Elkészült a kérdőíves felmérés összegzése
Reggel kilépve az utcára máris reklámok százaival találjuk szemben magunkat. Óriásplakátok, szórólapok, kirakatok hívogató kínálata kelt bennünk tudat alatt olyan igényeket, melyeknek kielégítése gyors és könnyen elérhető boldogságot ígér. A kérdés azonban az, hogy a vásárlás valóban boldogabbá tesz-e minket? Ennek megválaszolására egy kérdőíves kutatást végeztem a magyar lakosság körében.
A boldogság kínálata
A boldogság mindannyiunk számára mást jelent, talán éppen ezért nem is született még rá tudományos definíció. Abban azonban egyetérthetünk, hogy a boldogság mindenki számára egy olyan állapot, amely elégedettséggel tölt el. Ennek eléréséhez mindenkinek másra van szüksége, de nincs olyan szükséglet, amire ne jelentene megoldást valamilyen termék vagy szolgáltatás, így akár azt is mondhatnánk, hogy a vásárlás boldogít és elégedettséggel tölt el.
A probléma azonban az, hogy sok esetben nem valódi szükségleteink kielégítése miatt választunk egy adott terméket, hanem mert úgy „tálalják”, hogy vágyakozni kezdjünk utána.
Tehát a minket érő hatások, ingerek (barátaink véleménye, megfelelési kényszer, trendek, reklámok, akciók stb.) mellett nem könnyű feladat a valós és vélt szükségletek megkülönböztetése.
A vásárlás pillanatában ugyanis képesek vagyunk meggyőzni magunkat arról, hogy valóban szükségünk van a kínált termékre. Még nagyobb erre az esély, ha a termék limitált számával vagy akciós árával teszik vonzóbbá.
Ma már a szükségleteink kielégítése nem az életben maradásunkat szolgálja (élelmiszer, ruházat, hajlék), határai kitolódtak a kényelmes élet megteremtésének irányába.
A magyar lakosság körében végzett kutatásomban arra kerestem a választ, hogy mennyire tesz minket boldoggá a vásárlás, külön tudjuk-e választani a valós és vélt szükségleteinket, mennyire szeretnénk megfelelni másoknak és mennyire vagyunk befolyásolhatóak.
A kutatásban 2000 fő vett részt, az ország különböző pontjairól. A kitöltők különböző korosztályú, iskolai végzettségű és keresetű emberek voltak.
Az eredmények
A kutatás meglepő és egyben szomorú eredményeket hozott. Jól látható vált, hogy amíg a kiegyensúlyozott családi életet élő és szilárd önképpel rendelkező embereket kevésbé befolyásolják a reklámok, addig a magányos és kevesebb önbizalommal rendelkezők sokkal többet vásárolnak.
„Önbizalom hiányom van, úgy érzem, az új terméktől szebb leszek, népszerűbb, vonzóbb és így sikeresebb.”
Kevésbé hatnak a reklámok azokra az emberekre is, akiket a munkájuk során több sikerélmény ér és kollégáiktól több pozitív visszajelzést kapnak. Számukra a boldogság forrása nem a vásárlás.
„Egyhangúnak és monotonnak érzem az életemet, a vásárlás jelenti az újdonságot és a változatosságot.”
A magasabb jövedelemmel rendelkezők bár jóval többet vásárolnak, mint az alacsonyabb keresetűek, mégis kevésbé teszi őket boldoggá a vásárlás. Amíg utóbbiak számára az alapvető szükségletek kielégítése a fő cél és leginkább az élelmiszerek vásárlása teszi őket boldoggá, addig a tehetősebb emberek inkább ruházati cikkeket vásárolnak.
„Kényelmességet és jobb életminőséget jelent számomra a vásárlás. Több szabadidőt vásárolhatok meg azzal, hogy életemet megkönnyítő termékeket vásárolok, például mosogatógép.”
„A vásárlás olyan, mint egy drága hobbi. Kikapcsol és levezeti a stresszt.”
A budapestieket és a nagyobb városban élőket kevésbé teszi boldoggá egy új termékek vásárlása, mint a kisebb városban élőket, és amíg vidéken az élelmiszervásárlás jelent nagyobb örömöt, addig a nagyobb városokban inkább a ruházati cikkek és a használati tárgyak.
A fiatalabb korcsoportoknál fontosabb a karrier, a vásárlás és a másoknak való megfelelés, míg az idősek 77%-ának a legnagyobb örömforrás a családjukkal töltött idő. Az életkor előrehaladtával egyre kevésbé jellemzőek az előre nem tervezett vásárlások („csak mert akciós”, „mert megérdemlem”), és egyre kevésbé jellemzőek a divathatások, a másoknak való megfelelési vágy.
Fenntartható fogyasztás egy boldogtalan társadalomban?
A kérdőíves felmérés eredményeiből jól látható, hogy a fenntartható fogyasztás ugyan elméletben egyszerűnek tűnik, de a valóságban sokkal árnyaltabb a probléma. Amíg az ország bizonyos területein az emberek a létminimum alatt élnek, és az élelmiszer vásárlása is gondot okoz (vagy más oldalról megközelítve boldogságuk forrását jelenti), addig más térségekben a tehetősebb emberek az önbizalomhiány és a magány kompenzálása végett vásárolnak. A probléma egyik oldalról szociális, másik oldalról pszichológiai kérdéseket vet fel, nem véletlenül vizsgálja a boldogság és a fogyasztás összefüggéseit, okait a pszichológia tudománya is.
A fenntartható fogyasztás kutatójaként nekem sincs könnyű dolgom. Hiszen csak azok az emberek válhatnak tudatos fogyasztóvá, akiknek létszükségletei ki vannak elégítve, boldog és kiegyensúlyozott családi élettel, valamint kellő önbizalommal rendelkeznek, hiszen ennek hiányában sokkal könnyebben befolyásolják őket a reklámok, trendek és a külvilág elvárásai.
A fenntartható fogyasztás előfeltétele tehát a fenntartható társadalom.
Pingback: A közösségi média használói boldogabbak? | ReCity Magazin()