Víz/választó – Ha elfogy az ivóvíz

Doró Viki
Szerző: · 2016-09-15 | 14:19· Fókusz

Te hogyan döntenél, ha az életben maradásod lenne a tét?


Az Artemisszió Alapítvány és az InSite Drama közös programjának keretében vitaszínházi előadásokat tartottak június elején több budapesti középiskolában. A szituáció, amiben a fiataloknak állást kellett foglalniuk a következő: 2086-ban járunk és elfogyott Magyarországon a víz…

 

Az elképzelt probléma persze hazánkban – legalábbis jelenleg – nem reális, de a csökkenő vízkészlet, a sivatagosodás a világ más részein már most elvándorlásra késztet egyes népcsoportokat (elsősorban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten). A kérdés tehát messze túlmutat a környezeti válságon. Hiszen a klímamenekültek száma évről-évre nőni fog és hamar globális társadalmi problémává válhat, ami súlyos következményekkel járhat. Egy új népvándorlás kapujában állunk.

vizvalaszto

 

A közelgő kvótanépszavazás kapcsán a migráns szó pejoratív színezetet kapott, szitokszóvá vált, miközben a lakosság jelentős része – és sokszor az újságírók sem – tudnak alapvető fogalmak között különbséget tenni (pl. migráns, bevándorló, oltalmazó-menekült státusz). Azt pedig végképp lehetetlen elvárni viszonylagos környezeti és anyagi biztonságban élő emberektől, hogy képzeljék magukat a migránsok helyzetébe.

A Víz/választó vitaszínházi előadás mégis erre tesz kísérletet!

 

 

Mondd, te mit választanál?

 

Június 13-án a Budapest XIII. kerületében lévő Ady Endre Gimnáziumba látogattam, ahol két 9.-es osztály vett részt a drámapedagógusok által tartott 90 perces előadáson.

A színészek rövid jeleneteket játszottak el, amelyek végén feltettek egy eldöntendő kérdést. A diákok feladata csupán annyi volt, hogy helyváltoztatásukkal (jobbra ültek le az „igen”-t, balra a „nem”-et mondók) nyilvánítsanak véleményt. Persze, aki kedvet érzett, elmondhatta, hogy miért döntött úgy, ahogy. Sőt, arra is volt lehetőségük, hogy az érvek hatására megváltoztassák döntésüket.

És hogy miről is kellett véleményt formálniuk?

Az első, 2086. Magyarországán játszódó jelenetben a rendőrség egy zugvécé használó családot fülel le, a szomszédjuk feljelentésének “köszönhetően”. Ekkorra már csak bizonyos időszakokban szabad használni a vízöblítéses wc-t, ráadásul mindenki egy napi vízkvótával gazdálkodhat. A család (szülők és két gyerek) úgy dönt, nem élhetnek így tovább, elmennek Svédországba, ahol – állítólag – még van víztartalék. Igen ám, de a nagymama már nem bírná ki a hosszú utat. Mit tegyenek? Hagyják otthon és gondoljanak csak a gyermekeik jövőjére, vagy maradjanak és reménykedjenek a csodában…

Erős kezdés, amit a következő jelenetek csak tovább fokoztak. A diákoknak többek között olyan döntéseket kellett meghozniuk, mint hogy szárazföldön (ez a hosszabb út) vagy vízen (ez a veszélyesebb) folytassák az utat; vagy a nagy nehézségek árán elért cél után hagyják magukat kitoloncolni vagy az illegális letelepedést válasszák-e.

img_4353

Volt olyan kérdés, ahol erősen megoszlottak a vélemények

 

Bevallom, örültem, hogy a darab elején a külső megfigyelő pozícióját választottam és nem kellett döntéseket hoznom! Egészen sokkoló volt szembesülni, sőt, szinte a saját bőrömön érezni, hogy mi lenne ha… ha én kerülnék ilyen helyzetbe. Nem egy elképzelt szituációban, hanem a valóságban.

A fiatalok meglepő komolysággal, érettséggel hozták meg döntéseiket, és egyértelműen látszott (volt olyan kérdés, aminél néhányan el is sírták magukat), hogy mélyen megérinti őket a darab. Külön öröm volt, hogy nem hangoztatták a médiából ismert szólamokat sem.
Szörnyű belegondolni, de ők már az a generáció, akiknek – sajnos nagy eséllyel – ezekre a környezeti és társadalmi kérdésekre konkrét válaszokat kell majd adniuk.

 

 

Szakértők bevonásával

 

A színészek mellett meghívott szakértők is jelen voltak, akik elmagyaráztak fogalmakat és jelenlegi szabályozásokat a fiataloknak. Csáky Erzsébet migrációs szakértőtől megtudtuk, hogy a klímaváltozás okozta kényszer miatt ma még nem kapható menekült státusz, de ezen nagy valószínűséggel néhány éven belül változtat az ENSZ.

A programon részt vett Bart István, az Energiaklub elnökségi tagja is, aki a klímaváltozást, mint a társadalomra és a gazdaságra is kiható valós veszély tényét erősítette meg.

Ezenkívül egy 7 éve Magyarországon élő, Iránban született afgán fiútól, a most 19 éves Abbas Mohammadi-tól is kérdezhettek a fiatalok, aki készséggel mesélt az okokról, amiért gyerekfejjel úgy döntött, egyedül nekivág az útnak. A fiú, aki már Magyarországon érettségizett és kiválóan beszéli a nyelvet, hamarosan az állampolgárságot is megkaphatja.

Az ENSZ menekültnek tekinti azt a személyt, aki fegyveres konfliktus vagy üldöztetés miatt menekül el a hazájából. Ezzel szemben a migránsok nem közvetlen fenyegetés vagy üldöztetés elől hagyják el országukat, hanem egy jobb élet reményében, ahol munkát találhatnak, vagy tanulhatnak, esetleg újraegyesíthetik családjukat. A két csoport közül a migráns a nagyobb, tehát minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült. Azért is fontos különbséget tenni köztük, mert más szabályok érvényesek rájuk. A migránsokkal a nemzeti kormányok saját törvényeik szerint bánnak, a menekültekre azonban nemzetközi jogszabályok vonatkoznak, amit mindenkinek be kell tartania.
Bevándorlónak hétköznapi szóhasználatban – ilyen jogi kifejezés ugyanis nincs – azokat a migránsokat nevezzük, akik már hosszabb ideje tartózkodnak a választott országban. Mivel ehhez engedélyekre van szükség, semmiképpen nem tekinthető illegálisnak.
Ha egy menedékkérő érkezik Magyarországra, akkor egy jogi eljárás során kaphatja meg a menekült státuszt. De ez sem olyan egyértelmű, mert nemcsak menekült, hanem oltalmazott vagy befogadott is lehet. Mi a különbség köztük?
Ha valakit menekültként ismer el az állam, akkor a magyar állampolgárokhoz nagyon hasonló státuszt kap, az állam szükség esetén úti okmányt is kibocsát a számára.
Az oltalmazottak azok, akik jogilag nem menekültek, de fennáll annak a valós veszélye, hogy visszaküldésük esetén halálbüntetés, kínzás, megalázó bánásmód várna rájuk.
A befogadott státuszt egy évre adják (utána hosszabbítható), és magában foglalja a munkavállalás lehetőségét, azonban csak előzetesen megszerzendő munkavállalási engedéllyel. A befogadottak részére a magyar állam nem ad magyar úti okmányt. Forrás: origo.hu

 

A Víz/választó vitadarab olyan kérdéseket feszeget, amelyek mellett nem mehetünk el szemlesütve. Nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Akár menekülők, akár befogadók vagyunk.
Hosszú hetekig a darab hatása alatt voltam és gyanítom, a többi résztvevő is hasonlóan érzett. Rámutatott arra, hogy minden mindennel összefügg. Hogy a környezeti problémáknak mi, emberek vagyunk az okozói és hogy ezek nem tarthatóak országhatárok mögött. Globálisak és a megoldásukra is csak együtt, összefogással lehet esélyünk.

 

 

3 év, 13 ország

 

A program hátteréről Tarján Edina, az Artemisszió Alapítvány munkatársa elmondta, hogy a Same World nevű 3 éves projekt egyik elemeként valósult meg. A másfél éve futó projektben 13 ország vesz részt, a programok a környezeti igazságosságra, klímaváltozásra és klímamigrációra fókuszálnak. Vannak iskolai foglalkozások és tanárképzések is, ennek keretében tavaly Milánóban tartottak a résztvevő szervezeteknek egy szemináriumat, ahol az olaszok mutattak be egy a Víz/választóhoz hasonló interaktív előadást. Ezt adaptálta – igaz, más témával – az Artemisszió Alapítvány, aminek színpadra vitelét az InSitu Drama valósította meg, Bethlenfalvy Ádám rendezésében.

img_4351

Bethlenfalvy Ádám (középen), könnyen megtalálta a hangot a fiatalokkal

 

„A vitaszínház azért jó műfaj, mert nem a mi állásfoglalásunk jelenik meg benne, nem az, hogy mi mit gondolunk, hanem teret kapnak a fiatalok, hogy elgondolkozzanak ezekről a kérdésekről, és saját döntést hozzanak” – hangsúlyozta Edina.

Az utánkövetésről elmondta, hogy azzal a 7 iskolával, ahol a vitaelőadást megtartották, igen jó az Alapítvány kapcsolata.  Így rá tudtak kérdezni a tanároknál, hogy milyen visszajelzések érkeztek a diákoktól, beszélgettek-e később a témáról.

„Létezik már egy magyar nyelvű pedagógiai eszközkészlet, amit kidolgoztunk a Same World program keretén belül. Ez a tanároknak egyrészt háttérinformációt biztosít a témáról, másrészt bevihető iskolai feladatként is. Épp az Ady Gimnáziumban készítettünk digitális történeteket a migrációról. Azt is nagyon élvezték a diákok.”

Hogyan folytatódik a program?

„A vitaszínházi előadást majdnem 600 gyerek látta és nagyon jó volt a fogadtatása. Úgy érezzük, hogy van még rá kereslet, úgyhogy próbálunk rá forrást találni, hogy folytathassuk. Ami a projekten belül még várható, az további iskolai workshopok, digitális történetmesélés és tanárképzést is tervezünk” – mesélt a terveikről Edina.

 

Aki szeretne részt venni a Víz/választó vitaszínházi előadáson, az szeptember 21-én, 7 órától a Budapest Pontban megteheti!

 

Címkék: , ,