Így készül a komposztáló kas!

Bár az idei Európai Hulladékcsökkentési Hét hivatalosan november 21-29. között lesz, vannak szervezetek, akik az egész hónapot a hulladékcsökkentés, az újrahasznosítás és újrahasználat ügyének szentelik. Így tesz az ÖKO-Pack Kft. is, melynek szakemberei november folyamán 5 helyszínen – hatóságoknál és civil szervezeteknél – tartanak képzést a komposztálás elméletéről és gyakorlatáról. Az első helyszínre, az ELTE Vezér úti Tagkollégiumába mi is ellátogattunk, ahol első kézből ismerhettük meg a komposztálókas-készítés fortélyait.

Évente Magyarországon kb. 3,5 millió tonna lakossági hulladék keletkezik, melynek jelentős része lerakásra kerül, miközben 30%-a komposztálható lenne, ami nagyságrendileg 900.000 tonna megtakarítást eredményezhetne.
Ugyanis a komposztálás célja elsősorban a hulladékcsökkentés a keletkezés helyén (ezáltal a lerakóktól való eltérítés), másodsorban a talaj javítása a folyamat során keletkező, szerves anyagban gazdag komposzt segítségével.

A komposztáló kas, ami a kombinált komposztálók egy látványos, házilag is elkészíthető fajtája, a gömörszőlősi Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány vezetőjének, Gyulai Ivánnak köszönhetően “robbant be” a köztudatba. Ma már Budapesten is egyre terjed, növekvő népszerűségét jól mutatja, hogy magánkertek mellett cégek udvarán (pl. Prezi, Folprint Zöldnyomda) is találkozhatunk vele, sőt, a gellérthegyi Hasznos Hulladék Tanösvény is büszkélkedhet egy komposztáló kassal – ezek megvalósítása a Greenius nevéhez fűződik.

Komposztálni, de hogyan?

November 14-én reggel, az ELTE EKSZ által meghirdetett programon néhány lelkes érdeklődő – főként egyetemisták – vettek részt. Mielőtt nekiálltunk volna a gyakorlati megvalósításnak, részletes elméleti képzést kaptunk Márkus Istvántól, az ÖKO-Pack kertészmérnök végzettségű szakértőjétől.

Olvasd el az ELTE EKSZ tevékenységéről szóló írásunkat is!

Habár jómagam is évek óta komposztálok, mégis sok bizonytalanság él bennem azzal kapcsolatban, mit is szabad beledobni (a diófa levelet és a tűleveleket érdemes külön komposztálni, mert bár ezek is lebomlanak, jóval lassabban), mi a megfelelő szén-nitrogén arány, milyen típusú komposztálót érdemes készíteni/venni és azt hova kell tenni (félárnyékos és jól szellőző helyre), mit csinálnak a gombák és baktériumok és az egyik legfontosabb, hogy mikor van kész a komposzt (ha többször átforgatjuk, lerövidül az érés folyamata)!
Istvántól minden kérdésemre választ kaptam, és olyan szakszavakkal lettem gazdagabb, mint a komposzttüske, ami a vasvillás átforgatásnál egy jóval kényelmesebb, kevésbé erőtpróbáló megoldás (haladéktalanul be is szerzek egyet!).

A komposztálás menete:

1. Termofil szakasz (7-12 nap)
A komposzt maghőmérséklete folyamatosan emelkedik, túlsúlyba kerül a baktériumok tevékenysége. A magas hőmérséklet miatt az esetlegesen bekerült kártevők és kórokozók elpusztulnak. 75-80°C-nál elfogy a baktériumok “üzemanyaga” és lassú hűlés kezdődik.

2. Mezofil vagy átalakulási szakasz (30-45 nap)
A maghőmérséklet 35-50°C közötti, a baktériumok helyett a gombák válnak aktívvá, a szakasz végére a térfogat tizedére esik össze, megjelennek a magasabb rendű élőlények.

3. Érési fázis (120-200 nap)
A maghőmérséklet 15-20°C-ra csökken, intenzív talaj- és humuszanyagok képződése, szerkezetesség kialakulása zajlik.

A komposztálásnál nagyon fontos odafigyelnünk a folyamatos oxigénellátás biztosítására. Ha a nyersanyag levegőtlenné válik, nemkívánatos anaerob baktériumok szaporodnak el benne, ami miatt a komposztunkból büdös massza lesz. A levegős tárolóhelyen kívül az oxigén biztosítására szalmát, ágnyesedéket (fellazító anyagokat) is érdemes belekevernünk.
Emellett a megfelelő nedvességtartalom is fontos, nem szabad sem túl soknak (a korhadás rothadásba megy át), sem túl kevésnek lennie (nem indul be, vagy abbamarad a bomlási folyamat).
Ezenkívül a C:N arányt is szem előtt kell tartanunk, ideálisan 25-30-szor több szénre van szükség, mint nitrogénre.
Magas nitrogéntartalmú anyagok: konyhai hulladék, zöldségmaradvány, fűnyesedék, hígtrágya
Magas széntartalmú anyagok: fakéreg, faforgács, fűrészpor, avar, kartonpapír

Miután felvérteztük magunkat a komposztálás tudományának minden csínjával-bínjával, kimentünk a kollégium udvarára, hogy a gyakorlatban is bizonyítsunk.
A süvítő szél ellenére nagy elánnal vetettük (azaz vetették a férfiak) munkába magukat.

Lépésről lépésre

Aki még nem látott komposztáló kast, annak nem árt tisztában lennie a következőkkel:

–       A komposztáló kashoz kb. 150-200 db, a kisebb ágaktól, hajtásoktól megtisztított mogyoróvesszőre van szükség.
–       kb. 80 cm átmérőjű belső kört kell kijelölni és ennek ívén 8 mogyoróvesszőt (ez a legmegfelelőbb a célra) kell kb. 25 cm mélyen a földbe verni. Ez adja a keretet.
–       A földből függőlegesen kiálló ágak köré kell vízszintesen fonni (egyet kívülről, egyet belülről) a mogyoróvesszőt. Egy darab kb. egy teljes körívre elegendő. Nehézséget az okozhat, ha a fában nincs elég nedvesség, mert akkor igen könnyen törik, a törött ágat pedig cserélni kell. Sajnos velünk is ez történt, ami némiképp lelassította a munkát.

–       Miután eléri a nagyjából 50-60 cm-es magasságot a kas, fel kell lépni a peremére, hogy súlyunkkal kissé összetömörítsük az ágakat. Természetesen nem lesz teljesen zárt, és nem is kell annak lennie, hiszen a cél az, hogy jól szellőzzön a szerkezet.
–       A fonást egészen addig folytatjuk, amíg elérjük a kb. 120 cm-es magasságot.
Kész is a belső kas, ahova majd a konyhai és kerti zöldhulladék kerül!
–       A külső ív csak 50-60 cm magas, és a nagyobb átmérő miatt a mogyoróvesszőket sem kell annyira meghajlítani, a fonás sokkal gyorsabban – törésmentesen – zajlik.
–       Ezt a külső kört mi érett komposzttal töltöttük fel, amit a helyszínen lévő komposztáló ládákból nyertünk, mivel az ELTE EKSZ – Magyarországon egyedülálló módon – itt és más ELTE tagkollégiumokban is hosszú évek óta komposztál.
–       Ebbe a részbe kerülnek tavasszal a fűszernövények, vagy akár a paradicsom, paprikapalánták is. Egyre érdemes ügyelni: túlságosan terebélyes zöldségeket nem érdemes komposztáló kasba ültetni, mert a magas szervesanyag-tartalomnak köszönhetően az itt nevelt zöldségek az átlagosnál nagyobbak lesznek.
–       A belső kasban érő komposzt folyamatosan táplálja a külső körben nevelkedő növényeket, így biztosítva nekik a szükséges tápanyagforrást.

Hulladékcsökkentési Hét – Mintaprojektek hatóságoknak, civil szervezeteknek

Az ÖKO-Pack Kft. az Európai Hulladékcsökkentési Hét keretében, a program hazai szervezője, az OKTF NHI megbízásából hatóságok és civil szervezetek körében végez teszteléseket, melyeknek célja, hogy mérési adatokkal alátámasztott, valós hulladékcsökkenést érjenek el. A minél jobb eredmény érdekében környezettudatosságra ösztönző eszközöket (plakátokat, kávésbögrét, beltéri szelektív hulladékgyűjtőket stb.) biztosítanak, illetve szemléletformáló előadásokat, képzéseket tartanak a mintaprojekthez csatlakozott szervezeteknek.

“A konyhától a kertig: Mindent a komposztba, amit lehet a munkahelyen is!” akcióban részt vevő további szervezetek:
– Rogers Iskola
– Herman Ottó Intézet
– Zöld Kör Egyesület
– Zsámbéki Könyvtár