Vigyázat! A PET Kupa függőséget okoz!

A 4. PET Kupa, habár az elmúlt évhez képest kevesebb hajóval – tizeneggyel – startolt el, minden eddiginél több hulladékot gyűjtött össze az erősen szennyezett Felső-Tiszából. 45.000 PET palack, 65 köbméter hasznosítható hulladék került a helyi hulladékkezelőkhöz. Azonban az elvégzett munka sikerét nemcsak a mérhető mennyiség igazolja, hanem az is, hogy a jelenlévőkből a Tisza – és általában a természetvédelem – iránt elkötelezett közösség kovácsolódott. Olyan közösség, amely nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, hogy az alulról jövő kezdeményezéseknek és az összefogásnak elsöprő ereje van!
Szubjektív élménybeszámoló következik.

 

Már tavaly is fontolgattam a PET Kupán való részvételt, de akkor még erősebb volt bennem a félelem: nincs vízisportos múltam, de még táborozós sem nagyon, a szemétszedés pedig – valljuk be – nem szexi. Lelkes TeSzedd! résztvevőként volt már benne részem, úgyhogy nagyjából tisztában voltam vele, mire számíthatok (a valóság végül messze felülmúlta az elképzelésemet).
Egyszóval, meghátráltam. Aztán persze, hallgatva az élménybeszámolókat, már nagyon bántam.

Hiszen a ReCity Magazin indulásakor eltökélt célunk volt, hogy ne csak bemutassunk pozitív kezdeményezéseket, hanem mi magunk is vegyünk részt ilyenekben, sőt, akár ötletgazdái is legyünk ezeknek. Utóbbi részben már megvalósult, hiszen elkészült a hazai ökodizájnereket bemutató könyvünk, megjelentettük Szepesi Zsuzsanna írónő Mesés természet c. ökomese-gyűjteményét, és a Népliget fejlesztésére is kidolgoztunk egy javaslatcsomagot 25 lelkes egyetemistával.
Azonban ezek inkább elméleti munkák voltak.
Így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy kézzelfogható eredményt hozó aktivitásban vegyek részt.

 

 

Akarom én ezt?

 

Ahogy közeledett a PET Kupa időpontja (július 1-10.), úgy nőtt bennem a félelem is: Biztos, hogy akarom én ezt? Ki fogom bírni az 1 hetet? Van ennek egyáltalán értelme? Hiszen a Romániából és főként Ukrajnából érkező szemétáradatot mi, bármennyire is lelkesek vagyunk, nem tudjuk megállítani!

És rájöttem, hogy ez az a pont, ahol a legtöbben meghátrálnak. Visszaülnek a kényelmes karosszékbe, és megmaradnak az elméleti „zöldségnél”. Pedig az igazi élmények, kalandok a lakásunk falain kívül várnak minket! Való igaz, a komfortzónánkon belül maradni biztonságot jelent. Viszont az igazán jó, felemelő dolgok ezen kívül várnak ránk.

Így hát mentem, és egy pillanatra sem bántam meg!

Július 2-án, szombaton érkeztem meg Szatmárcsekére, ahol a 12 hajó építése – fémből, használt faanyagból és rengeteg, a június 30-ai előszedés során keletkezett PET palackból – már javában zajlott.

 

Az ötletgazda Természetfilm.hu Egyesület munkáját számos szakértő – hulladékgazdálkodási, kommunikációs, rendezvényszervező – segítette, akiknek mi, önkéntesek (8-10 fő) igyekeztünk a „kezük alá dolgozni”.  Szárazjéggel és vízzel töltöttük a flakonokat, hogy megfelelő szilárdságúak legyenek, illetve az építésből megmaradókat laposra tapostuk. Sőt, a hajókon kötelező felszerelésnek számító csáklyákat is mi készítettük el!

 

 

Végre vízen

 

A hajók – a sikeres vízrebocsátást követően – hétfőn startoltak el Szatmárcsekéről. Volt köztük egész kicsi, mint az Ukrajnából érkező Papilion kétszemélyes, sátortetős ladikja és olyan „naszád” is, mint a dunaföldvári fenegyerekek, az Aztakeservit kreációja.

 

Mielőtt azonban kis flottánk útra kelhetett volna, a hajóknak többszöri ellenőrzésen kellett átesniük. Már a terveket is jóvá kellett hagyatni a vízügyi hatósággal, majd a helyszínen is szemrevételezte és engedélyezte a kész „alkotásokat” a vízirendőrség. Minden hajón kötelező volt a mentőmellény (gyerekeknek 14 év alatt viselniük is kellett), kötél, horgony, csáklya. Ezenkívül minden reggel megszondáztatták a csapatkapitányokat, hiszen a Tisza veszélyes folyó, a józanság elengedhetetlen.

Mi, önkéntesek, kenukon követtük a hajókat, egyrészt, mert a szálláshelyeken mi végeztük az előző nap zsákokban kigyűjtött hulladék szétválogatását, kilapítását; másrészt a kenukkal könnyebb volt kikötni és bevenni magunkat az ártér sűrűjébe.
Mert ott vártak minket az igazi „finomságok”! Mivel a határ közelében viszonylag gyors sodrású a Tisza, ezért a felső szakaszon jóval kevesebb szednivalónk akadt. Körülbelül a Jándi-sziget magasságában azonban megjelentek az ártéri „hulladékteknők”, azaz olyan árkok, mélyebb szakaszok, ahol megrekedtek a palackok (és félpár papucsok, hungarocell darabok).

 

Habár felkészülten mentem, hiszen a PET Kupa Facebook oldalán beszédes képeket találni az állapotokról, mégis megdöbbentett a látvány. Volt olyan szakasz, ahol nem szemétszedőnek, hanem szemétben turkálónak éreztem magam. Azaz nem az itt-ott fellelhető palackokat gyűjtögettem, hanem álltam a szeméthalom tetején, ahol a több rétegben a talpam alatt – évek óta – felhalmozódott palackokat próbáltam zsákokba tuszkolni. Mondanom sem kell, hiába, hiszen a kenu befogadóképessége lehetetlenné tette, hogy ekkora mennyiséget elszállítsunk.

Szerencsére, egy nagyszerű mobiltelefonos alkalmazásnak (Trash Out) köszönhetően a nagyobb gócpontokat megjelöltük, lefotóztuk, ha pedig sikerült megtisztítanunk, akkor azt is jelentettük. Ezzel lehetővé téve, hogy az utánunk érkező lelkes Tisza-tisztítók (reméljük lesznek) megtalálják ezeket a neuralgikus pontokat.

 

 

Szemétszedés=élmény?

 

A PET Kupa legnagyobb ereje – és ez az, ami miatt véleményem szerint évről évre egyre több természetbarátot vonz – a közösség. Olyan emberek gyűlnek itt össze, akiket nem feltétlenül a Tisza megtisztítása motivál. Vannak, akiket a hajóácsolás, a mérnöki munka hajt, vagy épp csak a barátjuk szülinapját akarják így megünnepelni (Bandisztán), megint mások pedig csak élvezni szeretnék a szőke Tisza szépségét, a természet nyugalmát.

 

De aztán, valahol a 3. nap táján történik valami… ülünk a tábortűznél, várjuk, hogy megsüljön az öngyilkos 6 kilogrammos busa, ami felugrott az egyik hajóra, szól a gitár… és megtörténik a csoda. Megszületik az összetartozás élménye és onnantól kezdve egy nagy baráti társaságként folytatjuk utunkat a Tiszán.

 

Közben – ahogy az egy kenutúrán dukál – hagyunk el dolgokat… egy-egy szálláshelyen marad a gumicsizma, a tusfürdő a zuhanyban… de mindig kerül új. Kérni sem kell, valahogy ott terem. Mindenki figyel a másikra, még rám is, pedig gyenge láncszem vagyok az evezés terén, mégsem teszi szóvá senki (köszi, srácok!).

És a gyerekek! Róluk külön szót kell ejteni! A főszervezők is magukkal hozták rutinos sarjaikat, fiúkat, lányokat, de más csapatok is családostul érkeztek. Ők pedig, mondanom sem kell, hihetetlenül élvezték a vizet, az evezést, a sátrazást és persze, a bandázást. A legkisebb, Zsombor tiszteletére, aki utolsó nap ünnepelte a 2. születésnapját, feledhetetlen koncertet adott A kutya vacsorája hajó legénysége, akik az azonos nevű zenekar tagjai. Sőt, Varga Liviusék – a résztvevők közreműködésével – megírták a PET Kupa indulóját is.

 

 

Eredmények

 

Ahogy a PET Kupa zárásán, a díjátadón Gyenes Károly, örökös PET Kalauz hangsúlyozta, az idei egy különösen jó hangulatú túra volt, ahol bár minden csapat karakteres volt, mégis sikerült egységet alkotniuk. Amit szintén kiemelendőnek tartott, hogy ezúttal fókuszba került a szemétszedés. Soha ennyi hulladéktól nem tisztították meg a Tiszát a Kalózok! Kb. 45.000 darab PET palackot halásztak ki az ártérből, ami 65 köbméternyi hasznosítható hulladékot jelent. Az elszállítását és feldolgozását az Észak-Alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. és a Térségi Hulladék-Gazdálkodási Nonprofit Kft. végezte.

 

Az idei versenyt – merthogy az összeszedett hulladékért, a taposásban való segítségért és a gyorsaságért is PETákok jártak – a FesztPet, a Gödöllői Természetfilm Fesztivál és a Médiatanács közös hajója nyerte.

A verseny PET hajós flottája: Aztakeservit, Bandisztán, EvezőSÖK, FesztPet, Kutyavacsorája, MeglePETés2, Obi van KENUbi, PAPILIO, PETemplom, Schneci, TISZA2

A “hogyan tovább” kérdésre is megvan már a válasz. Hamarosan megépül – természetesen hulladékból – a Szemétevő Szeméthajó, ami a Felső-Tiszán fogja kiszűrni az érkező hulladék egy részét – nemcsak a PET Kupa 1 hete alatt, hanem egész évben! Köszönet érte a kezdeményezés támogatóinak, akik közösségi finanszírozás keretében adták össze az ehhez szükséges 750 ezer forintot!

 

A PET Kupa függőséget okoz. Eltelt 4 nap, de a csapatok lélekben még mindig a Tiszán vannak. És számolják vissza a napokat a következő közös élményig.

 

P.s.: Sosem hittem volna, hogy egyszer így fogom hívni a szemétszedést!

 

A főoldalon látható képet Magyar Csaba készítette.