És nagyvárosban sem lehetetlen!
Nagyvárosi környezetben egyáltalán nem magától értetődő a komposztálás, holott, aki igyekszik egészségesen főzni és táplálkozni, annak a konyhájában jelentős mennyiségű szerves hulladék gyűlik össze. Krumplihéj, kávézacc, fonnyadt salátalevelek, rohadt alma – csomó kidobásra ítélt dolog, egyben csupa olyasmi, amit a természet nemcsak lelkesen visszafogad, hanem kimondottan szüksége is van rá.
A komposztálás a természet körforgásának a része. A föld megtermi az ételt, amit elfogyasztunk, cserébe a hulladékot érett komposzt formájában, tápanyagként visszajuttatjuk, különben a föld egy idő után kimerül és nem terem. Akinek kertje van, annak ez teljesen természetes, magától értetődő dolog – inkább a komposzt, mint a műtrágya. Akinek viszont nincs kertje, az többnyire a szemétbe küldi a zöldhulladékot a kommunális hulladékkal együtt. Vannak egyébként konkrét számítások is: egy átlagos háztartás szemetének mintegy harmadát teszi ki a komposztálható szerves hulladék, vagyis harmadával kisebbek lennének a szeméthegyek, ha mindenki komposztálna.
De mit tehet az, aki nagyvárosban él? Négyféle megoldást fogunk bemutatni, vannak köztük egészen furcsák, de tökéletesen járható utak is.
Társasház kerttel
A legegyszerűbb, ha a társasházunknak van kertje, ahol egyébként is jelentős mennyiségű zöldhulladék keletkezik a lehulló falevelek, lenyesett ágak, lenyírt fű formájában. Meglepő, hogy például a faltól falig aszfalttal burkolt Újlipótváros magasba törő házai között milyen csodás kertek rejtőznek. Kiss Gábor tájépítész több ilyen társasháznak építette és gondozza a kertjét, és többnyire komposztáló is kerül a terület sarkába.
A komposztládát persze általában nem a megrendelő kéri, hanem Gábor erőlteti, viszont, ha már szóba kerül, szuper ötletnek tartják – azt ugyanakkor nem mondaná, hogy tolonganak a lakók a komposztáló körül. Van olyan ház, ahol senkinek sem jut eszébe levinni a krumplihéjat a vasárnapi ebédfőzés után, de olyan lakóközösségek is vannak, ahol többen is kihasználják ezt a lehetőséget.
„Talán egy tájékoztató plakátkampány sokat lendítene a komposztálási hajlandóságon” – vélekedik Kiss Gábor.
Magánkertekbe viszont minden alkalommal kerül komposztáló is, ez ma már alapnak számít, és a tulajdonosok lelkesen használják is. Az érett komposzt pedig visszakerül a földbe, ami csodát tesz a kerttel.
Egy ilyen kerti komposztálót pár óra alatt össze lehet csavarozni raklapokból. Ha nagyon igényesek vagyunk, le is kenhetjük vékonylazúrral, majd kibéleljük geotextillel, hogy tartsa a nedvességet, és már kész is a házi komposztáló – már csak meg kell győzni a lakóközösséget az értelméről.
Fotó: Kiss Gábor
Közösségi komposztáló
Ha a társasháznak nincs kertje, mégis felhorgadt bennünk a vágy a komposztálásra, még mindig három út áll előttünk. A Humusz Szövetség fenntartásában számos közösségi komposztáló működik, ahová mindenki elviheti a zöldhulladékát. Itt, az oldal alján van a lista a helyszínekről, Óbudától Sopronig, ahol hozzáértő emberek kezelik, gondozzák a komposztot.
Az persze egyáltalán nem biztos, hogy tényleg környezetkímélő dolog hetente kilométereket autózni azért, hogy visszajuttassuk a földnek, ami az övé. Maradjunk abban, hogy akinek sétatávolságra van egy ilyen komposztáló, annak megéri, akinek viszont nincs, annak más utat kell keresnie.
Erkélyen
Akinek van erkélye, vagy terasza, annak könnyű dolga van: csupán egy nagyobb vödörre vagy műanyag hordóra van szüksége, egy alátétre, hogy ne a padlóra csorogjon a nedvesség, és két deszkára vagy néhány téglára, ami az edény lába lesz. A vödör aljára gallyak és száraz falevél kerül, és már kezdődhet is a házi komposztálás.
Felmerül a kérdés, hogy mi értelme komposztálni, hiszen ha nincs kert, akkor komposztra sincs szükség. Erre többféle válasz is létezik: az egyik, hogy a házi, tápanyagban extrán gazdag komposztba elültethetjük a virágainkat, esetleg a paradicsompalántánkat, ha elfér belőle egy-kettő a teraszon. Egyébként nem olyan nagy feladat elpasszolni a kész komposztot, mindenki két kézzel kap utána, aki szereti a növényeket.
Olyanokkal is találkoztunk már, akik az érett komposztjukat, környezetvédelmi megfontolásból csak simán kivitték a parkba a bokrok alá, hiszen így sem a szeméthalmokat gyarapították, hanem visszaadták a természetnek, ami jár. Tökéletesen illeszkedik ez a megoldás a zero waste életmódhoz.
Lakásban
Attól persze, hogy se kert, se terasz, persze még mindig lehet komposztálni, méghozzá a lakásban. Ebben az esetben a „piszkos” munkát a giliszták végzik el. Állítólag remekül működik a módszer, habár mindig van egy-két, a külvilágra extrém módon nyitott gyűrűsféreg, amelyik elkalandozik a lakásban, de van, akinek ez nem gond, simán együtt tud élni vele, ha cserében viszont sokkal kevesebb hulladékot termel. Na jó, ez elsőre elég vadul hangzik… meg másodikra is, de biztos meg lehet szokni a gondolatot.
Számos megoldás létezik tehát, így egyáltalán nem kell beletörődni, hogy az a rengeteg értékes nyersanyag, ami a konyhánkban keletkezik, szemétként végezze ahelyett, hogy visszakerülne a körforgásba. Érdemes külön gyűjteni, hiszen a komposztálás is a hulladék szelektálásának – így a környezetvédelemnek fontos része.
