Távoli országokba utazni, élményeket szerezni mindenki szeret, és egyre többen és egyre gyakrabban meg is engedhetik maguknak. Ugyanakkor a légi közlekedés károsanyag-kibocsátása alapján igen környezetszennyező közlekedési mód, a turistaáradat pedig már most is hatalmas károkat okoz a célpontokon. Ha már mindenképpen menni kell, akkor etikusan tegyük, ideje megismerkedni a felelős turizmus fogalmával!
Nem véletlenül lett a 2018-as év szava a „klímaváltozás”, az utóbbi időben világszerte egyre többen és többen kezdtek el aggódni a környezetünk állapota miatt. Szerencsére sokan tettekre is váltják az aggódást, és igyekeznek hozzájárulni a maguk eszközeivel, hogy elkerüljük a katasztrófát. Sokan már arra is rájöttek, hogy a fogyasztás mérséklése, a minimalizmus, és az igényeik visszafogása is egy eszköz a cél érdekében. Kevesebbet vásárolnak, akkor is tartós, sokáig használható dolgokat, és háromszor is meggondolják, hogy szükség van-e arra, amit a kosarukba tesznek.
Aztán, az így megspórolt pénzen (vagy spórolás nélkül, mert igényük van rá) vesznek egy repülőjegyet, elutaznak jó messzire, és élményeket vásárolnak. Az élmény végül is nem tárgy, nem kell előállítani, szállítani, hát nyilván nem is környezetszennyező, ráadásul kutatások szerint az élmények sokkal boldogabbá teszik az embert, mint a tárgyak. Meg világot látni egyébként is jó és menő dolog.
Sajnos azonban a dolgok nem egészen így állnak a valóságban. Jelenleg a világon az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának még „csak” két százalékáért felelősek a repülőgépek, ám ez minden bizonnyal meredeken növekedni fog. Tavaly mintegy négymilliárd jegyet adtak el, és minden évben öt százalékkal többet, mint az azt megelőzőben. Ha ez a tendencia folytatódik (és miért ne folytatódna, hiszen a repülőjegyek egyre olcsóbbak, az utazás ázsiója pedig egyre magasabb) az előrejelzések szerint 2050-re már az emisszió 10-20 százalékát lehet a repülés számlájára írni – vagyis az összes iparág közül a légi közlekedés lesz a legnagyobb kibocsátó a világon.
Hatalmas dilemma ez egy zöld lelkű embernek, hiszen utazni jó, de valamit mégiscsak tenni kellene. Természetesen a legkézenfekvőbb a tudománytól, a technikától, a légitársaságoktól és a különböző egyezményektől várni a környezeti ártalmak csökkentését. Vannak is ilyen törekvések (habár még eléggé gyerekcipőben járnak) a környezetbarát üzemanyagoktól a „légvonal” kifejezés komolyan vételén keresztül a hatékonyabb motorokig, sokféle.
Környezettudatos reptér
Sőt, a repterek is odafigyelnek ma már a környezetvédelemre: a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér idén már másodszor nyerte el a „karbonsemleges repülőtér” minősítést, méghozzá a régióban egyedüliként. Van mire büszkének lenni: az irodai papírfelhasználástól a hőszigetelésen és a környezetbarát cateringen keresztül az elektromos kiszolgáló járművekig szinte minden téren odafigyelnek arra, hogy a lehető legkisebb legyen a létesítmény környezetterhelése. Beleértve persze azt is, hogy ha nem muszáj, ne utaztassák fölöslegesen a tárgyalópartnereiket, helyette, amit lehet, oldjanak meg telefonon vagy videó konferencia formájában.
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren Greenairport program működik
Van ebben egy izgalmas csavar: még egy repülőtér is odafigyel rá, hogy feleslegesen ne repüljenek. Pár hónappal ezelőtt Csányi Vilmos, a híres etológus egy interjúban beszéltarról, hogy a mai, robotizált világban élő emberek miként töltik el az egyre több szabadidejüket, és nem volt túl nagy véleménnyel az utazásról, de beszéljen inkább ő, idézzük: „A másik, az emberi faj szempontjából haszontalan, a megélhetéshez semmit hozzá nem adó tevékenység az utazás távoli országokba. Aki ma nem jár spanyolba, olaszba, horvátba, görögbe, az egész egyszerűen nem rendes ember. Százmilliók repülnek, és repülnek is mindaddig, míg az emberiség rendelkezésére áll ennyi sok energia. Ez óriási változás, hiszen akár csak egy évszázada pusztán az arisztokrácia utazott, és csupán az egészen extravagánsak jutottak el olyan messzire, mint például Anglia.”
Ezzel persze ma még sokan vitatkoznak, hiszen világot látni még mindig emelkedett dolognak számít. (Az persze már más kérdés, hogy a valóságban mit lát a világból az, aki három napot – péntektől vasárnapig – szán egy-egy ország vagy város megismerésére.) Sőt, azzal érvelnek, hogy a repülés emissziója még mindig kisebb, mintha kocsival mennének ugyanoda.
Igaz, viszont sokkal nagyobb, mintha nem mennének egyáltalán. Márpedig ha nem lenne olcsó repülőjegy, autóval biztos nem ruccannának ki egy háromnapos hétvégén Amszterdamba, és nem lenne olyan fontos megnézni Izlandot ősszel.
„Overtoursim”
Az utazást, és a vele járó turistaáradatot azonban nemcsak a környezetvédők nézik ferde szemmel, hanem az általa sújtott lakosság is. Ha beírjuk a Google keresőbe, hogy overtourism, gyakorlatilag az összes kedvelt úticélt kiadja, Barcelonától Velencén át Prágáig, sőt, ott van Budapest is. Bizony, már a fővárosunk lakossága is szenved a turistaáradattól.
Az overtourism nagyjából azt jelenti, amikor egy helyet elözönlenek a turisták, és ez végül több kárt okoz, mint hasznot. A Bledi-tó például a legutóbbi szezonban komoly sérüléseket szenvedett a horgászattól és a fürdőzéstől, Velence pedig belépődíjat fog szedni, mert a helyi lakosság életminősége gyakorlatilag elviselhetetlenné vált a turistaáradat miatt. Prágában a Károly hídon ma már nem átmegy az ember, hanem áthömpölyög a tömeggel, a tengerpartokon pedig, szezonban szinte egymást érik a homokban elnyúló testek. Ha reálisan nézzük, igazából senki sem erre vágyik, amikor nekivág egy izgalmas utazásnak.
Naplementére váró emberek Santorini szigetén
Természetesen nem mondjuk, hogy mindenki maradjon ott, ahol van, és mindjárt jobb lesz a világ. Van viszont alternatíva. A mindent letaroló tömegturizmussal szemben áll a felelős turizmus intézménye, ennek a kifejezésnek 2002-ben alkották meg a definícióját Fokvárosban. Nagyjából arról szól, hogy ha már utazunk, akkor azt úgy tegyük, hogy a lehető legkisebb legyen a környezeti ártalma (vonat is van a világon), a helyi lakosságnak, gazdaságnak, idegenforgalomnak pedig adjunk vele, és ne elvegyünk, kihasználjuk. Legyen valódi tartalma és értéke az utazásnak, ismerjük meg a helyi kultúrát, a természeti kincseket, az embereket, a szokásokat, és persze ami a minimum, adjuk meg a tiszteletet a vendéglátó országnak.
