A negyvenezer lelket számláló spanyolországi Narón városa nem csekélyebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy két év alatt mintegy százezer kilogrammot adjon le a lakossága. Ez átlagosan négy kiló fogyást jelentene minden naróninak. A tervet hosszú éveken keresztül dolgozták ki helyi orvosok a spanyol egészségügyi minisztérium segítségével.
Természetesen egy ilyen léptékű közösségi kihívásban senki sem buliból vesz részt. Fogyókúrázni, maradjunk abban, nem tartozik az emberiség száz legkedveltebb hobbija közé, viszont bizonyos esetekben szükség van rá. Narón lakosságának 16 százaléka küzd túlsúllyal, ami minél tetemesebb, annál nagyobb egészségügyi kockázattal jár. Tény, hogy a testtömegindex 10 százalékos csökkenése 30 százalékkal csökkenti a szívinfarktus esélyét, és 20 százalékkal a halálozásét. Ezek azért elég ütős érvek a fogyás mellett.
Közösségi fogyás közösségi segítséggel
A kihívás, ami a jól hangzó „100 ezer súlyos ok” néven fut, idén februárban kezdődött, és 2020 elejéig tart. Ez alatt az idő alatt a résztvevők kiegyensúlyozott diétát folytatnak, sportolnak, és háromhavonta orvosi ellenőrzésen vesznek részt. A cél természetesen hosszú távú, vagyis azt szeretnék, ha a leadott kilók nem is jönnének vissza. Nevezzük ezt nyugodtan életmódváltásnak.
Kép forrása: pixabay.com
A fogyni vágyók gyakorlati segítséget kapnak a táplálkozásukhoz: a helyi éttermek naponta legalább 10 különböző kiegyensúlyozott menüt kínálnak, amit az Atlanti diéta elvei szerint állítanak össze, és főként halat, tengeri herkentyűket és zöldségeket tartalmaz. Emellett természetesen a saját receptjeiket is megoszthatják a társaikkal, melyeket dietetikus szakemberek elemeznek.
Előadásokat, workshopokat is tartanak, amelyeken „egészségfelelősöket” képeznek – mindezt azért, hogy minél többen, minél tudatosabban és határozottabban tudják képviselni a saját életmódváltásukat.
A kihívás nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is szól. A WHO jelentése szerint 1975 óta megháromszorozódott a túlsúlyos tinik aránya Spanyolországban, és öt százalékkal több az elhízott gyerek, mint amennyi az össz társadalom aránya. Ezért a gyerekeket arra biztatják, hogy gyalog, vagy biciklivel járjanak iskolába, és ebben a helyi rendőrség is partner.
Ha a nagy célt, a 100 ezer leadott kilót nem is sikerül elérnie Narónnak, akkor is mindenképpen jót tesznek saját magukkal és a rászorulókkal is, mert minden kiló súlyveszteség után egy kiló élelmiszert ajánlanak fel az élelmiszerbanknak.
Világméretű probléma
Az elhízás egyre nagyobb problémát jelent világszerte. Jelenleg ott tart az emberiség, hogy többen halnak meg a világon a túlsúly egészségügyi következményei miatt, mint alultápláltságban. A bajt nem lehet tehát bagatellizálni: a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, mozgásszervi betegségek, sőt, bizonyos ráktípusok is szoros összefüggésben állnak a túlsúllyal, de asztmát, depressziót és egyéb bajokat is okozhat.
A fenyegetés pedig itt van. 2014-ben a felnőttek csaknem 40 százaléka túlsúlyos volt, ebből az 1,9 milliárd emberből pedig 600 millió kimondottan elhízott. De ami még ennél is durvább: már az öt év alatti gyermekek közül is 41 millióan súlyfelesleggel küzdöttek.
Kép forrása: pixabay.com
Az elhízottak aránya a világban 1980 óta megduplázódott. Ha azt hinnéd, hogy ez csak a fejlett világ problémája, ki kell, hogy ábrándítsunk: Afrikában az utóbbi negyed évszázadban szintén megduplázódott a túlsúlyos gyerekek száma. Igaz, ők még „csak” mintegy 11 millióan voltak 2014-ben.
Magyarországi helyzet
A helyi viszonyokat tekintve sincsenek túl jó híreink. Magyarországon a férfi lakosság kétharmada számít túlsúlyosnak, és nagyjából minden második nő is. A kimondottan elhízottak aránya 20 százalék körül van mindkét nemnél. Ezzel Magyarország nyerte el a kétes dicsőségű, Európa legkövérebb országa címet.
A gyerekek közül átlagosan minden negyedik túlsúlyos vagy elhízott. Jelenleg körülbelül 20 ezer súlyosan elhízott gyerek él Magyarországon.
Ami még ennél is nagyobb baj, hogy a naróniakkal ellentétben, nem is igazán vagyunk tudatában a problémának: túlsúlyosak vagyunk, de nem tartjuk magunkat annak.
