Városi séta 2.

Oswald Gábor
Szerző: · 2014-08-01 | 15:09· Ökoszalon

A napi rohanásban sokszor a környezetünkre és egymásra sem figyelünk oda. Pedig, ha egy pillanatra megállnánk, észrevennénk, hogy milyen színes élővilág vesz minket körbe. Ennek a ténynek az emberi egészség szempontjából is fontos, pozitív szerepe van, ugyanis minél változatosabb a környezetünk, annál jobb lesz a közérzetünk.

Olvasd el “Városi séta 1.” című írásunkat is!

Egy vidám hang  

 

Gyakran megtörténik velünk, városlakókkal, hogy jártunkban-keltünkben madárcsicsergést hallunk. Nincs ebben semmi meglepő.
Azonban manapság, mivel mindenki rohan, csak ritkán állunk meg és nézünk körbe, így azt sem vesszük észre, hogy mi van a közvetlen környezetünkben.
Városi séta sorozatunk jelen írásában ezért most nem a konkrét helyszín dominál, hanem az, hogy a pillanat megélésének fontosságára hívjuk fel olvasóink figyelmét.

A kék cinege, sokszor becézően kékcinke (Cyanistes caeruleus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja. A nemek egyformák. A kék cinege átlagos testtömege 9-13 gramm, hossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog. Becslések szerint Magyarországon 170 – 270 ezer fészkelő pár élhet. Védettséget élvez, eszmei értéke 25 ezer forint.               Forrás: Wikipédia

Nem is olyan rég történt, hogy épp egy olyan környéken sétáltam, ahol kevés a zöldfelület, a fa és bokor, ellenben sok a panel, illetve az irodaépület. Ilyen környezetben – azt gondolnánk – nem lehet változatos élővilággal találkozni. Nekem egyébként is fárasztó napom volt, a kedvem is rossz volt és még az eső is esett. Nem is néztem semerre, csak lehajtott fejjel bandukoltam, amikor hirtelen egy hangra lettem figyelmes: az egyik mellettem lévő fáról madárcsicsergést hallottam. Azonnal kíváncsi lettem, és bár a hangját rögtön felismertem – egy cinege volt – , mégis úgy döntöttem, hogy megállok és megkeresem a kis élőlényt. Várakozásomat siker koronázta, hamarosan megpillantottam, amint egy felhő mögül hirtelen a nap rásütött az egyik ágon ugráló kis kékcinkére.

Kékcinke (Forrás: Wikipédia)

Nagyjából egy percig figyeltem a kis madarat, majd továbbsétáltam, de már sokkal jobb hangulatban, hiszen énekével felvidította a napomat.
Nem volt egy nagy esemény, nem volt médiahír, mégis jobb kedvre derültem tőle.
Sokszor szoktam így megállni és figyelni, hátha felbukkan valami. Néha megállok egy-egy fa mellett és percekig figyelek. Ennek a „szokásomnak” köszönhetem, hogy rendszeresen láthatok a városban tengelicet, cinkét, szajkót, sőt, néha mókust is.

Szeretek időt szánni erre, és mindig megéri, úgyhogy csak ajánlani tudom, hogy kövessétek a példámat, hiszen egy perc nem a világ és nem is kerül semmibe.

Címkék: