Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez idén egy uniós mintaprojekt is kapcsolódott, melynek hazai koordinátora az OKTF NHI volt. Magyarországon 200 teszt elvégzésével mérték fel a termelődő hulladék mennyiségét az önkéntesen csatlakozó oktatási intézményeknél, hatóságoknál, vendéglátóhelyeken, cégeknél és civil szervezeteknél. Ehhez a munkához az OKTF NHI 4 szervezet segítségét kérte, melyek közül az ÖKO-Pack Kft. hatóságok és civil szervezetek körében végzett el 50 mérést. A mintaprojektben a Földművelésügyi Minisztérium kiemelkedő aktivitással vett részt.
A program menetéről, a vállalt területeken elért eredményekről Dr. Gellér Zita Mártát, a Földművelésügyi Minisztérium Projekt és Stratégiai Koordinációs Osztályának vezető stratégiai koordinátorát kérdeztük.
Miért érezték fontosnak, hogy a Földművelésügyi Minisztérium (FM) csatlakozzon a programhoz?
Egyrészt örömmel csatlakoztunk a programhoz, hiszen az FM portfóliójába tartozik a környezetvédelem. Nem kellett külön érvelni, a vezetők számára is egyértelmű volt, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amiben érdemes részt vennünk. Másrészt idén márciusban fogadták el a Minisztérium fenntarthatósági tervét, ez a dokumentum is azt bizonyítja, hogy tudatosan törekszünk a fenntarthatóságra.
Dr. Gellér Zita Márta
A mintaprojekt 6 területet jelölt meg, amelyhez önkéntes vállalásokkal lehetett csatlakozni. Önök melyekben vettek részt?
A szelektív hulladékgyűjtés ugyan már működött a Minisztériumban, de ennek hatékonyságát felülvizsgáltuk a programnak köszönhetően. Ezenkívül a csomagolási hulladék és az irodai papírfelhasználás csökkentéséhez csatlakoztunk, valamint az élelmiszer-hulladék mérsékléséhez is, bár ez utóbbi összemosódott kissé a csomagolási hulladékéval, hiszen többször használható ételhordó dobozokat kérhettek a kollégák, sőt, még bögrét is kaptak, ezáltal csökkent mindkét hulladéktípus mennyisége. Az újrahasználat népszerűsítése érdekében pedig cserebere börzét szerveztünk.
Egyedül a komposztálást nem sikerült megvalósítanunk, mivel ezt az adottságaink nem teszik lehetővé sem a Kossuth téri, sem az Iskola utcai helyszínünkön.
A program megközelítőleg 1 hónapig tartott. Hogyan épült fel?
Először az adminisztratív lépésekkel kellett kezdenünk: jóváhagyatni a vezetőkkel a programban való részvételt. A referencia hét alatt történtek volna a tesztelések, amit némiképp sikerült áthidalnunk azzal, hogy márciusban, a fenntarthatósági terv kapcsán már végeztünk egy komoly helyzetértékelést. A gondnokságnál megvannak az adatok a kommunális és a szelektíven gyűjtött hulladék mennyiségéről, így szerencsés helyzetben voltunk.
A program során végig használtuk az elektronikus körlevél eszközét, ami egyrészről a papírcsökkentéshez járult hozzá, másrészről a minisztérium több mint 900 dolgozóját így tudtuk a legkönnyebben elérni, megszólítani és részvételre buzdítani.
Nagyon hasznosnak éreztük a rendszeresen kiküldött körleveleket, amelyekben hangsúlyos szerepet kapott a hulladékhierarchia, a hulladék hasznosulásának különböző lépcsőfokai. Igyekeztünk ezekhez igazítani a programokat is. Például a hulladékégetésről szóló körlevél kiküldése után látogattunk el a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe – két csoportban, november 9-én és 10-én. Erről számos pozitív visszajelzés érkezett, ugyanis sok kollégát – engem is beleértve – megdöbbentett és elgondolkodtatott a megállás nélkül érkező hulladékmennyiség.
Mi történt a Hulladékcsökkentési Héten?
Hétfőre szerveztünk egy előadást a szelektív hulladékgyűjtésről, amin kb. 20 kolléga vett részt. Itt feltehették kérdéseiket, sok tévhitet, bizonytalanságot sikerült eloszlatnia Németh Gábornak, az ÖKO-Pack Kft. munkatársának. Ezen a héten minden nap kapták a kollégák az informatív hírleveleket az egyes hulladékfajták hasznosulásáról. Péntekre – zárásként – pedig szerveztünk egy cserebere börzét, amire elhozhatták a feleslegessé vált tárgyaikat – könyvet, ruhát, CD-t, DVD-t, játékot. Ennek is óriási sikere volt. Összesen 33,5 kg gyűlt össze és a fele rögtön gazdára is talált. 11 kg ruhát pedig karitatív szervezethez juttatunk el, így rövid távon 83% hasznosul a behozott tárgyakból. Leginkább könyvek maradtak, de ezek a következő cserebere börzén még gazdát cserélhetnek.
Volt olyan program, ami nem várt sikert hozott?
Nekem a cserebere börze volt ilyen, mivel ez volt az első alkalom, ezért nem tudtam mire számítsak. De nagyon jó visszajelzéseket kapott a program, sokan kérdezték, hogy lesz-e máskor is, mert szívesen jönnének. Most úgy tervezzük, hogy negyedévenként megismételjük.
Cserebere börze
A program ugyan számos eszközt (hírleveleket, bögrét, ételhordó dobozt, beltéri karton hulladékgyűjtőt stb.) biztosított, ami megkönnyítette a munkát, a kollégák bevonását, de saját ötletek megvalósítására is lehetőséget adott. Született ilyen?
A hulladékcsökkentés érdekében összeállítottam egy olyan címlistát, ami a budapesti javítóműhelyeket tartalmazza, tehát olyan helyeket, ahol cipőt, táskát, ruhát javítanak, hogy ne kelljen kidobni őket, hanem meghosszabítható legyen az élettartamuk. Személyes tapasztalatom, hogy néha hihetetlennek tűnő javításokat tudnak végezni, képesek szinte újjá varázsolni a tárgyakat. Kialakítottam a belső minisztériumi felületen egy olyan könyvtárat, amibe ezt a címlistát és más hasznos anyagokat is betettem, például a szelektív hírleveleket, és egy olyan szakácskönyvet, ami az ételmaradékok felhasználására ad tippeket, de a komposztálásról is olvashatnak itt útmutatót a kollégák. Egyúttal azt is kértem, hogy aki ismer még javítóműhelyeket, az tegye hozzá, hogy folyamatosan frissüljön, bővüljön, legyen ez egy interaktív lista. Ezenkívül elkezdtem egy olyan címlistát is összeállítani, ami azokat a karitatív szervezeteket tartalmazza, amelyek használt bútort, háztartási gépet, tehát nagyobb dolgokat is átvesznek.
Úgy érzem, a program kicsit az Ön személyes „ügyévé” vált.
Valóban sok mindent magam intéztem. Például beszéltem a büféssel és az étteremvezetővel, megkérdeztem mi történik az ételkészítés során keletkező hulladékkal, és azt is, hogy mennyi elvitelre kérhető eldobható műanyag doboz fogy napi szinten. Felmerült ugyanis egy kolléga részéről, hogy ne eldobható műanyag dobozokat tartsanak, hanem tartós, többször használható dobozt az étteremben, az sem baj, ha az egy kicsivel többe kerül, mint a jelenleg vásárolható eldobható változat.
Emellett a Minisztérium bejáratánál lévő kávéautomatára is készítettem egy fényképes útmutatót, hogy felhívjam a figyelmet a saját bögre opció használatára.
Mennyire sikerült bevonni a kollégákat?
Sok pozitív visszajelzés érkezett hozzám mind a Hulladékhasznosító Mű látogatását, mind az előadást, mind a cserebere börzét követően, de külön ötletekkel is többen megkerestek. Például felmerült – látva a hulladékhasznosítóban a rengeteg műanyagot, különösen a nejlonzacskókat – , hogy biológiailag lebomló szemetes zacskók kerüljenek a kukáinkba.
Úgy gondolom sokaknál eleve megvolt a belső késztetés, hiszen otthon is szelektíven gyűjtik a hulladékot, odafigyelnek a fogyasztásukra.
Külön öröm volt, hogy sok-sok tévhit, feltételezés cáfolódott meg a program során. Felmerült például, hogy a szobákban külön gyűjtött hulladékot a takarítók később összeöntik, de kiderült – miután rákérdeztünk – , hogy erről szó sincs, a takarító kocsin két zsák van, az egyikbe a papír, a másikba a vegyes hulladék kerül.
Mi az, amit már biztos, hogy tovább visznek, folytatnak a programból?
A szemléletformáláshoz, a környezettudatos magatartás kialakításához idő kell. Épp ezért fontosnak tartom, hogy folyamatosan szem előtt legyenek a szelektálásra buzdító plakátok, ezért ezeket nem vesszük le a program befejeztével. Amit szintén fontosnak tartok, az a kollégák informálása a program eredményeiről, hogy érezzék, jelentős mennyiségű hulladékot takarítottak meg, és nem felesleges, amit csinálnak.
A belső felületünkön pedig tovább bővítjük a javítóműhelyek listáját és a cserebere börzét is rendszeressé szeretnénk tenni.
