjaként élvezhetjük a tudásmegosztás előnyeit. Merjünk kezdeményezők és nyitottak lenni, megéri!

 
A cikksorozat támogatója a Telekom.

 

 

Címkék: , ,