Úgy tűnik, akár hónapokra, vagy évekre is fellélegezhetnek azok a környezetvédők, akik az észak-rajna-vesztfáliai Hambach-erdőt – és egyben a globális klímát – védik. A 12 ezer éves, döbbenetesen gazdag élővilágú erdő Németország legnagyobb külszíni lignitbányájának a közelében fekszik, a bányavállalat pedig, hogy folytathassa a kitermelést, pár héttel ezelőtt rendőri erőszakkal próbálta kiszoríttatni az erdővédőket. Néhány napja azonban a münsteri bíróság úgy határozott, hogy további döntésig felfüggeszti a szénbányászatot az erdő területén, és egy éven át nem vághatnak ki több fát.
Néhány héttel ezelőtt több mint ötvenezren demonstráltak a Hambach-erdőért és a klímavédelemért. A több tízezer ember a szénkorszak végét követelte, és ez volt Németország történetében a legnagyobb megmozdulás a klímáért.
A Hambach-erdőben négy éve, 2014 óta életmódszerűen is táboroznak az erdővédők. De nem ám csak időnként, vagy hobbiból mennek oda, hanem sokan egyenesen odaköltöztek. A lombok közé házakat, kicsi „falvakat” építettek, élelmiszert és vizet halmoztak fel, hogy a jelenlétükkel folyamatosan óvhassák a fákat a pusztítástól.
Nem ok nélkül. Néhány évtized alatt az 5500 hektáros erdő területének a kilencven százalékát gyakorlatilag legyalulták, mindezt az egyik legszennyezőbb energiahordozó: a barnakőszén kinyerése érdekében. Ráadásul nem is akármilyen erdőről van szó. A Hambach-erdő mintegy 12 ezer éve létezik, és rendkívül gazdag biodiverzitású, vagyis egyedülálló változatosságban élnek benne különböző növény- és állatfajok, köztük 140 féle védett faj is. Az erdő nagy részének helyén ma a külszíni fejtés okozta tájseb tátong.
Ha belegondolunk, egészen abszurd, hogy éppen a Föld zöld tüdejét, az erdőt pusztítják a legtöbb szénd-ioxidot (és egyéb szennyezést) a légkörbe juttató energiahordozóért.
Az RWE külszíni lignitbányája
Diagnózis: végünk van
Pedig az emberiségnek nem igazán van más választása: muszáj lesz eltávolítanunk a szén-dioxidot a légkörből. A világ egyik legfontosabb klímakutató szervezete, az IPCC a napokban publikálta a globális felmelegedés másfél Celsius-fokos növekedésének várható következményeiről szóló jelentését, és röviden összefoglalva arra jutottak, hogy ha nem vesszük komolyan a kérdést, és nem cselekszünk egy évtizeden belül, a Föld egy katasztrófafilmmé változik: szárazság, aszály, éhínség, árvizek jönnek, és akkor már nem lesz mit tenni ellene, a pusztulás visszafordíthatatlan lesz.
A károsanyag-kibocsátás felére csökkentésével ugyan elérhetnénk, hogy a globális felmelegedés mértéke 2100-ig 1,5 Celsius fok alatt maradjon, de ez olyan szintű tudatosságot, és példátlan együttműködést követelne a világ országaitól, de főként a legnagyobb kibocsátóktól, hogy szinte értelmetlen reménykedni is benne – legalábbis ezt a következtetést vonták le a tudósok több ezer kutatás metaanalíziséből.
Jó, jó, de mi lesz a munkahelyekkel meg az energiabiztonsággal?
A Hambach-erdőt jog szerint az egyik német energiaóriás, az RWE birtokolja 1978 óta, amely továbbra is kitart a lignit kitermelésének szükségessége mellett. Nyilván, mivel jelentős anyagi érdekük fűződik hozzá, de ezen kívül is tudnak pár ütős érvet felsorakoztatni. Például, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában mintegy 10 ezer állás szűnne meg egy csapásra, ha befejeznék a szénbányászatot, vagyis nem használnának többé barnakőszenet energianyerésre.
Márpedig – szól a másik erős érvük – a fosszilis energiahordozók megbízhatóan biztosítják az energiát, nem függnek a napszaktól vagy az időjárástól.
Csak a Földet pusztítják ki, de hát kicsi ár ez az állandóan bekapcsolt tévékért és klímaberendezésekért, meg az évente ötször nyaralni repülésért, nem beszélve a sok-sok pénzről, amit a ligniten keresnek.
Az erdőt védő aktivisták házaikat a fákra építették
Energiapolitika
Németország a klímavédelem élharcosának vallja magát. A házi naperőműveknek köszönhetően nyáron időnként annyi elektromos energiát termelnek vissza a hálózatba a háztartások, hogy az áram ára „negatívba megy át”. 2020-ig szeretnék az ország szén-dioxid kibocsátását az 1990-es érték 40 százalékára csökkenteni, 2030-ig pedig az energiaszükséglet jelenlegi egyharmada helyett a kétharmadot szeretnék megújuló, tiszta forrásból kinyerni.
Ezek igen szép tervek, jelenleg azonban tény, hogy Németország energiaszükségletének a 37 százalékát az erősen szennyező szénerőművek adják. Nem is tudja az ország teljesíteni a kitűzött klímacéljait, holott a németek kétharmada támogatja, hogy kivezessék az energiatermelésből a szenet, ami szerintük nagyban hozzájárulna az ország modernizálásához. A Hambach-erdei demonstráció lényege is ez volt: legyen végre vége a szénkorszaknak, és térjen át az ország a tiszta, megújuló energiára.
De legalább beszélnek róla
Egy biztos, Németországban legalább komoly társadalmi és tudományos, szakértői vita folyik a kérdésről, és nem is próbálják a szőnyeg alá söpörni. A legmagasabb szinten működik egy hivatalos szénbizottság, aminek az a feladata, hogy minden gazdasági, környezeti és energetikai érvet figyelembe véve, lehetőleg már az év végére kidolgozzanak egy javaslatot a szén kivezetésének menetrendjére.
Ugyanakkor, jelenleg még arról sincsen tudományos konszenzus, hogy a szénenergia és az atomenergia egyidejű kivezetése megoldható lenne-e Németországban, vagy hatalmas csapást mérne az energiabiztonságra.
Csak hát, mivel a 2011-es fukusimai atomerőmű-szerencsétlenség óta folyamatosan csökken a nukleáris energia szerepe az országban, ezzel párhuzamosan a fosszilis energiahordozók visszaszorításának a tempója is lassul.
Lényeg, hogy a Hambach-erdő, vagy legalább ami megmaradt belőle, egyelőre megmenekülni látszik, legalábbis a bíróság – ugyanúgy, ahogy a német társadalom nagy része – látja, hogy a barnakőszén semmiképpen sem jelenti a Föld és az ország jövőjét, hanem éppen ellenkezőleg.
